30 éves, reményvesztett kisgyerekes apuka vagyok.Történetem réges-régen kezdődik, legalábbis ahogyan próbálom összeszedni az apró szilánkokat amelyek a jelen állapotig vezettek.
Úgy 14-15 évesen időszakosan, (leginkább kimerült, fáradt állapotban) furcsa bódult, tompa, szédüléses állapotaim voltak. Ezek néhány óra után megszüntek, feloldódtak, mintha “felébredtem” vagy kijózanodtam volna. Aztán néhány év elteltével a tünetek fokózodtak. Sokszor éreztem az ágyban fekve, csukott szemmel, mélybe zuhanó, forgó, szédülést. Egyre gyakrabban éreztem a tompa bódultságot, ami az évek alatt lassan oldódni látszott.
7 évvel ezelőtt, (egy párkapcsolati kudarc miatti 1 év idegörlődés után), állapotom fokozatosan leromlott, a tompaság állandósult, fizikai teljesítőképtelenség, gyengeség, erős szorongásos, depresszív állapot, halálfélelem. Az élettel leszámoltam, elképzeltem ahogy teljes idegrendszeri leépülés után egy korházi ágyon vegetálok. Neurológust kerestünk fel, és a létező összes vizsgálatot végigcsinálva semmilyen fizikai okra nem derült fény. Az orvos mélydepressziót állapított meg, és Prozacot, Xanaxot kaptam. A szorongások lassan oldódtak, fél év alatt (sok ima, és Istenbe kapaszkodás közben) újra visszatért az életkedvem. A 100%-an tiszta állapot nem jött vissza, de új életcélok (hit, új munka, egy gyönyörű kedves lány) segítettek talpra állni. Lassan újra megtanultam élni. Mérnökként dolgozom 5 éve, összeházasodtunk, és egy csodaszép kislányunk van.
Másfél hónapja, évek után a tüneteim ismét “fejbecsaptak”. Szédülés, tompa részegség érzések, hihetetlen fáradtság, élettelenség, étvágytalanság. Napokig nem mentem dolgozni. Ismét neurológust kerestem fel. 15 perc beszélgetés után, nem adott gyógyszert, elküldött laborra, és testmozgást írt elő.
Félek felkelni reggel, kimenni az utcára, elmenni a boltig. Félek, 30 éves mérnök ember létemre, hogy képtelen vagyok megoldani a legegyszerűbb dolgokat. Vezetni nagyon rég óta nem merek. Alig bírok dolgozni, de a családomat nem hagyhatom magára. Egyfolytában csak aludnék, de nem pihentet az alvás.
Hiszek Istenben, és bízok abban, hogy van gyógymód a betegségemre. De évek alatt felőrlődtem, úgy érzem nem bírok ki így már sokat. Semmire nem vágyom jobban, mint felnevelni a kislányomat, ÉLNI, élvezni a napfényt, a kirándulást, az evést, a pihenést…
Vajon egyedül vagyok, vagy van más is aki átélte mindezeket? Kérlek segíts, válaszolj.
(mások történeteit olvasva, talán fontos részlet lehet, hogy 8-12 évesen több erős agyrázkódással járó esésém is volt…de nem tudom már mi kötődik mihez)
Tisztelt bradag !
Kettő dolgot tudnék neked ajánlani , elősször is látogass el egy ÉTEL INTOLERANCIA szűrésre( említetted hogy régebben csak elő elő jött ) az étel intolerancia ugyanúgy okozhat idegrendszeri panaszokat (émelygés szédülés ideg gyúlladás neurokémiai anyagcsere zavarok, ezek huzamosabb idejű fennáltsága okozhat derealizált érzést) mint , (100 % ig biztos vagyok benne hogy intoleráns vagy a búzára illetve a tojás fehérjére) + erősen ajánlok egy CANDIDA szürést is . Ami 15 napot vesz igénybe de megéri ! ( nem hiába hívják ezer arcú betegségnek) (b1 és b6 vitamin szedése)
üdvözlettel : hasonló panaszokban szenvedő, jót akaró
Nekem 3 éve egy fejcsattanással kezdödött az állandó szédülés érzés. Elküldtek egy MRI-re ahol megállapították,hogy a fülemben majdnem a kisagynál ciszták vannak ,egy-kettő kidurrant. Majd megmütöttek,de a szédülésem nem múlt el. Sajnos továbbra is együtt kell élnem vele. Nagyon rossz állapot,érzés. Hasonlithatnám egy enyhe spicces állapothoz,persze hozzátenném,hogy nem iszom alkoholt. Van hogy erősebb,aztán van hogy enyhébb,de tény,hogy nap mint nap ezzel kell élnem. Már voltam több orvosnál,de egyik sem tudja az okát. Aztán valószínü,hogy ez miatt kialakult nálam egy depressziós állapot,gyógyszereket szedek,de nincs változás,sajnos. Szeretnék már végre az a régi jókedvü,mosolygos emberke lenni aki voltam. Ha valaki esetleg tud valami megoldást,szívesen venném
Kedves Bradag! nekem 2 dolog segített nagyon: kineziológus, aki képes kioldani a valamikori sérülést az idegrendszeredben, ami azóta is működik (de csak jó, elismert szakamberhez fordulj, pl. Varjú Márta) , és a Bach-cseppekből a pánik, félelem (elsősegély és bohócvirág csepp). lehet a neten utnaolvasni és rendelni. Pár perc alatt többet segít, mint a több hónapi gyógyszer, elhiheted, próbáltam. Nincs mellékhatása, csak jobban leszel, ennyi. Javulást, és ne add fel!!!
Szia! Olvastam hasonló véleményt itt a történetedhez kapcsolódóan, mint az enyém, de nekem is “muszáj” leírnom a sajátomat, hátha hallgatsz ránk. Egyáltalán nem értem, hogy miért neurológushoz fordulsz mindig és miért nem pszichiáterhez. Egyértelműen pszichés betegség tüneteit írod le, csak azért tudom, mert nekem is vannak problémáim, és kizárólag szakmai támogatás mellett tudok jobban lenni. Úgy gondolom, hogy ha fontos a családod, a környezeted és önmagad, akkor feltétlen menj el egy jó pszichiáterhez és hallgass rá. Én már valószínű nem lennék, ha nem mentem volna el időben és nem hallgattam volna rá, pedig hidd el, nem vagyok egy gyenge személyiség, csak egyszerűen vagy egy állapotom. Ne várd meg, amíg nagyobb lesz a baj… Nem ijesztegetni akarlak, de tudom, sajnos tapasztaltam, hogy mindig van lejjebb és lejjebb, és van egy veszélyes szakasz, ahonnan nehéz visszajönni. Ha nem is hiszel benne, akkor is tedd meg a családod miatt, hogy elmész egy-két terápiára. Ha gondolod, akkor szívesen adok tanácsot, hogy hova menj, nagyon jó az orvosom. Jobbulást kívánok őszintén! Tibetti
Szia bradag!
Nagyon szomorú a történeted, és meg tudlak érteni. Szerintem bennem is munkál hasonló. Én is többnyire reményvesztetten, és nyomorultul érzem magam, és mostanában szinte mozdulni sincs kedvem. Én nem voltam hajlandó semmilyen gyógyszerhez kötődni, legalábbis a xanaxos próbálkozásom után, amivel semmit nem értem el. Persze nem egészen ugyanúgy élem meg a dolgokat, gondolom, nem egészen ugyanazok a folyamatok zajlanak le bennem, de azt hiszem ez is valamiféle agyi, idegi agyagcsere zavar lehet, aminek lehetséges, hogy van gyógyszere, de nagyon kitartóan kellene próbálkozni, hogy a megfelelő szert megtalálják az orvosok.Mivel van életcélod, és van amiért harcolj, ezért próbálj még utánajárni, keresni a megfelelőt. Amit ajánlanak, hogy mozogj, találj kellemes elfoglaltságot az jó. Reménykedni, hinni mindig kell, és bízni magadban, hogy egy kicsit mindig lehet jobb…
Nagyon hasonló dolgokat élek és éltem át,sokszor felteszem én is a kérdést csak én vagyok ilyen szerencsétlen,nem vagy egyedül,42 éves vagyok van egy nagy fiam és egy nagyon rendes férjem,mégis néha olyan kilátástalan minden,amúgy én is prozacot szedtem,hol xanax hol rivotril.Hirtelen hagytam el a prozacot és borzalmas elvonási tüneteket okozott,akkor külföldön voltam és nem tudtam orvoshoz fordulni csak később,nem tudtam hogy antidepresszáns is függöséget okoz.Azóta megrendült a hitem a gyógyszerekben,idönként rivotrilozok,néha jobb,néha nagyon rossz,a félelmeidet teljesen megértem én is ezt érzem,én is mindig okokat keresk szerintem az agyrázkodásoknak nincs köze hozzá,én is sok mindenre gondoltam,felnőtt kori bárányhimlő stb.azt mondták nincs köze hozzá,újabban nekem is a mozgást mondják.Bár most pajzsmirigy próblémát is találtak nálam úgyhogy nagyon elkeserdett vagyok.Javulást kívánok,nekem segít ha hasonló problémával küzdökkel beszélek
Még egy kiegészítést, az előző íráshoz! A BPPV nem orvosi kifejezésekkel, kicsit vázolva. Úgy kell, elképzelni, mint ha, egy apró szemcsékkel teli kapszulla szétszakadna,és egy zárt edényben, a lötyögés hatására, hol itt, hol ott,ütközik az edény falához. Hasonló dolog játszódik le az ember belsőfűlében is. Az idegrendszerünk érzékeli ezeket a szemcséket, melynek következtében téves érzékelés alakúl ki, ami szédülés, hányinger, és rossz közérzet alakúl ki. Az ember, borzalmas dolgokra gondol, pánikba esik amíg nem tisztázza a gondot,abban is marad. A mozdulatsor hatására, szétesnek, eltünnek, ezek a szemcsék, és újra rendbe jövünk. Garancia nincs rá, hogy nem ismétlődik meg, de ne pánikoljunk. Én azóta is, magasban dolgozok, vezetek, rendben minden. Fel a fejjel, sorstársaim! Fejrázogatás a leírt módon, felülés a végén, és rendbe jön az egészség. Persze, a rosszközérzet, a hányinger társúlhat ehhez, de ne adjuk fel.
Elmúlik! Fiatalabb koromban nem tudtam mi ez. Három éve kiütött, és egy specialistához kerűltem, aki fizikai tornával, szó szerint, kirázta belőlem ezt a nyavaját. A tünetek felsorolása helyett, leírom a mozdulatsort. Hanyattfekve, lelógatott fejjel jobbra, középen és balra is el kell végezni a mozdulatsort. Egy segítő jó ha van, mert egyedűl nem megy. apró, határozott mozdulatokkal, kb. egy sec. alatt egy mozdulat, minden irányban, két percig rázó mozdulatok jobbra, balra. Ez a mozdulat, jobbra tartott fejjjel, majd közép, és bal oldalon is elvégezni! Ez után, határozottan felűlni, az ülés közben, oldalra hajtott fejjel, kéztámasztással, két percig pihenni. A mozdulatsort, és a felülést mindkét oldalra elvégezni! Minden gyógyszer hiábavaló e nélkűl. Három éve, csak emlék. Az előtt, a tüneteim hasonlóak voltak sorstársaimmal. A fekvés közbeni fejmozdulat, forgás, borzalmas közérzet, a múlté. Egy szövődmény viszont maradt, a fűlzúgás. mára, ezt is lassan sikerűl kihevernem. Vitaminok, a gyulladások kivédése, következtében, többnyire, éjszaka tör rám, bár már tudok tőle aludni, nappal csak ritkán zúg, vagy cseng. A teljes gyógyulást akarom, és nem adom fel ötvenhat évesen. A BPPV elmúlasztható, de a torna nélkűl nemmegy. Jót tesz a B6 vitamin, az idegi kapcsolódást helyrehozza. Három hónapnál tovább, nem szabad szedni. Egy hónap után érezhető javulás. Betaserc, Betarevin szedése sem árt. Egy jó fűl – orr – gégészt érdemes felkeresni, ha nem vagyunk elégedettek, akkor keressűnk másikat! A lényeg, ne adjuk fel! Valószínüleg vírus okozza, többnyire megtetézi valamilyen bakteriális fertőzés is. Nem halálos betegség, ettől nyugodtan elélhet bárki, akár száz évet is. Kitartást, türelmet mindenkinek, és mielőbbi gyógyulást!
Kedves Bradag!
Nekem a hét év alatt kb húsz fajta diagnozist állítottak fel, de egyik sem volt megfelelő. Mindegyik orvos úgy kezdte, hogy ő már tudja is mi a bajom, felírt egy-két gyógyszert, aztán mehetek. Hozzá teszem ezek általában magánrendelések voltak, mert itt még emberségesebben bánnak a betegekkel. De azon kívül, hogy egy fél autó árát hordtam az orvosoknak, nem született megoldás.
Amit írsz a spiccességről, az tényleg jó megközelítés, bár én antialkoholista vagyok, de régebben voltam spicces . Inkább olyan zavarodott állapotnak érzem, amikor nehéz bármire is koncentrálni. A szorongás és a pánik szerintem ettől alakult ki. Ne mondja senki, hogy amikor évek telnek el ilyen állapotban, felszabadult és vidám tudna maradni.
A gyógyszerekkel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg,(bár én sertralint még nem szedtem) hogy az első pár napban nekem is hányingert csináltak, volt olyan amikor öt napig alig tudtam magamba erőltetni egy pár kiflit, de ez megszűnik.
Érdekes amit írtál, hogy már nem is vezetsz, mert nálam ez pont fordítva van. Nem merek tömegközlekedni, csak akkor érzem magam biztonságban ha saját autóval megyek.
Nálad is vannak olyan estek amikor nem mersz bemenni egy boltba, vagy bármilyen nyilvános helyre?
Amire még lenne egy megjegyzésem, amit írtál az agyrázkódásról, szerintem semmi összefüggés. Nekem is volt 16 évesen egy motoros balesetem amikor órák maradtak ki az emlékezetemből.
Ha eszembe jut még valami akkor jelentkezem.
Addig is jó egészséget Neked!
Üdv: István
Kedves István!
Eddig neked sem adtak semmilyen konkrét diagnozist?
Az én neurológusom szerint is szorongás, depresszió. Azért jo tudni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a furcsa szédüléddel. Én leginkább a spiccességhez szoktam hasonlitani, csakhát nincs sok kedvem vele viccelődni.
Én most sertralint kaptam, de ettől meg hányingerem van.
Remélem egyszer megtalájuk a kiutat.
Kedves Bradag!
Nem vagy egyedül a problémáddal. Nekem hét évvel ezelőtt kezdődött a borzalom. Autó vezetés közben hirtelen volt egy fél percig tartó kettőslátásom, amitől úgy megijedtem, hogy azóta rajtam van egy állandó szédülés, bizonytalanság érzés. Egy év folyamatos kivizsgálás, minden negatív. A munkahelyemet ott kellett hagynom, mert képtelen voltam dolgozni. Az orvosok szerint semmi bajom nincs, csak a stressz. Azóta már társult a szédülés mellé egy nagy adag pánik is. Nem merek elmenni szinte sehova, mert rögtön rám jönnek a rosszullétek (gyengeség, izzadás, stb.).
Próbáltam éveken keresztül az alternatív gyógymódokat is (talpmasszázs, agykontroll, akupunktúra, természetgyógyász, és még nagyon sok minden) de semmi eredmény. Elhasználtam már legalább hat ideggyógyászt, minimum húsz féle gyógyszert, eredménytelenül. Mostanra kezdek belefáradni. Napokig van úgy hogy csak ülök vagy fekszem és nézem a tévét, de ettől meg úgy legyengülök, hogy utána nehéz újra felállni. A családom szerint többet kéne kimozdulnom itthonról, társaságba járni, szórakozni. De kérdem én, kinek van arra ereje, hogy a szédülés közepette jól érezze magát? Mert nekem nincs!
Jelenleg Dr. Buda Botond Szombathelyi ideggyógyász kezel kb. három hónapja. Most Setaloftot, és Helex sr-t szedek, de idáig még nincs semmi eredmény. Bár azt mondta nem kell elkeseredni, ha nem hat az első gyógyszer, mert van egy pár amit még nem próbáltam. Így hét év után nagyon megnyugtatott!
De nem adom fel, remélem egyszer csak megtalálják a szédülés okát, illetve a gyógymódot.
Neked is kitartást hozzá!
Üdv:
István
Ne add fel!! Néhány hete találtam rá egy vegetatív idegrendszerrel foglalkozó terepeutára, aki a talp reflexiós zónáinak stimulálásával óriási eredményeket ér el. Egy próbát mindenképp megér, menj és beszélj vele. Honlapjának címe:www. gyalog-h.hu
Egyébként a Gellért-fürdő földszinti részén megtalálod Őket. Próbáld ki, veszteni valód nincs!!
Üdv.: Laci
Szia bradag !
Szívesen válaszolok:
Olvasd el Piroskához fűződő hozzászólásom.
Köszönöm!
U.I. : Agyrázkódásnak köze nincs az állapotodhoz, azt neurológus megállapította volna. Ez az én véleményem.
Üdvözlettel, XY