Jó napot, sziasztok!
Történetem rólam fog szólni, ahogy azt a címben is leírtam 27 éves vagyok,
Az egész dolog kb 18 éves koromban kezdődött, pontosabban akkor tetőzött ki olyan szintre ami miatt most ezt a történetet megírom.
Szegényebb családból származom, apám részben alkoholista és erős terrorban tartó személy volt, anyám vissza húzódó félős típusú volt már akkoriban is. Nos a viták annak idején napi szinten többször mentek, pénz és egyéb alap dolgokon, beléptem a felnőtt korba vagy a környékén jártam és nehezen viseltem a hajnali cirkuszt, és egyszer egy heves vitába bele szaltam és utána történt meg a baj, a baj amit Pánik rohamnak hívnak. először nem tudtam hogy ez mi is aztán az idő múlásával ezekre fény derült,halál félelem, mellkasi fájdalom ilyenek jelentkeztek,majd később az akkori párommal szembeni megmagyarázhatatlan lelki ismeret furdalás kezdett el gyötörni minden hazugsagom a legkissebbtől a legnagyobb szintig el kezdett gyötörni. Aztán ennek szakítás lett a vége depresszióba estem mai fejjel vissza tekintve az volt a diagnózis, és azután alakultak ki nálam ilyen kényszer érzetek kéz kényszeres megmosasa stb, közben teljesen le épült az önbizalmam és nehézkes lett az élet is. A mai napra ez az egész úgy néz ki hogy többször felálltam a padlorol majd vissza estem. Most éppen e célból írom a levelem ide hátha tud valaki valami megoldást,kint élek külföldön küzdök pánik rohammal olykor, valamint nehezén tudom elviselni ha épp nyugalom van önmagammal, marcangolom magam, úgy nevezett Ruminálást hajtok végre. Szeretnék tanácsot kérni hogy lehet ebből a mókus kerekbol kijönni? Van valakinek ilyen problémája?
Üdvözöllek kedves Viktor! Ha teheted olvasd el a hópihe64 történetét és kérlek adj rá választ előre is meg köszönöm.
Üdvözlöm, Melyik történetre szeretné hogy reagaljak? Mert nem találom
Kedves Viktor! Most írtam arra az oldalra ahol az én történetemet meg osztottam a cím agorafóbia,pánikroham depresszió van rendi.
Szia kedves Viktor üdvőzölek! A lelkileg sérült betegségben én is már 11 évesen már bele léptem,most 54 éves vagyok.Eleinte nem tudtam mi is van velem ugyan is a szülői háttér nálam is szerepet játszott.A pánikbetegségből,és még társul hozzá depresszió,agorafóbia meg sorolhatnám tovább.Én 19 éve javasolták,hogy forduljak szak orvoshoz meg is tettem,azt mondta,hogy ezzel a betegséggel együtt kel éljek úton út félen el szoktam ájulni.de most már ott tartok,hogy még a lakásból sem tudok segítség nélkül ki mozdulni.Nem tudok tömegközlekedésre fel szállni ha a frontok is nagyon kifognak rajtam.Egy szóval nekem minden nap egy kihívás.Lakáson belül se megfőzni szinte semmit sem tudok meg csinálni,mert a pánikroham bárhol bár mikkor rám jöhet nagyon sok tényező okoz nekem kellemetlenséget. Kívánom neked,hogy több szerencséd legyen,mint nekem.
Szia! Én is pánikbeteg vagyok, de próbálom uralni. A rumináció szerintem teljesen normális dolog, csak az nem mindegy, hogy mennyire forgatod bele magad. Egészséges emberek is ruminálnak, de hamar elengedik a negatív gondolatokat. Így védekezik egy egészséges szervezet. Azt javasolnám, hogy tufatosan fegyelmezd az agyadat. Én relax zenét hallgatok szinte egész nap. Tökre nem érdekel, nem is tetszik, de így terelem el a gondolataimat. Szerintem a tibeti a legjobb. A másik terápiám a motivációs hanganyagok hallgatása. Csak és kizárólag Brian Tracy-t hallgatok YouTube-on. A többi motivációs tréner szerintem idióta nyálgép. Mármint az általam ismertek közül. Nekem is lenne nyilván jobb elfoglaltságom, de a fent említett terápiák segítik kordában tartani a gondolataimat. Házimunka közben, vagy pihenés közben, vagy mindig, mikor csak megteheted, hallgasd a relax zenét és a motivációs hanganyagot. Remélem segíteni fog. Ennél jobb tanácsot sajnos nem adhatok, mert nekem sincs más a tarsolyomban. Mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!