Üdv.
Még 2013-ban regisztráltam ide vagy Kopterikus vagy Kopteriqus nicken.Ott leírtam magamról mindent.A gyógyszereim nem változtak.Egy valami viszont sajnos nagyon,nagyon megváltozott.Ma már ott tartok,hogy nem merek kimozdulni a lakásból.A doki-nőmhöz két havonta járok,de csak édesanyámmal.És ha tudom,hogy másnap menni kell már tiszta ideg vagyok.Szóval ennyi a kimozdulás a lakásból.Igaz ezzel nincsen semmi bajom mert megszoktam.2008-ban volt az utolsó barátnőm.Azóta nincsen senki.Pedig öt társkeresőn is fenn vagyok ahol a betegségemmel kezdem a bemutatkozást és ennyi.Az is le van írva,hogy egy beszélgető partner is nagyon jó lenne,de semmi.Elolvassák a levelem és kész.Semmi válasz.Most egy orosz lánnyal,bízom benne,hogy lány vele beszélgetek E-mailban.Ő keresett meg vagyis írt az egyik társkeresőről.Filóztam,hogy írjak-e neki választ.Írtam neki úgy döntöttem,hisz nincs veszetni valóm.Tudom,hogy nem stimmel semmi mivel 27-éves és nagyon csinos és nem akar legalábbis eddig nem akar a Facebookon írni és csak egy levél naponta,de legalább ennyi is van na meg kitudja.Szóval egyedül vagyok és már kezd egy társ hiányozni.De szerintem itt sokan tudjátok,hogy egy ilyen vagy más mentális betegségben élőknek nehéz társat találni.
Ennyi is lenne.Bízom benne, hogy itt ismét lesz majd valaki akivel tudok beszélgetni.
Viszlát.
Kopterikus néven korábbi bejegyzések:
http://www.varoszoba.hu/author/kopterikus/
A férje leitatta, a tanárnéni pedig megdugta!:)
RÁmásznák…