Szia!
Éjjel rémálmom van, ébredéskor (minden reggel) vegetatív szinten zajlik le egy pánikroham. Úgy remegek, hogy szinte kiesik a kezemből a kávé, légszomjam van, le vagyok izzadva. Rettegek az élettől, a haláltól. Élethalálfélelmem van. A szívem majd kiugrik a helyéről, de ezt (tekintettel arra, hogy rettegek) normálisnak tartom, meg sem fordul a fejemben, hogy a szívemnek bármi baja lenne. (ezért írtam h vegetatív szinten zajlik). Egyszer pszichiáter noszogatott, h fáradjak el kardiológiára a 120-as pulzusommal, de feleslegesnek véltem, betudtam az akkor leállított gyszereim megvonási tünetének.
A reggeli roham spontán lezajlik, nappal nincs. Az egész halálvágyba átfordul.
Nappal hulla fáradt vagyok, zombi üzemmódban működök, néha úgy érzem, hogy agyf@szt kapok. Ha heti 60 óránál többet dolgozok már ahhoz sincs erőm, h dühös legyek. Ilyenkor a szellemi munka is túl fárasztó fizikailag. (nehéz a mappa, a fénymásolóig eljutni is megerőltető séta). Nehéz ülni, sajnos fekvő munkát még nem találtam. Este a fizikai szellemileg is kifog rajtam. (sokáig heti 40 óra szellemit kombináltam 20-30 óra fizikaival) Rövid távú memóriám nem működik, köszönni elfelejtek, észre sem veszem a másikat. Dolgaimat elhagyom, keresgélek, elfelejtem honnan jöttem és hova tartok, mit csináltam meg és mit nem, tájékozódni sem tudok. Buszról, villamosról elfelejtek leszállni, utána rossz irányba megyek.
Állandóan álmos vagyok. 2 hete már azon gondolkodtam, hogy magamra zárom az ajtót, ráborulok az asztalra és alszok. Majd ha valami S.O.S úgy is hívnak…Nem csak elfelejtek dolgokat, olyanra is emlékszek, ami nem történt meg (emlékhallucináció) és némi akusztikus hallucináció is fűszerezi a képet, a depresszió mellett néha mániás vagy mániaszerű tünetek is megjelennek.
Estére az élethalálfélelemből halálvágylesz, de pesszimistán meg szoktam állapítani, hogy nekem még az öngyilkosság sem sikerülne és nem szeretném a toxikológia/sebészet/intenzív és hasonló helyek vendégszeretetét élvezni és a jelenlegi problémáim halmozni valami maradandó károsodással. Van elég vajom. Csüggedtem tudomásul veszem, hogy bár jó lenne, igen kis esélyem van éjszaka spontán kimúlni, másnap is kell dolgoznom. Irigylem a hülyére gyógyszerezett sorstársakat, szeretnék bevonulni egy nagyon zárt osztályra és egesz álló nap semmit sem csinálni. Igyekszem azzal nyugtatni magam, hogy egészen biztos, hogy idő kérdése és meghalok, csak türelmesen ki kell várni és soha többet nem kell reggel felkelni és dolgozni.
Majd jönnek a rémálmok és az élethalálfélelmetes reggel. Nem értem, hogy lefekvés és felébredes között (a rémálmokon kívül) mi történik, mi okozza a változást.
Gyszert hol elveszik, hol mini adag nyugtatót, néha altatót is kapok majd ezt is elhagyatni próbálják. Kis adag gyszer mellett jobban alszok, de ezek a tünetek nem változnak. Nagy adag (de azt nem kapok) gyszer mellett nincs reggel rohamom, de sokkal álmosabb vagyok nappal, ami még zavaróbb.
Ha kevésbé vagyok leterhelt, jobb dolgok történnek, akkor a halálvágyam enyhül v elmúlik.
Talán az segíthet, ha tudatosítod magadban, hogy az erős szorongás, sportolás teljesen természetes módon okozza a pulzus emelkedèsét, ebben nincs semmi kóros.
Holdsugár