Csúnya dolgok? Hát pl. ahogy összejöttünk, csak partnert keresett (lehet gondolni mihez), engem meg kényszerítettek arra, hogy belemenjek a játékba…
Aztán amikor kiderült, hogy vagdosom magam teljesen kiakadt és kaptam tőle néhány büdös pofont, “ha már azt szeretem, hogy fáj”…. egy időben az ilyen pofon, lökdösés gyakori volt, mert nem tudta hogy kezelje azt, hogy félek, pánikolok, szorongok, nem szólalok meg közösségben stb. De volt, hogy én is nekimentem (erről onnét tudok, hogy később elmondta vagy elmondták, ezért az okát nem tudom megmondani). De ott van mind e mellett a rengeteg sírva békülés, mély beszélgetés, és a titkaink amit elmondtunk egymásnak. És ő volt az első, akinek beszéltem a bizonyos emberről, aki “kényszertett”, manipulált, bántalmazott.
Hogy még mindig együtt vagyunk, az nem csak rajtam múlt. Sokszor megpróbáltam “ellökni”, elköltöztem tőle, szakítottunk többször. Ő sosem küldött el, mindig visszavárt, vagy utánam jött és leültünk megbeszléni a dolgokat. Rengeteg közös témánk van, hasonlóan képzeljük el az életünket. Amikor összeköltöztünk és elkezdtünk berendezkedni, bútorokat vásárolni, akkor szinte végig nevettünk, mert pont ugyanaz a stílus, ugyanazok a bútorok tetszettek meg. És rengeteg közös hobbink van. Amire meg nincs pénzünk hobbi, annak meg együtt járunk, olvasgatunk utána (pl. repülőzés )
Jelenleg is vannak problémáink, ha nincs velem, akkor rettegek, félek, pánikolok, biztos vagyok abban, hogy megint megcsal (a kapcsolatunk elején, más lányokkal is kavart, nyilván), és nem igazán tudja mikor hol vannak a határok, neki úgy minden természetes, sose veszi fel, ha megbánt valakit, úgyhogy gyakran kihúzza másoknál a gyufát, vagy leéget engem mások előtt. Nem a klasszikus féltékenységről van szó, sosem néznék bele privát levelébe vagy a telójába, csak egyszerűen állandóan félek, sírok vagy vagdosom magam, és próbálom eltitkolni az egészet, aztán néha meg “kirobban belőlem”.