Egyszer edzés után rosszul lettem, azóta állandóan pánikban vagyok hogy nehogy megint rosszul legyek egy edzés után. Azóta 2x, 3x úgy éreztem infarktusom van, borzasztóan rossz érzés volt, azt hittem meghalok. Már annyira izgulok az edzés előtt hogy a pulzusom 100 felett van rögtön. És a gondolatomat sem tudom elterelni efelől, mert tök egyedül vagyok. Hónapok óta pánikban vagyok. Van esély arra hogy még valamikor újra a régi leszek?
Ebből kigyógyulok valaha? :S
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
áhh szakember kizárt, nincs rá pénzem. Orvos régebben írt fel nyugtatót, de inkább ha lehet akkor nem veszem be, mert magamnak kell legyőzni a félelmet, mert ha véletlenül valahol nem lenne nálam mikor kéne, akkor biztos minden bajom lenne.
Annyi előnyük van az állatoknak, hogy bennük ez nem tudatosodul, így nem félnek egy újabb pánikrohamtól.
E-mail címem: shotloaded@gmail.com
Na ná, mert ők nem tudják, amit mi tudunk…Egy nagyon kedves idős mérnök, aki így élte végig szinte az egész életét, azt mondta nekem egyszer: kiválasztottak vagyunk, mert az átlagnál érzékenyebben reagálunk le dolgokat, akár más rezgéseit is átvesszük…Lehet benne valami, mert ha a lányom pl. a vonaton lesz rosszul és felhív, elkezdünk beszélgetni – neki csökken, nekem nő a rosszullétem. Adjuk-vesszük egymást között. Tegnap felvételezni volt, délután 1/2 4-kor elkezdett feszülni a gyomrom, tudtam, hogy valami nem stimmel. Nemsokára hívott, hogy feszül a gyomra az idegtől, mert nem jött össze a csoportlétszám. Én tudtam…:) Megéreztem…:) Távolság közöttünk 60 km volt! Amikor kezdődik a rosszulléte, azt is mindig megérzem, mert szrongásos rohamot kapok. A távolság nem tényező. Már akkor veszem a kezembe a telómat ami néhány percen belül meg is szólal. Szerencsére bátor és erős, semmilyen gyógyszert és szert nem szed, egyedül akarja leküzdeni! Bízom benne, hogy sikerül neki, hiszen nap mint nap látja, én is mennyit fejlődök, haladok…
Van ennek jó oldala is, csak meg kell találni – s ha rátalálunk, a gyógyulás már nagyon közel van!!!
Igen az a legszörnyübb mikor rád ripakodnak,hogy hagyd már abba,nyugodjál le,igen csodás voln ha ez így működne
Igen, sokat alakul, és vannak nagyon jó technikák, amivel csillapíthatóak a tünetek. Te még nagyon az elején vagy, ne ijedj meg, ma már nagyon sok jó szakember ismeri ezt a problémát és nagyon jó módszereik vannak! Anno a mi időnkben Betaloc meg Seduxen, aztán pá-pá…:) Na meg a “vegyél magadon erőt”, “ne hisztizz” lemezek…:) Még ma is sok orvos így áll hozzá, de szerencsére vannak egyre többen, akik nem!
Várom a mail címedet!
Szia!
Kérdezhetek?
Szia nálam is 20 évesen kzdődött,állandóan a pulzusomat számolgattam én is ,most 42 éves vagyok,és ma is van,hogy felugrik,pl tegnap a körzetinél 100 fölött volt,én az orvosnál stresszelek,nekem azt mondta a pszihologusom,hogy ne féljek,akkor is csináljam a dolgaimat ha felugrik,a sport kimondottan jó,szóval eltelt 22 év és még élek,tudom hogy nagyon rossz,fent leírtam az egész pánik történetemet,én nem vagyok teljesen a régi,de sokat javult
Szia!
Szinte tudtam, hogy ilyen fiatal vagy! Az én lányom is 20 éves, és ugyanezen megy át…Jómagam 20 éve vagyok ebben az állapotban – rövidebb-hosszabb megszakításokkal. Tudod, mostanában jöttek rá, hogy már nemcsak “kapuzárási”, de “kapunyitási” pánik is létezik. Nagyon le vagytok terhelve, pörög az egész életetek, nem tudjátok, hová tartotok, mert mindenfelől árad az információ, hamis képeket tárnak nap mint nap elétek. Szépnek, sikeresnek, diplomásnak, gazdagnak, stb. kell lenni. Ez azért nem így van, de a Ti generációtokba már ez lett beleverve/belenevelve.
Adj egy e-mail címet, küldök át Neked sok mindent. Próbálj meg keresni a környéketeken egy szakembert! Ha nem sikerül, segítek. Ki fogsz belőle jönni hamarosan, ne félj!
Köszi a választ, remélem jó helyre írok. Nos EKG-én már voltam nyáron, azzal mentem be, hogy majd meg fulladok. Az orvos azt mondta vegyek mély levegőt és nyugodjak meg, a teszt nem mutatott ki semmit. Azután szépen le is nyugodtam, de nem tartott sokáig. Szeretnék sportolni, mert szeretem a futást, focit stb… de legutóbb már előtte annyira felment a pulzusom az izgalomtól, mert pánikolok nehogy megint rosszul legyek, hogy 200-300 méter után majd kiugrott a szívem, olyan hevesen vert. Vagy 200 fölött volt biztos a pulzusom. 20 éves srác vagyok, itt nincsennek barátaim. Nem tudom mi lesz ennek a vége.
Szia “halálfélelem”!
Először is: ne válassz ilyen neveket/címkéket magadnak!
Ha sportolsz, és ilyen rossz állapotban vagy, menj és csináltass legalább egy EKG-t, meglátod, a szívednek semmi baja! Erre hangold rá az agyad! Keresd a válaszokat, mit jelez a tested. Milyen magasra van a mérce felállítva önmagaddal szemben? Kinek az elvárásainak akarsz megfelelni? A szüleid, a barátaid vagy a saját magad elvárásainak? Jó helyen van az a mérce? Nem kellene lentebb állítani? Nem kellene lassítani kicsit? Hová rohansz? Milyenek a kapcsolataid? Mi a CÉL? A CÉL olyan-e, hogy azért érdemes szenvedni? Esetleg csak magadra kényszerítetted vagy kényszerítik mások? Biztos, hogy ez a Te utad? És stb., stb., stb…Ki lehet belőle gyógyulni, és ki is fogsz. Mindannyian egy CÉL felé haladunk, csak más-más utakon érünk a közelébe! 
Isten hozott a “szuperérzékenyek” táborában! Közelítsd meg onnan, mire tanít Téged ez a betegség? Mit ad Neked? Adj hálát minden rossznak, és köszönd meg, hogy tanulhatsz belőle. Vagy ha jön a roham, oszd ki kegyetlenül, meglátod, milyen gyorsan fog eltakarodni! 
Hangold magad pozitívra, a rosszban a jót keresd. Lazíts, relaxálj, meditálj, ismerkedj az agykontrollal, az NLP-vel, ármivel, ami számodra szimpatikus módszer! Én tai chi DVD lemezeket vettem, azzal lazítok. Meg fogod találni önmagad, nyugizz! Egyet NE tégy: ne add meg neki magad! Sajnos én ezt tettem, és csak most, őrületes munkával, 20 év után, egyedül kezdek kilábalni belőle. Támaszt kereshetsz: kineziológus, pszichológus, ha ennyire nagy a feszültség és félelem akkor pszichiáter. De ők csak a mankóid lesznek. Ezt a csatát Neked kell megvívnod. Járj társaságba, nevess sokat, beszélgess /ne erről!/ éld az életed! Ne feledd: minden fejben dől el! 
Úgyhogy bátran előre, ne félj változtatni. Mindig van alternatíva. Csak a saját elvárásaidnak kell megfelelj, ez nem önzés – ez maga az ÉLET! Tépd el a láncaidat, mássz ki az önsajnálat és önsajnáltatás gödréből, ez az első legfontosabb lépés – a többi már adja magát utána. Ahogy jött, úgy fog elmenni. Hány éves vagy, mit tanulsz?
Nyugizz!
Nem vagy egyedül, sokan vagyunk, egyre többen…Túl vagy a “nagyhalál” rohamokon, tudod mi az. Meg fogod tanulni kezelni, megelőzni, aztán felül emelkedsz rajta. Rengeteg segítséget találsz fent a neten is, tessék kutakodni és megtalálni a számodra legszimpatikusabbat, és hinni, bízni, erősen hinni és bízni és még erősebben hinni és bízni önmagadban!
Na, ha ezt elolvastad, máris könyebben vagy, ugye-ugye??? Ami nem öl meg, az erősít! A végére egy nagyon régi zen bölcsesség: “Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek. Ennyi az egész.”