Két történetet is írtam már, és igazából megint úgy érzem, hogy írnom kell… Már úgy érzem, hogy őrült vagyok. Ugye meséltem egy történetben, hogy pánikfélelemmel, depresszióval, halálfélelemmel, és a magánnyal küzdöttem. Tudom, hogy mi volt a kiváltó ok… Lassacskán, elfogadtam, hogy ennek így kell lennie…
Már négy éve küzdök a szerelem ellen, amit érzek… vajon ez még szerelem?
Vagy már csak az érzés hiányzik…?
2016-ban másik barátnője lett, és lelkileg mindenféle bajom lett…
Őrült volnék? Már én magam sem tudom.
Keresem a helyem, szeretnék boldog lenni… Próbáltam másokkal, mégis őt keresem bennük… Elég csak eszembe juttatni, és bőgök, mint egy kis gyerek…
Leszek én még olyan boldog mint vele?
Vagy már soha?
Annyira szeretném őt megnevettetni… Vagy csak hallani… Tudni róla… De már nem lehet, ő már mással van…
Hogyan léphetnék tovább? Szeretnék!!! Próbáltam…
Mással. Másokkal…
Emberek, aki ezt olvassa, és velem együtt vívódik: Ha hazudik neked, vagy csak egyszer megcsal, de utána két évig küzd, hogy visszakapjon, mondj neki igent! Ne legyél hülye mint én! A büszkeségem miatt sírok át minden éjszakát!
Ha szereted, mondj igent, mert elfogod veszíteni!!!
Én most már nem tudom hogyan tovább… :/
Ha csak arra gondolok, hogy hazakísértél, lemaradva a pizzádról a haverokkal, ha csak arra gondolok, hányszor próbáltad újra kezdeni velem, ha csak arra
gondolok, hogy a fellegekben jártam veled, ha csak arra gondolok, hogy kerested a helyed, ha csak arra gondolok… Ha csak rád gondolok, kilátástalannak
látom a helyzetem…
Az emléked darabokra szed, s most mindent megadnék, hogy én nevettesselek meg…
De a neve ott virít a neved mellett, nekem meg amik ott maradtak azok az üzenetek…
Az érzelem összes skáláját megismertetted velem… S most mindenhol kereslek, de te nem vagy már sehol…
Kereslek egy szóban, egy hangban, egy dalban, az ölelésben… Egy forró csókban, egy érintésben, egy mosolyban, egy nevetésben.
De eltűntél… Nem vagy már sehol…
Mindezt már másnak adod…
@Bearbug
köszönöm, hogy leírtad történetedet. Kitartást nekünk! @vilcsy10 Szintén köszönöm, igyekszem megfogadni a tanácsot!
Kedves Álmodozó!
Hát…szomorúan olvasom történeted…már csak azért is mert én szintén a “kedvesem” siratom…másrészt pedig azért mert én bele estem abba a hibába amit Neked sikerült kiküszöbölnöd.Én ugyanis adtam esélyt a páromnak amikor becsapott,megcsalt,Adtam esélyt mert szerettem és bíztam benne és mert megható volt az évekig tartó kitartása ahogy küzdött azért hogy velem lehessen…Most mégis mással van…6 és fél évet úgy rúgott fel mint egy üres poharat…Tette mindezt akkor amikor már amúgy is a szakadék szélén álltam,lelkileg,egészségileg…nevetve lökött a szakadékba…és mint utóbb kiderült jó régóta csak ügyes színész volt,pusztán azért hogy testileg és lelkileg teljesen ki tudjon használni…
Amikor lelkileg teljesen összetörve könyörögtem még egy esélyért mert úgy éreztem nélküle semmi nem fog menni,újabb hazugság következett..csak azért hogy aztán 2 hét múlva az idegösszeomlásom közepette és a mammográfiai vizsgálatom elött két nappal kisétáljon az életemből…nevetve a szemembe mondva hogy eddig mire tartott…aztán annyit sem kérdezett mi lett a vizsgálat eredménye…élek e vagy halok…semmi…csak az maradt belőle ahogy az új barátnőjével boldogan,nevetve pózol a közösségi oldalakon…
A megcsalás után,mikor visszakönyörögte magát..mindent megtettem érte mert bármit is igérgetett valósággá vált hogy bármikor elveszthetem…görcsösen ragaszkodtam hozzá …és mégis…most engem kezelnek depresszióval,én döglöttem majdnem bele hogy azok után hogy évekig azt hallottam hogy imád és neki senki más nem kell,velem akarja leélni az életét…most boldogan él mással…persze ezek csak részletek a történetből..de az biztos hogy az engem ért pofon akkora volt és olyan rosszkor jött hogy ha nincsenek a gyerekeim és unokáim már nem élnék…Viszont élek és életre szóló leckét kaptam…Például azt hogy nem mindig jár második esély,harmadik pedig végkép nem..de azt is hogy sosem szabad annyira függni sem érzelmileg,sem semmilyen téren egy másik személytől ahogy például én is függtem az ex páromtól, hogy bármikor padlóra tudjon küldeni,elvenni még az élet kedvedet is ,mert lehet hogy nekem a mindent jelenti..ahogy neked is a Te kedvesed …nekik viszont egyek vagyunk a sok közül akivel elszórakoznak megcsalnak,testileg lelkileg kifoszthatnak…Nem szabad hogy egy másik embertől tegyük függővé a boldogságot,az önbizalmunk…stb…Hidd el Vilcsynek teljesen igaza van!Ezzel próbálkozom most én is…bár friss a seb,és szenvedek,és bögök,és hiányoznak a jó dolgok vele kapcsolatban …mégis tudom hogy fel kell állni!Nélküle!Élvezni kell azt ami van és új dolgokat építeni…Pl.:magad és az összetört lelked.És ne ostorozd magad mert nem adtál esélyt…lehet jobb is!Bár elég közhelynek számít de igaz az is amire Vilcsy utalt…enged el..építsd magad újra…és ha igazából ő a Te embered egyszer visszatér…ha nem akkor majd megtalál az igazi!
Írom ezt úgy hogy ez nem csak Neked hanem önmagamnak is szól…hiszen én is még csak most próbálok építkezni,újra élni…
Szia álmodozó!
Ha adhatok neked egy tanácsot akkor szívleld meg légyszives!
Az előző 2 történeted nem olvastam viszont ezt nem hagyhatom szó nélkül. Azt tanácsolnám próbálj meg először egyedül boldog lenni és ne keress új párkapcdolatot még ez nem sikerül. Légy egyedül ha szükséges akár évekig ne azon rágódj ami elmúlt, fogadd el önmagad úgy ahogy vagy!
És majd ezután ha egyedül is boldog tudsz lenni amikor nem is várod majd akkor fog az igazi belépni (esetleg ha Ő az igazi számodra akkor újra) az életedbe. Ezt fogadd meg kérlek és hidd el hogy tényleg így lesz!
(Saját tapasztalatból és nem okoskodásból írom ezt neked. Remélem megfogadod!)