Kedves Sorstársak!

Nora51 bíztatására (Tudatlanság c. történetem hozzászólásaként) megpróbálom összefoglalni a mögöttem hagyott 4 évet.

HCV pozítív betegként(1994-ben szűrték ki) 2012-ben merült fel, hogy a májkárosodásom szintje, valamint a mellékhatások (lépnagyobbodás, nyelőcső visszeresedés, alacsony fehérje- és thrombocita, stb) miatt indokolt lenne a májátültetés. Ekkor kerültem fel a SOTE májambulanciájára, ahol elindították a folyamatot. 2013 májusában kerültem várólistára (átlagosan másfél év volt akkor a várakozási idő), és már 2014 január végén szólt a telefon, hogy megtalálták a nekem való szervet. A listára kerüléskor és néhány hónappal később is megkérdezte a kezelőorvosom, hogy komolyan eldöntöttem-e, hogy vállalom a műtétet. Ahogy kimondtam az igen választ, attól fogva még komolyabban vettem a felkészülést, a régi májam “állagmegóvása”, a fizikai állapotom és a lelkem színterén is. Májtisztító kúrákat csináltam, többet mozogtam, egészségesebben étkeztem, talán csak a stresszt nem tudtam csökkenteni, mert éppen ebben az időszakban alakítottuk át a céget, ahol dolgoztam, s ennek egyik vezetője voltam. A lényeg, hogy a műtét időpontjára már egészen jó fizikai és lelkiállapotban voltam, és ennek a műtét alatt és után nagy jelentősége volt.

A telefon után fél órán belül itt volt a mentő értem, este értünk fel Pestre,s reggel hatkor már a műtő előtt borotváltak. Hat és fél órás volt a beavatkozás, összesen 8 órát töltöttem a műtőben és késő délután már az intenzív részlegen ébredeztem. Akkor este már telefonon beszélhettem a szeretteimmel. Az intenzíven 3 napot töltöttem, fizikailag nagyon nehéz volt, de lelkileg nagyon sok pozitív energiát kaptam a szűkebb és tágabb környezetemtől, ami nagyon vitt előre. A második napon már kicsit felülhettem, tudtam fogat mosni, s máris szebb lett a világ. A testemből sok helyen vezetékek lógtak ki, de tudtam, hogy ezek fontosak, hiszen akkor gépekre voltam kötve. A negyedik napon kerültem le az osztályra, s indult a visszaillesztésem az életbe. Vérvételek, gyógyszerek, injekciók, infúziók, légzésgyakorlatok, meditációk, gyógytorna, sebkötözés. Az éjszakák eleinte nehezek voltak, néha rémálmok gyötörtek, de minden nap megéltem valami előrelépést, és a szerető aggodalom, a rengeteg jókívánság csak áramlott felém. A csövek fogytak szép lassan, a második héten már lépcsőzhettem is. Pár kilót fogytam csak, s az izmaim is életre keltek. Arról az orvosi és ápolói gondoskodásról, amiben ott részem volt, csak meghatódva tudok beszélni!

Bő két hét után hazajöhettem az otthonunkba, arra már drága feleségem és a család teljesen felforgatta és sterillé változtatta a lakást,

A hazatérés után három-négy napig nagyon jól éreztem magam, aztán kezdődtek a problémák. Az ízek, a szagok, rossz közérzet, bizonytalanság-érzés, álmatlanság, nyugtalanság, emésztési problémák. Hetenként vittek-hoztak az ambulanciára, amit nagyon nehezen viseltem fizikálisan, de azért mindig kaptam valami biztatást is. Maximálisan igyekeztünk betartani minden karanténszabályt, egyéb, az életvitelre vonatkozó utasítást, s ha lassan is, de elkezdtem egy kicsit erősödni, de abban az időszakban kezelőorvosom javaslatára jártam egy pszichológushoz is Bp-en, aminek szintén megjött a pozitív hatása.

Nyárra úgy-ahogy megerősödtem, s akkor elkezdődött megint egy interferonos vírusölés, ami aztán ezúttal is leamortizált, s 3 hónap múlva le kellett állítani. Utána megint a megerősödésem volt a fő cél, szép lassan jött is vissza az erő, már el tudtam menni úszni, ami sokat lendített rajtam. Az azért pozitív időszak volt, de amikor lejárt az 1 év táppénzes időszak, s visszamentem dolgozni, egy hét után kezembe nyomta a főnököm a felmondást, arra hivatkozva, hogy időközben megszüntették a munkakörömet (főkönyvelő voltam). Igyekeztek korrekten elszámolni velem, de lelkileg még azóta sem tudom kiheverni. Azóta vállalkozóként dolgozgatok, végül is így sokkal könnyebb beosztani az időmet, pl optimálisabban tudok pihenni.

Egy éve vált elérhetővé számomra az IFM kezelés – hosszadalmas és elég nehéz várakozás után -, de már az első napoktól kezdve másként éreztem magam. A vírusok el is takarodtak, de a 24 hetes kúrát egy nyelőcső-bevérzés okozta fehérjemérgezés miatt felfüggesztették, s a kis rohadékok visszatértek. Most egészen jó fizikai és lelki állapotban érzem magam, s várom, hogy a másik újabb kezelést majd egyszer elkezdhetem.

Biztos sok apróságról nem írtam, de így egy szuszra ez jött ki belőlem.

Jelenlegi gyógyszereim. Prograf napi 2×0,5 mg, Carvol napi 2xfél tabletta, Prednisolon napi 1 tabletta. Ezen kívül még szedek Máriatövis kapszulát, Omega3, Calcium, C-vitamin, D-vitamin, Multivitamin tablettákat.

A Prednisolontól (szteroid) erős hízékonysági tüneteim vannak, amit kímélő étrenddel és rendszeres mozgással (heti 2×600 m úszás, napi legalább fél óra séta) kompenzálok.

Ha valakinek van konkrét kérdése, nagyon szívesen válaszolok.

Szeretettel: Oldfiker