A köpenysejtes limfómákról dr. Schneider Tamás főorvos, az Országos Onkológiai Intézet Lymphoma Centrumának munkatársa tartott előadást a MOHA szervezésében lezajlott Limfóma világnapon. Sorozatunk negyedik részét ajánljuk Olvasóink figyelmébe.

A limfómák két nagy típusra oszthatóak, a B és a T sejtes formára. Utóbbi az esetek kevesebb, mint 10 %-át teszi ki, ez a rosszabb kimenetelű típus.
A B-sejtek a szervezetbe jutó “idegen” sejtek és anyagok felszínén található fehérjéhez kapcsolódnak, majd antitesteket termelnek, amelyekkel elpusztítják az idegen sejtet. A T sejtek részt vesznek a szervezetbe jutó idegen anyagok – baktériumok és vírusok – elpusztításában – kezdte előadását a főorvos. A 90-es évek közepétől különíti el az orvostudomány a köpenysejtes limfómát a limfómák nagy csoportján belül. A köpenysejtes limfóma B sejt eredetű daganat.

Az “átmeneti” forma
A limfómának egyaránt ismert agresszív, ill. a mérsékelten agresszív formája. Az agresszív formában a betegségre jellemző, hogy kezelés nélkül egy-két éven belül halált okoz, tehát gyors lefolyású, jól reagál a terápiára, és a betegek nagy része véglegesen meggyógyítható. A mérsékelten agresszív formába tartozó kórképek lassú lefolyásúak. A páciens betegségének kialakulása után, kezelés nélkül is még évekig aránylag rendben lehet. A mérsékelt forma is jól reagál a terápiára, évtizedek telhetnek el jó életminőségben, ám a kórkép soha nem múlik el teljesen, időről-időre kiújul.
A köpenysejtes limfóma a kettő közötti, “átmenti” forma, amennyiben a mérsékelt és az agresszív típus minden kedvezőtlen tulajdonságát egyesíti, ezért a legkedvezőtlenebb limfóma típusként tartják számon.
Szövettani megjelenését és klinikai lefolyását tekintve két féle köpenysejtes limfóma létezik. A ritkább a citás forma, mely mérsékelten agresszív – ez az esetek 15-20 %át teszi ki, és nem mindig igényel kezelést (vagy minimális terápiát igényel). A betegek többsége azonban agresszív blasztos formában szenved, ami azt jelenti, hogy kezelés nélkül a kórkép rövid lefolyású.

Ritka betegség, elsősorban idősebb férfiakat érint
A betegség ritka, az össz. limfómák kb. 5 %-át teszi ki, Magyarországon évente 50 új beteget fedeznek fel. Az érintettek átlagéletkora magas, 70 év feletti, és 65-70 %-ban férfiaknál alakul ki a betegség.

Sokat fejlődött a kezelés
A korábban alkalmazott kombinált kemoterápia mellett (CVP, CHOP) 2-4 év volt köpenysejtes limfómával a várható túlélés. A 2000-es évek elején azonban változások történtek a kórkép kezelésében. A transzplantáció – először a teljes csontvelő-átültetés, majd az őssejtátültetés – jelentősen javította a páciensek túlélését, emellett az előkezelésként alkalmazott egyik szer (ARA-C) nagydózisú adása önmagában is ugyanezt a hatást segítette elő.
Ez a nagydózisú terápia és a transzplantáció azonban nem alkalmazható mindenkinél: a betegek legfeljebb 1/3-ánál jön szóba, azoknál, akik 65-70 év alatti életkorúak, jó általános állapotnak örvendenek és nem rendelkeznek semmilyen komoly kísérőbetegséggel (az 50-ből évente max. 20 beteg).

A gyógyszerfejlesztéseknek köszönhetően azonban a transzplantációra nem alkalmas állapotú páciensek esélyei is nőttek. A B sejtes limfómákban szinte bármelyik betegnek adható, célzott monoklonális antitest terápia alkalmazása (rituximab) tovább javította az eredményeket. Ez a szer bár önmagában dozírozva mérsékelt hatású, ám az eddig is használt kemoterápiával kombinálva növeli annak hatását. Kis méretű, “maradék” tumornál fenntartó kezelésként alkalmazva szintén növeli a túlélést.

A millennium éve után a a myelomában alkalmazott bortezomib hozott a köpenysejtes limfómák kezelésében is további előrelépést. Ez egy un. proteasoma gátló szer, a (sejtek közötti) jelátvitel egyik pontján fejti ki gátló hatását, így lassítja, blokkolja a sejtosztódást. A bortezomib, bár törzskönyvezve van Magyarországon, finanszírozása köpenysejtes limfómában szenvedő emberek számára sajnos mindezidáig nem megoldott.

Célzott kezelések, szájon át szedhető gyógyszerek
A 2010-es évek további lehetőségeket hoztak az érintettek számára.
A modern hatásmechanizmusok képviselői a jelátviteli utak blokkolói/ kináz-gátlószerek, amelyek megakadályozzák a daganatos sejtek osztódását. (Ezeknek nincsenek már olyan mellékhatásai, mint a kemoterápiának.)
Lehetőség nyílt tehát a valódi célzott kezelésre, melynek során megvizsgálják, hogy melyik kapcsolódási pontban (csomópontban) van genetikai hiba, és azt kezelik. (Egyénre szabott kezelés lehetősége merül fel.) A legtöbb tapasztalatot az orvosok eddig az ibrutinibbel és az idelalizibbel szerezték a klinikai gyakorlatok során. Ezeket a kismolekulájú gátló szereket tablettás formájú kiszerelésben állították elő. Az eredmények mindkét szer esetén nagyon ígéretesek. Egy fázis kettes vizsgálatban kiújult köpenysejtes leukémiában szenvedő 111 beteget vizsgáltak. A bevont páciensek 69 %-a reagált a kináz-gátlószer monoterápiára, 25 %-uknál a betegség teljes remisszióba került – esetükben hosszú daganatmentes időszakra lehet számítani, vagyis náluk hosszabb a kiújulási idő, mint azoknál, akik csupán részleges remisszióba kerültek. Az összes résztvevőt tekintve az átlagos remissziós idő majdnem másfél év volt, ami nagy eredmény, hiszen olyan betegekről van szó, akik már két vagy három kezelést kaptak, és ezt követően kiújult betegségük. Kináz-gátlószer terápiához Magyarországon jelenleg csak klinikai vizsgálatban lehet hozzájutni.

Magyarországon ez van most
Mindennek megfelelően 2015-ben, Magyarországon a köpenysejtes limfóma kezelése a következőképpen alakul: amennyiben a páciens fiatal, vagyis még nem töltötte be 65. életévét, un. immuno-kemoterápiát (esetükben nem a hagyományos, hanem egy intenzívebb terápia, és ARA-C is) és őssejt transzplantációt javasolnak számára – még mielőtt a betegség kiújulna.

A 65 év feletti érintettek az immuno-kemoterápia mellé fenntartó immunoterápiát-, valamint adott esetben bortezomib hatóanyagot kapnak (mivel nincs finanszírozva, ez opcionális). Idős és relabáló betegek (akiknél kiújul az egy vagy több kezeléssel már remisszióba hozott betegség) számára egyaránt lehetőség van klinikai vizsgálatokban részt venni – bár sajnos csupán korlátozott számban – amelyek során kináz gátlókkal, immunmoduláló szerekkel kísérlik meg gyógyításukat.

A jövő, hogy kemoterápia nélkül, több kináz-gátló együttes alkalmazásával kezelik majd az összes köpenysejtes limfómával diagnosztizált embert – zárta előadását a főorvos. Reméljük, minél előbb eljön ez az idő.

(RA)