Cikksorozatunk első részében bemutattuk, hogy mit jelent a hypospadiasis nevű rendellenesség. Interjúnkból kiderült, hogy nem kell megijedni a kórképtől, mert rendbe hozható – csak nem mindegy, ki végzi a műtétet, és az sem, hogy a gyermek mennyi idős korában oldják meg a problémát. Prof. Dr. Ahmed T Hadidi , a betegség világhírű specialistája beszél a részletekről.

Mit tehet a sebész, milyen eljárással hozható helyre a rendellenesség és mennyit fejlődött a terápia az elmúlt évtizedekben?
A műtét lényege, hogy a túl rövid húgycsövet olyan mértékben meghosszabbítjuk, hogy elérjen a hímvessző tetejéig – ahol a nyílás normál esetben található. A hiányzó húgycső-szakaszt bőrből alakítjuk ki. Amennyiben a pénisz hajlott állapotú, egyben ki is egyenesítjük a szervet.

Összességében több, mint 300 módszer létezik a hypospadiasis operálására, melyek közül a legtöbb nem nevezhető elég jónak. A Brit Sebészeti Akadémia (Royal Group Colleges of Surgens) munkatársai 1920-ban úgy nyilatkoztak, hogy a hármas típusú hypospadiasis-nál a halál is jobb. Napjainkban már a hármas típusú elváltozások legnagyobb részét is teljes mértékben korrigálni tudjuk. A 90-es évekig az egyes típusú hypospadiasis-t nem is kezelték, mert a sebészek gyakran nem jártak jó eredménnyel, és végül úgy döntöttek, hogy jobb meghagyni az enyhe rendellenességet, mint kockáztatni a beavatkozást. Szóval rengeteget fejlődött az ellátás.

A hármas és a négyes stádiumba tartozó rendellenességeket milyen sikerrel tudják ma műteni?
A betegség valamennyi fokozatát korrigálni tudjuk. Az a különbség adódhat az egyes és a kettes típusokhoz képest, hogy a két súlyosabb stádiumban a pénisz általában kisebb, de még a normál méreten belüli. A szülők ugyanakkor emiatt is aggódni szoktak. Tudni kell azonban, hogy a hypospadiasis nevű rendellenesség nincs befolyással az erekcióra, és a vizeletürítés is normál módon zajlik – tehát nem okoz inkontinenciát. Minden esetben át tudjuk operálni a normális helyre a húgycső-végződést. Amennyiben nincs elég bőr a fitymán az új nyílás kialakításához, találunk alkalmas bőrt a test más felszínén, pl. a fül mögötti terület is hasonlóan finom textúrájú. Extrém esetben mesterségesen is elő tudjuk állítani a kellő minőségű bőrszövet-utánzatot. A nehézség abból adódik, hogy míg a műtét során a túl rövid húgycsövet bőrből hosszabbítjuk meg, normálisan ez a szerv izomból és erezetből is áll. Ezért a húgycső, amit készítünk, vékonyabb, aminek az lehet a következménye, hogy a páciens vizeletáramlása is gyengébb lesz.

Mennyire eszköz es mennyire szaktudás igényű a beavatkozás, ki végezheti es hol?
Bármely általános sebész el tudja sajátítani a speciális műtéti eljárás módját, aki hajlandó időt szánni a tanulásra másoktól, valamint betegei visszajelzéseiből. Leggyakrabban gyereksebészek képezik ki magukat specialistának, de urológusok is szép számmal végeznek ilyen műtéteket, és plasztikai sebészek is találhatóak a hypospadiasis-t operáló orvosok között. A rendelkezésünkre álló műszerpark az elmúlt időszakban rengeteget fejlődött, és ez nagyon jó, mert a beavatkozás sikerességét tekintve fontos, hogy modern plasztikai sebészeti eszközök álljanak az operatőr rendelkezésére, valamint speciális sebvarró fonal és katéter is szükséges. Amennyiben nem a legjobb minőségű cérnát használja a sebész, komplikációk léphetnek fel a gyógyulás során. Az első sebészeti leírások szerint a régmúlt időkben lósörényt használtak a varráshoz és kizárólag ezüst eszközökkel hajtották végre a beavatkozást, tehát azzal, hogy az eszközök minősége sokat számít, már elődeink is tisztában voltak.

Milyen mértékben megterhelő mindez a beteg számára, szükséges-e az utógondozás?
Ez egyrészt attól függ, hogy milyen fokozatú a betegség, másrészt függ attól is, hogy az adott gyermek milyen minőségű szövetekkel rendelkezik – a hipoplasztikus, nem egészséges szövetek kevésbé előnyösek a műtét szempontjából. Ezen túl abban a tekintetben is nagy különbségeket figyelhetünk meg a feltett kérdésben, hogy a világ mely részén végzik az operációt és milyen szintű ellátást nyújt az adott kórház és az adott sebész. Amerikában a hypospadiasis-műtétet egy napos sebészeti beavatkozásnak tekintik – a gyermeket a katéterrel együtt hazaengedik – míg Németországban számos kolléga két hetes ágyhozkötöttséget rendel az operáción átesett gyermek számára – ami persze a másik véglet. Ezek az orvosok úgy gondolják, hogy ha a gyermek mozog, elcsúszik a katéter, és veszélybe kerül a terápia sikere. Egy professzionálisan végrehajtott operáció után azonban – a megfelelő katéter alkalmazása mellett – ettől nem indokolt tartani.

Mekkora jelentősége van annak, hogy minél előbb megtörténjen a műtét?
Az az ideális, ha a gyermek 1-1,5 éves kora előtt megtörténik a beavatkozás. Számos kutatási eredmény bizonyította, hogy a pszichés fejlődésre nincs jó hatással, ha a gyermek tudatosan átéli a rendellenességet és az operáció körüli eseményeket. Minél kisebb a gyermek, annál kevesebb az esély arra is, hogy komplikációk lépjenek fel. Vannak orvosok, akik azt javasolják az érintett szülőknek, hogy várjanak, a gyermek 5-6 éves koráig – de ezek a kollégák tévednek az optimális kort illetően.

Ön miként szerezte tapasztalatát a hypospadiasis ellátásában?
Medikus koromban még csak a tankönyvből ismertem ezt a betegséget, majd rezidens koromban kaptam a feladatot, hogy operáljak meg egy hypospadiasis-vel született kisfiút. Az általam végrehajtott műtét – majd műtétek – jobban sikerültek, mint professzorom beavatkozásai. Jó eredményeimnek köszönhetően egyre több szülő kérte, hogy én műtsem meg gyermekét. A mestert ugyanakkor a gyakorlat teszi, minél több ilyen beavatkozást végez valaki, annál jobb eredményei lesznek. Mindig személyesen vezetem betegeimet, műtét előtt és műtét után is hosszasan elbeszélgetek velük, és kezdetektől készen állok arra, hogy tőlük – és a hibáimból is – tanuljak. Idővel kidolgoztam saját hypospadiasis korrekciós műtéti módszeremet, és ennek érdekében az összes hozzáférhető irodalmat elolvastam. A hypospadiasis kezeléséről és saját technikámról 2004-ben jelentettem meg könyvemet, amely az első kiadvány volt a világon ebben a témában. Általános sebészként az emberi test bármely részét műthetném, ám ma már az általam végzett beavatkozások 95%-a hypospadiasis, és az egész világról érkeznek hozzám a páciensek.

Mióta vállal Magyarországon is műtétet?
Hat évvel ezelőtt kezdtem Magyarországon operálni, amikor egy híres magyar professzor meghívott, hogy műtsem meg unokáját, akin már két sikertelen beavatkozást hajtottak végre. Azóta egyre több megkeresés érkezett hozzám az Önök országából, így ma már három-négy havonta jövök és segítek a nehéz esetek megoldásában.

Hogy látja, milyen Magyarországon a hypospadiasis-ellátás?
Az a baj, hogy Önöknél minden gyermeksebész azt hiszi, meg tudja oldani ezt a problémát, függetlenül attól, hogy milyen gyakorlattal rendelkezik, és utána nézett-e a hypospadiasis-műtét modern módszereinek. Tanulni kell másoktól, gyakorlatot kell szerezni, és a saját hibáiból is tanulnia kell az orvosnak – amihez pedig nagyon oda kell figyelni betegeire a műtét előtt és után is. Évente 50-nél kevesebb esettel találkozó sebésznek nem lenne szabad vállalkoznia erre a speciális műtétre. Nem kell persze mindenkinek 700-800 operációt végeznie a 12 hónap alatt, ahogyan én teszem, de a minimum, az minimum.

Hogyan válassza ki egy szülő, hogy ki műtse meg gyermekét?
A legfontosabb kérdés, hogy az adott sebész hány ilyen műtétet végez egy évben, és kérdezzen rá, vagy nézzen utána a szülő annak is, vajon milyen eredményekkel hajtja végre a beavatkozásokat. Érdemes megkérdezni továbbá, hogy milyen technikát alkalmaz a kiszemelt operatőr, valamint, hogy ágyban kell-e maradnia a gyermeknek a műtét után, vagy sem. A jó válasz, hogy nem kell ágyhoz kötni a pácienst. És ne feledjék: a jó specialista által műtött, hypospadiasis-val született gyermekek több, mint 95 %-a tökéletesen teljes életet élhet a beavatkozást követően.

Mi lehet a gond abban az 5 %-ban?
Ha már nagyon sok sikertelen műtétet hajtottak végre valakin, lehet, hogy az adott területen annyira sérült a bőr és a szövet, hogy nem lehet már 100 %-os eredményt elérni. Az is problémát okozhat, ha túl kicsi a gyermek pénisze – de ez ritkán fordul elő, inkább csak a 4-es stádiumban – és ha nagyon görbe a pénisz, és ezért a felső részét operálják – és ha nem sikerül a beavatkozás – sérülhetnek az idegek. Előfordul még, hogy a pénisz csúcsa túl kicsi, és ezért műtét közben megrongálódik. Megfelelő szakértelemmel végrehajtott operációval azonban elenyészően ritkán adódik bármilyen probléma.

A fotón Hadidi Professzor és Dr. Pirót László gyermek urológus látható.
A cikk első része: Hypospadiasis – amikor az újszülött húgycsőnyílása nem a pénisz végén található (I. rész)

(RA)