25éves lány vagyok,és ugyérzem depresszioval küzdök..segitséget még nem kértem orvosoktol,mert eddig ugy éreztem megbirkozom vele magam is,de kezd kicsuszni a talaj a lábam alol..nemis tudom hol kezdödhetett ez az egesz önsajnálat,és magamba fordulás..mindenkire ellenségként tekintek,egyszerüen ugy érzem engem mindenki utál,senki sem szeret..párom van,de benne is mindig csak a hibát keresem,és szinte nincs olyan hét hogy ne kötnék bele,1éve vagyunk együtt,és ha vissza gondolok tényleg nem telt el ugy egy teljes hét hogy ne vesztem volna vele össze..azt tudni kell hogy a veszekedés oka a féltékenységem..egyszerüen nem tudom kontrolálni magam,egyszerüen nemlehet velem társaságba menni mert mindig azt hiszem hogy ö mást néz,és nem beszélhet szinte senkivel..ez az egész szerintem a születésemnél kezdödöttmert amikor anyu terhes lett velem,épp psychologiai kezelésen esett át mivel az elsö gyermeke meghalt 8honaposan.gondolom a tablettak hatása rám is ragadt,vagy nemtudom.egyszerüen senki társaságát nem kivánom,és csak azt tudom elfogadni ami nekem jo.és ez csak egyre rosszabb lesz,probáltam javitani magamon,nem ment..és ami még a legrosszabb,hogy egyszerüen döntésképtelen vagyok az élet összes területén..talán az is a bajom,hogy nem lakom a szüleimmel,és kevés szeretetet kapok a páromtol..hobbim nincs,és nem is érdekel semmi.nem talállok választ semmilyen kérdésemre..tanácstalan vagyok..:(
A lépcsöfok alján..
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Sziasztok ! 1 lehetőség pl. http://www.czegenyi-pszichologus.hu/
Ezenkívűl számtalan szakember közül választhattok, akik segítenek.
A számotokra szimpatikus módszert és embert keressétek.
U. I.: Barátnőm hasonló helyzetben volt, s felkeresett egy szakembert, sok önbizalommal távozott, és mintha kicserélték volna. Én kicsit súlyosabb problémával küzdöttem, nekem osztályos befekvés oldotta meg a problémám. Mára már jól alakul a sorsom.
Üdv,
XY
Szia,nem egyáltalán nem irtál zagyvaságokat,söt,örültem a soraidnak.Ez a papirra felirást még ma kiprobállom,remélem felnyitja kicsit a szemem,mert egyszerüen nem látok kiutat sehonnan.Céljaim vannak,de egyszerüen se eröm,se kedvem nincs lépést tenni a megvalositásukra,mert eddig bármibe kezdtem,nemsikerült..mintha minden ellenem volna..én is egyszer elképzeltem egy szép életet magamnak,erre most itt van egy 25éves lány aki gyomorideggel fekszik,kel,és azzal telnek a napjai..semmiben nem talállom a boldogságot..
Szia Maria!
Mennyire ismerős, amiket leírsz! Nem tudom, mennyire kerít hatalmába a depresszió, de valami megváltozott , aminek érdemes utána járni. Ne tarts az orvosoktól, a végső döntés úgyis a te kezedben van, márminthogy mi az ,amit betartasz és megfogadsz. Érdemes kezdetét venni a dolgoknak, de csak ha te is tényleg akarod….
A túlzott féltékenység az önbizalomhiány, önértékelési problémánk szülötte, amit saját magunkról alkotott negatív véleményünk befolyásol. Évekig keserítettem meg szerelmem életét vele, és a sajátomét is, de rá kellett jönnöm, szerencsére a pozitív visszajelzések is segítenek, hogy kell ez nekem? Van értelme nap mint nap azon rágódnom, és energiám arra fecsérelni, hogy mennyire szart sem érek? Ugye, hogy nincs!? Saját magunkat zárjuk ezáltal korlátok közé, ami odáig fajul, hogy beszűkülünk, és magunkra maradunk. És ezt senki nem engedheti meg magának, hiszen mindenkinek szüksége van valakire.
Döntésképtelenség, céltalanság, kilátástalanság , teljes érdektelenség minden iránt , engem is jellemez, de amíg a fejünkben nem rakunk rendet, addig úgyis csak az önsajnálat köti le minden figyelmünket.
Korombeli vagy, és ha jól értem a szüleiddel jó a viszonyod, ami ritka kincs, de ne sajnáld, hogy már nem élsz velük. Le kell vállni, mert annak is meg van a hátránya, ha minél később teszi meg az ember.
Érdemes, csakhogy tisztán láss, egy papír felére felírkálni, hogy mi az, amit nyújt neked ez a kapcsolat a másik felére pedig, mi az ami rossz benne. Összehasonlítani és mérlegelni, mert most Te vagy a fontos.
Bízom benne, nem zagyvaságokat írtam neked, csupán együttérzek Veled.
Üdvözöllek.