Valaki tud egyáltalán valakiről aki már kigyógyult ebből az ”állapotból”” ? Csak ennyit szeretnék megtudni kíváncsi lennék, mert mindig azt mondják hogy igen igen javulást látható valakinél 1-2 hónappos valakinél több éves kezelés után. De én valahogy gyógyulásról még nem hallottam szóval ha valaki tud ilyenről aki nem 35-40 éves korára gyógyult meg akkor írjon már nagyon kíváncsi lennék. Mondjuk azon is gondolkodtam ha valaki meg tudott gyógyulniu pár év alatt az észre se vette hogy van betegsége és meg tudta magát valahogy gyógyítani. A gyógyulást 100%os gyógyulásnak értem nem javulásnak.
Várom a hozzászólásokat érdekel 
Ez nem bteség.
Bocsánat nem olyan betegség hanem állapot.
Az Én határai berepedtek..kiskorunkban…mert nem védtük meg önmagunkat kiskorunkban,nem voltunk elég erősek.
Ezért olyan rezgéseket engedtünk be úgymond az auránkba amik nem mi vagyunk…hanem egy másik személy aki agresszív volt velünk.
Szerintem gyógyszerekkel biztos nem jó elnyomni….ezt
én szedtem majdenm 10 évig és alig birom magam öszekaparni.
31 éves vagyok és bízom Istenben…..
igazából önmagunkhoz kell kurvára kibaszottul őszíntének lenni…..Nagyon nehéz…..nekem sem megy mindig….de ez az út…..
Ez az út….az autentikussá válás,figyelni a belső hangot…….és nem feladni…..
Ez karma …..
Ez van……a saját személyiségünk kialakítása……..a karmánk……..és nem vagyok benne biztos h ezt gyógyszerrrel a legjobb megolsani….
A teljes gyógyulás azt jelenti a Borderline ban h tudjuk h milyen a mi személyiségünk…..és a saját szemályiségünkkel azonoslunk nem a másikéval…
Persze a legtöbb Bordi szerintem hiperérzékeny emb er ami jó is és rosz is,
Önmagunkkal kell szembenéznünk h mit akarunk és mit nem….ennyi…….és kell tudnunk felelősséget vállalni és akkor az úgyn….Borderline megszünik…..
Szerintem…..
Nálam “csak” rekurrens depresszió-azaz mindig visszatérő depresszió van diagnosztizálva, és minden létező személyiségzavarból valamennyi-de szerintem borderlein vagyok….na, mindegy. Hinni, hinni a gyógyulásban, egy istenben, a fokozatos megvilágosodásban, a dolgok megértésében, a rossz tulajdonságaink megismerésében és a javulni-tudásban.
Csak negativ info:A tünetek nem tünek el,megmaradnak,ha mást betudtsz csapni ezzel ok.De ott bujkál sötéten alatomosan,békét érzel, és fellázzad az ego, ellened.Közel 20 éve küzdök én is igy a saját magam alkotta ellenségképpel ,a kreált valóságok szöveményes labirintusában.de kiutat nem találtam drog,pia, gyogyi,diliház,agreszivitás avilág minden lénye ellen???magány,száraz elvonás, fokozot fizikai igénybe vétel.A társadalomba lassu visszaileszkedés.Kapcslatok épitésea kölvilágal barátságos fellépés.igaz?ÉS???Mi van?az örület állit bitót minden éjjel,hallom kopácslását ,.és az elvesztet évek sóhaja visszhang.MI maradt ittegy egfáradt test egyhaldokló lélek,a maga által kitaszitott bordenline szeméy,A világ lehet boldogde lehet bolognak tünni is. ÉN megprobálok bolognak tünni,és at öbbi az titokAz emésztő keserűség ugyan ugy mar, gyilkol,feszit,de én már nem adom ki .A magam örültsége ne kínozn mást,békés békétlenség.Ide jutottam20 év alatt 37éves kor előtt.A világ azt hiszi le amitt lát.Mit lát?Egy örült kezeletlen bordenline azt hazudja magának hogy ö betudjacsapni világot hogy…..????MIT?a lezuzós harcok,arcok,falcokOtt kacsingatnak hamis reményel töltenek.Te meg gy érzed helyes ,oké,de egy szart mi elött felépül őssze is döl.A mint egy generátor mit az értelmetlen harc hajt, éslát el energiávalEz gyogyulás?A szét nem eset (álom)pillatok helyének keresése saját magad igazlása,miböl külső váz épitése a szándék?VAgy egy ilyen öndiagnozis fel állitása Nem akarlak elkesriteni …NE ADD FEL Anno.:politoxin
Zsoltiii333 !
Sajnos az aki 100%-ban meggyógyult, valószínűleg nem látogatja ezt az oldalt, és így nem fog válaszolni erre a kérdésedre sem.
Egyébként, jelzem, hogy én ezt akkor szoktam kérdezni magamtól, amikor éppen marha rossz kedvem van. Ugyanis ilyenkor nem hiszem el, hogy lenne valaki, aki ebből az általam megváltozhatatlannak hitt állapotból ki tudott volna kerülni.
Itt és most vállalást teszek, ha rendbe kerülök, akkor azt jelzem Neked (nektek), azt hiszem, hogy nekünk nagyon fontos lenne a pozitív élmény, a “sikerülhet” élménye.
Üdv
…XY!
…hidd el,én nem megbántani szerettelek volna…csak annyira szomorú volt látni,hogy így vélekedsz…
..én szeretnék igenis bízni,bennük…hisz nem járhatom a bajommal…a sebészetet…vagy a fogászatot…:):) ez az élet,és ha egyedül nem voltam képes ,megbírkózni a bajaimmal,s nem ismertem fel…időben mindent…..kénytelen vagyok…remélni és bízni…s kiben,ha egyedül nem vagyok képes?
Puszi cuppos
leszekvalaki
Vigyázzatok egymásra !
Mára ennyi….
Jó éjt !
Köszönöm a jó tanácsot. Jó tipp ha tartok egy önvizsgálatot.
Kezdem a herémnél
/ Nem kell mindig konzervatívnak lenni, lehet viccelni /
Félretéve a viccet, egy boncoló asztalon nem lehet, megvizsgálni az én képemet.
Hogy ki vagyok én ? Alaposan megvizsgáltam nem csak testem minden részét, hanem gondolataimat, érzéseimet….
Jó lenne nem ultimátumokat adni, mert mindenkinek mások a nézetei, szokásai és normái. Ezt el kell fogadni, mint azt is, hogy nem mindig azt írom, amit hallani akarnak egyesek a pszichiátriáról.
Jó éjt Zsoltiii333
megnéztem…
ám azt gondolom, hogy talán nem érdemes ennyire szélsőségesen látni. mondjuk én is gyszerellenes vagyok. és szeretem a különlegest, a mást, a nemmindennapit. de egyenlőre vannak ill. lehetnek helyzetek, amikor kell a gyszer. és vannak emberek és akadnak helyzetek, amikor gyszer nélkül is rendbe lehet tenni embereket. …
XY,
kár, hogy most ennyire el vagy keseredve
:((((((((((((((((((((((((((((((((
…és olyan blogot nem próbáltál keresni ahol,olyan emberek írnak,kik az életeüket köszönhetik nekik..és az orvoslás ezen ágának????????????????????????????
tény.nem tökéletes.főleg a magyar egésségügy.pont.
…de abba,belegondoltál,már…hogy…hány olyan ember van,ki,ha éveket..heteket….mindegy milyen időintervallumról beszélünk…..de ÉL!!! basszus….tudom,hogy szörnyű..sok zombiszerü begyógyszerezett emberkét látni mindenféle intézményekben…de élnek?és nem fejfájuk van valamelyik temetőben!
az orvosok sem istenek…s ez is mint a favágás…vagy egy bróker….csak egy egy munka….ha valaki mögött,nincsennek..ott a hozzátartozók…a szűk család…egy társ…egy igazi barát….aki kívülről is fogja a kezed…és igen valóban azt szeretné…meggyógyulj….és ne azt,hogy vegetálj ebben az állapotban…és mivel önnálóan lehet nem is tudod megállni a helyed a társadalomban,vagy ne adj isten…beugrassz egy helyzet után a hathuszas alá……szóval…önmagában egy orvostól…sokszor már az is óriási dolog,hogy ha agyongyógyszerezve is de élsz!!! ha nem vagy képben a magyar egésségügyel…akkor vak vagy………vagy szerencséd van és jó orvoshoz kerülsz…aki hivatásának is érzi az elvégzett munkáját….vagy csak egy olyanhoz aki a sokadik lakására gyűjt…vagy épp az új hajójára……tudom milyen pénz nélkül gyógyulni…hidd ell……
…ha lenne isten,hálát adnék neki..hogy az én orvosaim…nem is akarnak agyon gyógyszerezni…sőt……mivel annyira látják szerintem az őszinte énem…és ,hogy mindent komolyan gondolok amit mondok…avagy látják…hogy a nem egy ŐRÜLTEL…hanem egy beteggel van dolguk…ki átlátja a helyzetét….és igen elfogadja a szakértelmüket…úgy látom…..nekik is sikerélmény …vagy aként könyvelik el a tapasztalható enyhe remissziót….és közös eredményünként…büszkék is rá……..
igen…kibaszottul..zavar…hogy sírnék ordítanék….és már nem tudok úgy mint egy -két hete…hogy szerettem a régi magam…mert az az ember egy mélyérzésű…..lény……és igen érzem az antidepresszáns hatását mindebben…….de,azt is be kell látnom…..akármennyirre tiltakozik az énem egy része ellene…….ha úgymondd hagynak becsavarodni….ha hagyják…..hogy az emlékeim…által gerjesztett rögeszméim…..álomvilágban ébren járó bolondá tegyenek……..azzal nem segítenek,valami nem jó bennem..és ezt nekem,érted?nekem foganatosítani kellett magamban…..hisz egész életemben visszanézve tudtam…mi a helyes…és számtalanszor nem így cselekedtem……………….nézd meg a kommentjeim…..a halálról….öngyilkosságról……bárki állna elém….ha a világ összes fájdalmát is cipelné a vállán teherként akkor is lebeszélném…és nem engedném……..s mikor én tettem meg,és ha most eszembe jut….akkor is tisztában vagyok mindezzel….de érezni ÉN érzek….a sajátom…a lelkem…és szellemem.és itt a bibi,és igenis….én akarom,hogy segítsenek…………most így vélekedek…….lehet másfél év egyhelyben toporgás után mást mondanék…..19 év után meg biztos,hogy főleg…….
nem ismerlek…csak az írásaid látom…….de ,reménytelen,elkeseredett,csalódott vagy…és néha mégis más arcodat is engeded megmutatni…..
….nem én…vagyok ki hivatott eldönteni…ennyi év után…miért nincs,vagy érzed eredménytelennek az egészet……..esetleg csak elmondhatnám a véleményem….de ismeretlenül….nincs értelme jobban belebonyolódni…azt érzem…..
….talán tarts egy kis önvizsgálatot…talán…nem tom…jót tenne -e….
kedves XY….ne haragudj…ha esetleg megbántottalak bármivel is mit írtam….de nekem néha teljesen olyan az érzésem…minha szemellenzővel néznéd a világot………és néha,pedig nem……….
Ez igazság! :
http://pszichiatria.blogspot.com/2008/10/pszichok-mukodes-kezben.html?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+Pszichiatria-Pszichiater+%28Pszichi%C3%A1tria%2C+Pszichi%C3%A1ter%29
Pont.
Ikszypszilonnak!
…hol is kezdjem..mi hirtelen eszembe jutott..?
19 év az nagyon nagy idő….elképzelni sem tudthatom,hogy ennyi éven keresztül..ha több,pszihodokinál jártál…egyik sem kérdezett a családról..gyerekkorodról….nem a szavahihetőségedben kételkedem..félre ne érts…
…ha komolyan utánna néztél a problémának,nevezzük betegségednek…akkor láthatod azt is…hogy mennyire gyerekcipőben jár maga a pszihiátria..mint tudomány…hisz majd csak 100 év áll mögötte…ellentétben más orvosi tudományokkal……nem azt írják seholsem,hogy BIZTOS,hogy a gyerekkori problémák…okozzák a bajt….hanem legfőképp ezekre vezethetőek vissza…és sejtetve..nyitva hagynak egy gondolatot…mintha szeretnék mondani…de nem merik leírni..,hogy valójában…sokszor fogalmuk sincs,hol romlott …s miért is romlott el az,adott betegnél…annyi minden…magyarul…mi is a betegség kialakulásának a forrása……
…lehet,túlzottan bízom a pszihiáteremben,s a pszihológusomban is…azaz a hozzáértésükben,s képességeikben…..
nálam mindkettőjüknél….úgy kezdődött az egész beszélgetés,hogy adott volt a problémám,…előbb a szülőkkel közösen…majd csak a szülőkkel…beszéltek egy kicsinykét….kb…egy órát…….aztán jöttem én…..és nem azzal kezde egyikőjük sem…na mi történt?mi is vezettett idáig? ezt tanulták…látták,hogy beteg vagyok,és ha konkrétumokról kérdeznek rögtön…a betegségből adódóan…csak egy színjátékkal,hazugsággal teletűzdelt történetet kaphattak volna tőlem…s ezt én se akartam nekik nyújtani…….bizalmat szavaztam nekik…s azt éreztem ők is ezt teszik velem szemben……….az egész beszélgetésünk azzal kezdődött….beszéljek magamról…s én megkérdeztem egyiket,másikat is…mit szeretnének,hol kezdjem?…..
….mire emlékszem?mi az első emlékem? emlékszem a születésemre??:) sírtam ..és ekkor elmosolyodtam…,hogy emlékezhetnék….?aztán később elmagyarázták…vannak olyan emberek..kik a szülők elmésélései alapján a születésükről mások által elmodott emlékeket a sajátuknak formálják…és oly valóságosnak hiszik…hogy szentül megvannak győződve róla,hogy az az ő emlékük..:)..én ezt akkor még nem tudtam…..és…aztán először röviditett,változatban…ami az egyikőjüknél…és a másikuknál is kb..majd három óra egyfolytában lévő beszélgetést tartalmazott….az ovodától,a gyerekkori éveken át..ált,és középisk..át..stb…jutottunk el a mai napig…….azaz addig a napig……….mindezekből…miket én elmondtam..miket kérdeztek..és reagáltam…megnyilvánultam….állították fel a diagnózist…melyet már valamelyik…azaz…rulett egyik történetének hozzászólásában már pontosan leírtam……..
aztán jött a pszihoterápia…mármint a beszélgetés a pszihológussal….és ebben aztán újra…elkezdtünk mindent…a legelejéről…..csak mostmár…sokkal részletesebben…..és sokkal mélyrehatóbban…..s minden egyes beszélgetés után,voltak..vannak olyan dolgok….hogy miután hazamegyek…a következő alkalomig….arra próbálok koncentrálni….pl…miért nincs ,vagy esetleg csak nagyon kevés emlékem van a nővéremről gyerekkoromból…és a hugomról sokkal több….pedig nem,előrébb való se egyik,se másikuk…s zavar…kérdezem a szüleim…meséljenek…kérdezem a nővérem…meséljen..ő mire emlékszik….és rengeteg dolog beugrik…de valahol…a nővérkém mégis mindenütt kimarad…vagy maga,vagy a hugommal közös dolgoknak élem meg azokat az emlékeket…borzasztóan idegesít…és töröm a fejem…és a következő alkalommal újra ezt boncolgattuk…stb…stb….kevés a heti egy alkalom úgy érzem……..de azt hiszem,jó szakemberekhez kerültem………
…tudom…sok sorban beszéltem a nagy semmirről….de sajnos a kérdésedre pontos választ..én nem adhatok…és nem hiszem…hogy itt közülünk bárki is….ígérem,ha az én folyamatomban bármiféle eredmény avagy olyan dolog következik be amire a szakembereim,orvosaim…feltételezhetően visszavezetik a problémám kialakulásának kezdetét…folyamatát….illetve szerintük azzal magyarázható…..akkor feltétlenül tájékoztatni foglak róla…bár elhiheted én is kiváncsian várom…….nem tudok nyugton lenni,hogy jó van ez,de meggyógyulok és ok….emberi mivoltomból fakadóan..természetes az ösztönös kiváncsiság…magyarázat keresése…de…mitől??? és igen…szeretnék választ kapni én is minderre.
addig is üdv!
Sziasztok !
Míg zsoltiii333 várja ” történetéhez ” a hozzászólásokat, én szeretnék választ kapni a kérdésemre, illetve egy nagy probléma megoldásában várom a segítségeteket.
Borderline személyiségzavarról ” beszélgetünk ” , illetve ezzel az állapottal együtt élünk.
Ez visszavezethető gyermekkori traumára, lsd leszekvalaki is gondolt rá, esetleg az én gyermekkorom cefet volt.
Valóban cefet volt, de voltak benne csodálatos pillanatok is. Ebben a cefet és csodálatos családikörben nőtt fel a testvérem is.
Ő miért nem lett borderline személyiség ???
A 19 évem alatt egyetlen egy pszichológus, pszichiáter nem kérdezett a gyermekkoromrol.
Vajon miért ???
A diagnózisom egyébként több pszichológiai teszt, kérdőív segítségével született meg.
Kórházi kezelés melett, begyógyszerezett állapotban.
Vaj’ ha úgy töltöttem volna ki a tesztet, hogy nincs bennem gyógyszer ez a diagnózis meg sem született volna ???
Rendőrségnél, honvédségnél sem lehet kül. kémiai szerek melett kitölteni teszteket.
A feszültséggátlók, pl. Rivotril 6 mg naponta mellett, ki az aki normálisan ki tud tölteni egy tesztet ???
Ezeknek a szereknek különböző mellékhatása van.
6 mg Rivotril drognak minősül.
Sajnálom, hogy egyáltalán akkoriban beszedtem.
Naív voltam.
Ezért nem megyek sem Tündérhegyre, sem Nap Alapítványhoz.
Gyógyszert, zene, tánc, relax, pszichodráma, önismereti csoport jellegű segítséget, kreatív foglalkozást, megkaptam sok éven át és itt dekkolok, fent vagyok egy ilyen oldalon.
Cefetül érzem magam, hiába süt a nap.
Én hangokat nem hallok a fejemben, emlékszem mindenre, tudom a nevem, hol lakom, nem kínzok másokat, nem vagyok agresszív, önmagamban nem teszek kárt.
Kivéve ez évbe két öngyi kísérlet, a 6 mg Rivotril után, melyet felírtak nekem. Thx.
Utána én kidobtam, jelenleg 4 mg Frontint szedek.
A tüneteit a pánikbetegségnek, szorongásnak, agorofóbiának, depressziónak ismeritek. End.
XY,
amint látod tovább nem fokoztam az idegelést. még mindig sajnálom, hogy 19 éve nem tudtak rajtad segíteni (gondolom cefet gyerekkorod volt). Én csak azt akartam mondani (és valóban dühös lettem… oh, de sorry! én is bordi :-/ ), hogy ne húzzuk le a többieket. Mert igen is van remény!!!! amit mi újra meg újre oly könnyedén el tudunk veszteni
én drukkolok neked!
javasolnám a Bp-i Nap-Kör Alapítványt, ahol DBT csoportot tartanak, mely nagyon hatékony sok bordi tulajdonságra.
Üdv
Szia leszekvalaki !
Biztos bordi hszt írtam, immár 19 éve nem gyógyítottak ki belőle.
Vannak biztos sok gyógyult személyek, én nem tartozom közéjük.
Ezt, légyszives nézd el nekem, és ne harapd le a fejem.
Ha tisztába vagy ezzel az állapottal, tudhatnád, hogy érzelmileg igen gyenge vagyok.
Itt, azért vagyunk, hogy egymást támogassuk és tapasztalatainkat megosszuk a másikkal. Jogom van nekem is véleményt nyílvánítani.
Zsoltiii333-tól a reményt én nem vettem el.
Ha nem tetszik Neki a hsz-em, törli.
Az Ő döntése !
U.I.: Köszi csarasz a linket :)
Zsoltiii333, ha van kedved klikk ide nekem egy zenét, és elkezdhetjük a zeneterápiát
hay,
én szeptemberben leszek 30, kicsivel több, mint ey éve diagnosztizáltak nálam bpd-t, egy rendőrségi előállítás során leadott kis műsorom után, mikor beszálítottak a zárt osztályra. be kell valjam ez volt a célom, nem akartam öngyilkos se lenni, csak teátrális voltam, meg szétvertem egy pár dolgot, hogy biztos legyen a beutalóm, és ezáltal mentesülhessek vagy részben mentesülhessek a büntetés alól, mert erre nagyon jó, pláne egy fasza orvosszakértői véleménnyel, ahol szintén jól el lehet adni magad. nos hát akkoriban meg úgy előtte is mindig voltak komoly dolgaim. s emiatt szépen összegyűltek az ügyeim a hatóságooknál. majd még várhatóak tárgyalások meg minden…
nos eléggé át kellett rendeznem megint a gondolkodásmódom, hogy ne legyenek hasonló problémák. s ja, kb. egy éve semmi problémám nincs, mármint ezen azt értem a hatóságokkal, társadalmilag elfogadott életet élek, társaddalmilag elfogadott dolgokat teszek. s minden cselekedetemet eléggé átgondolom. a gondolataimat az ellenőrzésem alatt tartom, igaz néha vannak még gondolattolongásaim, de tudom kezelni. már nekem is gondot okoz, ha másképp gondolkozok. én hiszek a gondolat mindent elsöprő erejében, s ez így is helyes. ez egy mentális betegség, hibás gondolkozás, ami a magatartásban nyílvánul meg, s ha kontrroll alatt tartom magam, jobban előrelátom a viselkedésem következményeit, akkor van remény. habár nem hiszem, hogy valaha is teljesen egészséges leszek, de ha ezt ggondolom, akkor biztos ki is hat az életemre. ez is ilyen vonzás törvénye meg pygmalion effektus kaliber… rengeteg dolgot megéltem már az életben, jókat is s rosszakat is, mára különbséget tudok tenni pozitív és negatív boldogság között. sokat segített az egzisztencialista filozófia is. s ez az ami eléggé meghatározza az életem, na meg az, hogy én nagyon természetpárti vagyok, nagyon tisztelem az életet, és minden teremtményt, mondhatni ökonáci vagyok, s ez sok gondot okoz az életemben, mert ezen baszom fel magam állandóan. pl. mi a kurva anyjáért szemetel a paraszt, miért gyilkol, miért nem él összhangban a természettel, miért nem látja az összfüggéseket, miért nem tesz ellen, miért közönyös, miért ilyen, miért olyan, ha lehetne más, ha lehetne jobb, ha lehetne könnyebb…
ez az ai gecinagy probléma az életemben, s ez az ami visszavet mindenben, mert nem vagyook hajlandó olyan dolgokba kezdeni, ami tudom, hogy árt bármilyen kis mértékben is a természetek. s ott van a sóvárgás is sokszor a drogok után, mert teljesen leszoktam azokról is, az italról nem teljesen, de már nem basok be mint az állat, s nem állatkodok seggrészegen, mert látom a végét. nehéz kurvára elfogadni a valóságot, amit eddig tévesen ítéltem meg a hibás gondolkodásom által. de ez van, ha valami ellen tudok, akkor teszek, ha nem tudok mit tenni, akkor próbbálom elfogadni. értelmeni, racionalizálni, elemezni mindent a végsőkig, nem hasítani, nem menni át acting-out-ba, nem belemmeni a játszmákba, s ami kurvafontos, nem indítani játszmát. mert az biztos, hogy semmi sem biztos!!! nos nemrég töltöttem ki ismét mmpi tesztet, jó nem mindig ikszeltem őszintén, de szerintem már nem diagnosztizálható a bpd. meg már odafigyelek a hibáimra, véka alá tudom rejteni a dolgokat, vagy elővenni onnan. tudom már, mikor, hogy és miképp kell viselkedni a különböző helyzetekben, ami eddig gondot okozott. kurva szar ez a szürke élet, de ez van. tudnám élni másképp is az életem, behezudva magamnak azt, amit a többi ember is, átmenni tagadásba, meghamisítani a valót, mintha minden rendbe lenne, s akkor jönne a válaszd az életet,a nagyképernyős tv-t, az elektromos konzervnyitót feeling, de a lófasznak kell ez a gennyfolyóban való laavírozás.
most még egy nyelvet próbálok elsajátítani, s azon baszom magam, hogy mi a faszért nem tudom az agyam nagyobb százalékban kihasználni, mért nem jut eszembe az a kibaszott szó, meg ilyenek, na meg a csoporttársaim faszkalap beszólásain persze, meg azon, hogy mennyire tökéletesnek, hibátlannak találják magukat, s közben meg mekkora szánalmasak, a nagy idióta világnézetükkel, tájékozatlanságukkal, meg megalapozatlan kijelentéseikkel együtt. eljutottam arra a szinre, hogy már tudom őket leszarni, s véletlen se megbántani őket, mert az menne pedig nagyon. de egyszerűen kirekesztem őket, kezedem a szemkontaktus fel nem vételével, meg a hasonlók.
nos én itt tartok most. ez van, s örülök neki, hogy eddig is eljutottam azután, amilyen életet éltem. ebből kell építkeznem a jövőmre való tekintettel. s ja, van remény!!!
forradalom az egyban, a gondolkodás forradalma!
ez ide is vág:
http://forradalommost.hu/
itt vannak fennt jó videók, ha unatkoztok, a világról, meg úgy mindenről…
Jobb ha egy vitába bele sem kezdek….
További szép estét Zsoltiii333 !
XY,
márpedig olyan provokatív a hsz-ed, hogy nem lehet nem hozzászolni. Csak annyit: miért veszed el a reményt Zoli333-tól? Hogyan általánosíthatsz na saját tapasztalatodból? Sok minden van, ami tőled függ elsősorban!!! ez valóban egy állapot és igen. ún. remisszióba kerül. ÉS IGENIS VANNAK BORDIK? AKIK TARTÓSAN RENDBEN VANNAK!
a dolog úgy áll, hogy nem múlik el minden rossz, csak kezelhetővé válik. és ami fontos: nagyon sok bordi rendkívüli értelemmel és tehetséggel rendelkezik! Sajnálatos a meggyőződésed, de ha lehet, ezt ne terjeszd ki másokra (és a terapeuta személye, a terápia irányzata és hossza sem mellékes!!!)
Zsoltiii333, kedves !
Írtam ide korábban egy cikket ill. a szerkesztőség szavaival élve, történetet.
A címe: BETEGSÉG vagy állapot.
Borderline gyógyulás szerintem blabla, hogy elmúlik, 40 éves korra, bár én írtam.
Nem lehet kigyógyulni ebből az állapotból, ha valóban orvos diagnoztizálta a cimkéid felsorolása alapján a problémádat. Ha viszont csak Magad állítod állapotod és rendkívűl fiatal vagy, van esélyed.
Én 35 éves vagyok, nagypályás ebben a betegségben. Az Orvostudomány 19 éve nem gyógyított meg. Pszichoterápia, terepeauta, Frontin gyógyszer sem.
Várom a csodát
Megkérnék mindenkit – kivéve Zsolti333-at -, hogy ehhez a hsz-emhez - az én tapasztalatomhoz - legyetek kedvesek és ne írjatok hozzászólást.
Köszönöm szépen !
Igen. Létezik “gyógyulás”. Ám ez nem betegség, hanem állapot. 6-8 év pszichoterápia (kb heti 2X)
Nos, ez hosszú idő, és nem könnyű benne maradni a terápiában. Javulás már előbb érzékelhető. Megértem az aggodalmaidat. Végtelennek tűnik.
Üdv