Sziasztok!
gyomorfekely:Nekem édesanyám a fénypont de tudom,hogy ő sem lesz mindíg velem.Ha ő elmegy már tényleg nem fog számítani senkinek,hogy mi is van velem.
bradag:Gondolatban már sokszor feladtam,próbálnék olyan embereket megismerni,akik hasonlókon,sőt,sajnos rosszabb dolgokon mennek keresztül mint én.Olvastam itt olyan sorsokat és életutakat….Mindenkit tiszta szívből becsülök akik mindezeket túlélték.Komolyan.
manna: Jó lenne beszélgetni veled ha még érdekel a dolog.
Inez:Édesanyám próbál segíteni de sajnos mindent ő sem oldhat meg.Sajnos az a baj,hogy lassan semmiről nem tudok senkivel beszélgetni a környezetemben.Csak a pasizás a téma,a divat,a szex,meg a gyerekek és a főzés.A munkatársaim csak morogni tudnak,mintha direkt tönkre akarnák tenni más emberek jókedvét,ami az én esetemben sikerül is,mert vannak napok amikor tűrhetőbben érzem magam,de ezek az emberek a legtöbbször ilyenkor találnak meg.Akikről a történetemben írtam, a családom megmaradt része,és szinte minden nap attól rettegek,hogy elveszítem őket.Ha ez megtörténne akkor biztosan szétesnék,habár most sem számítok egésznek.Neked van valakid akibe kapaszkodhatsz?
egyedül:No comment.Szívemből szóltál….
bibi:24 évesen nekem esélyem sincs anyának lenni de még boldognak sem.Köszönöm a jókívánságot,remélem túljutsz ezen az időszakon.
Mindenkinek köszönöm,hogy írt nekem,ha esetleg érdeklek valakit szeretnék a közösségbe tartozni.
Blair, ezzel én is így vagyok, későn született gyerek vagyok. Ha anyámék nem lesznek, 100 százalék biztos, hogy megölöm magam. Kisnyugdíjon élek a skizofréniám miatt, ebből nem lehet élni, négyórában dolgozni igen. (Apám nem hagyja).
Én sem leszek soha anya, testnedvundor, palim se lesz, kinek kell egy falcoló elmebeteg.
Már most a közösségbe tartozol, minket, azt hiszem, beszélhetek többesszámban, érdekel, mi van veled. Csak írj, ha van valami. El fogjuk olvasni. Mi itt egy közösség vagyunk.
Kedves Blaire!
Én is anyámra számíthatok valamennyire, bár régen ez egyáltalán nem így volt. Van egy párom is, aki segít amiben tud, de sok dologban tehetetlen, és sajnos sokszor én is lehúzom őt a depibe. Rájuk számíthatok, és persze én is félek, hogy elveszítem őket. Viszont a teljes súlyt nem tehetem rájuk, mert ők is szenvednek, vagy nem tudnak hogyan segíteni, meg persze megvan rajtam kívül is a saját problémájuk. Meg kellett tanulnom, hogy nekem kell kihúznom magam a mélyből, ami elég nehéz, ugye. A legjobb módszerem, ha nem hagyom, hogy levigyen az örvény, elötte kell leállítanom magam, tudatában kell lennem, hogy mennyit ártok magamnak meg a környezetemnek. Persze ez még sok gyakorlást kíván tőlem
Nem tudom mennyire van itt közösség, viszont szívesen beszélgetek veled.