Sziasztok!

Nagyon sokszor csak arra vágyom,hogy egyedül legyek és ilyenkor elzárkózom mindenki és minden elől még a saját családom elől is. Ilyenkor érzem magamat szabadnak és boldogsággal is tölt el,hogy egyedül legyek. Már nagyon sokan mondták nekem,hogy nagyon zárkózott típus vagyok és igazuk is van.

A zárkózottságom miatt nagyon sokszor előfordul, hogy még saját családtagjaimmal sem tudok miről beszélgetni, ott ülök a társaságukban csendesen és csak azon idegeskedem, hogy mit is kellene mondanom és ez nekem nagyon kellemetlen érés. Amikor egyedül vagyok akkor nagyon sokszor pánikrohamaim vannak és ilyenkor nagyon nehezen tudom a levegőt venni, sokszor fáj a szívem és a mellkasomban erős fájdalmat érzek de nem tudom, hogy mitől lehet.

Nagyon sokszor elgondolkodtam rajta, hogy én miért is élek semmi értelme sincsen az életemnek jobb lenne mindenkinek és főleg nekem ha nem is élnék. Egyáltalán nem járok szórakozni nem az én világom és bevallom őszintén nem is vágyom rá és az emberekkel való beszélgetéstől is ideges leszek.

Egyáltalán nincsen semmiben sem sikerélményem állandóan csak szomorú vagyok nagyon sokszor előfordul, hogy napokig nem szólok egy szót sem. Amiben örömömet lelem az a sportolás azon belül is a súlyzós edzések. Egy éve kitartóan edzek és nagyon megszerettem amikor edzek olyankor megszűnik minden problémám és csak az edzése összpontosítok.

Ami még nagyon nagy problémát jelent számomra, hogy egyáltalán nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is komoly problémáim vannak. Ismerkedni egyáltalán nem szoktam mert az elején már úgy állok az egészhez, hogy úgysem érdeklem meg mit is akarok én egy lánytól kevés lennék én hozzá és inkább meg sem próbálom. Az önértékelései problémáim miatt pedig egyáltalán nem szeretem saját magamat, sőt kimondottan undorodom saját magamtól. Fiatalabb koromban el voltam hízva és emiatt nagyon sokszor bántottak és ezek a dolgok a mai napig bennem vannak és a saját családomnak sem beszéltem róla mert úgy érzem nem értenének meg és nem tudnának nekem segíteni és inkább elhallgattam előlük. Azt is észrevettem, hogy az utóbbi időben nagyon sokszor van hangulatingadozásom is, az egyik percben még életvidám vagyok a másik percben pedig még élni sincsen kedvem.

Már attól is frusztrált leszek ha tegyük fel el kell mennem a boltba mert egyszerűen nem szeretek emberek között lenni, otthon a saját kis világomban egyedül szeretek lenni mindenkitől elzárkózva.

Nagyon szépen köszönöm annak, aki elolvasta. Megkérek mindenkit, hogy a bántó megjegyzéseket hanyagolja, nem arra van szükségem.

18/F