Vettem pengét, kötszereket, nyomókötés nem volt. Nagy hiba, mert a friss penge vágta, jó mélyen megnyesett kar fenemód ontja magából a vért. Voltak gyávább és bátrabb megmozdulásaim, utóbbi esetben szó szerint henteltem, s ha lehet így mondani, egyetlen élvezet magammal kapcsolatban a csöpögő vér látványa; az a kellemes, zsibbadt, lüktető fájdalom, szűnni nem akaró egész estés most-végre-eleven-vagyok – érzés, érzem, hogy van tüdőm, amivel beveszem a levegőt, semmi hiperventilláció, szívverés, finom bizsere, mintha valaki simogatná a karom. Az Anya, aki nem adatott meg olyanformán, mint normális gyerekeknek. Jó érzéssel alszom úgy el. Bekötött karral. Megesett, hogy nem pólyáztam be, és még reggel is levedzett; anyámék nem tudhatnak róla.
De most le kell mondani egy időre eme pompás élvezetről: megpróbálok társkapcsolatot létesíteni egy nőneművel. Egy bizonyos internetes portálon, ahol eltitkolom borderline és skizofrén mivoltomat. De ha meglátja a karomat, remélem, akkor már szeretni fog, egyáltalában megtalál az én Margaritám. A Mester is megjárta a diliházat. Összeszámolva annyit mondhatok, hogy eddigi 2 és féléves pszichiátriai pályafutásom alatt egy évet ültem diliházban. Ami azt illeti, szemet vetettem a pszichiáteremre. Persze, semmi esélyem Nála, hiszen fletnis vagyok.
Még normális koromban voltak lánykapcsolataim. Azok a lánycsókok; 10.000 borotvált férfiember nyálas, sörtés cuppanásánál többet értek; mégha a lány nem is volt esetem.
Mindenből az következik, hogy magára kell hagyni a tomboló borderlinet, különben magam maradok. Mondják, találkozhat a borderline egy adott társkapcsolattal, de én már alig hiszek benne.
szinte már szokás
igen, a borderline-nál nem ritka az azonos neműekhez való vonzódás..
Daybreak…. csak azert, mert e hetero szex a konvencionalis……..vannak, akik maskepp gondoljak. Foleg korunkben. Hidd el, a nok maskepp csokolnak (is)….. bar en nem valogatok ……(hetero kapcsolatban 8 eve, noket sem zavarom el, sot, O meg nyilvan nem panaszkodik, soot)
akkor nem értem hogy miért írtál lánycsókokról…ezt nem tudom értelmezni. Nem mondom hogy ne csináld, amit csinálsz, mert tudom, hogy ez nem így megy..hiszen tanácsot mindenki könnyen ad, és én is tudom hogy milyen megtenni az ilyent.
Lány vagyok. Megcsináltam, a wilkinson akkorát szakított a akaromból, hogy abba kellett hagyni, remélem, nem kell varrni.
ezek szerint te fiú vagy…pedig borderline-nál ez ritka, nem? én legalábbis úgy tudom.társkapcsolat? csak ideig-óráig működik, ez saját tapasztalatból tudom. egyébként a farcolást én is úgy élem meg, mint te! kitartás! mi is itt vagyunk!
a tarsas kapcsolat nem csak egy emberen mulik, meg akkor sem, ha eleve hatranyosabb helyzetbol indulunk….
Most nekem sincs bajom ezzel, de még mindig hiszem, hogy vannak halálraítélt emberek, akiknek nem jut majd saját család, mert nem képes megmaradni egy társ mellett.
szamolj majd be neha…
en eltokelten az angolos kiszallas ellen vagyok (talan koszonhetoen jo anyamnak az egeszert persze) … bar egy kis kellemes testi fajdalmat (mostanaban tetovalasok formajaban) nem szoktam megvetni
Köszi, az orvosok is csak, vagyis az én drága egyetlen pszichonénim, örülnek, ha nem arról írsz, milyen jó lenne már angolosan távozni az élők sorában.
Egy kicsit megküzdeni, el se hiszem, hogy én mondom… egy picit, ameddig nyúlik. Aztán majd meglátjuk,mi lesz.
Gyomorfekely… gratula… es ne add fel igen, biztos vannak, akik meg igy is szeretnek. Nekem a parom 8 eve birja, igaz, alig egy honappal ezelott derult ki, hogy valami tenyleg nem stimmel, bar meg epp idoben, mielott O is lelepett volna …. de ugy nez ki, mukodik a dolog sok boldogsagot…