A skizofrénia egy olyan pszichés betegség, amellyel gyakran nem jár betegségtudat – vagyis az érintett nincs tisztában azzal, hogy az általa megélt panaszok valójában egy betegség tünetei. Ez azért baj, mert így az érintettek a terápiát is nehezebben fogadják el – aki nem gondolja betegnek magát – sőt, sokszor küzd az ellen, hogy mások annak tartsák – az az ember természetesen orvoshoz sem akar fordulni, gyógyszert sem kíván szedni. A kezelés nélkül maradó skizofrénia pedig egyre rosszabb állapotba sodorja az érintetteket, hiszen a betegség fellángolásai maradandó károsodásokat okozhatnak (pszichoszociális készségei és funkciói egyre rosszabbá válnak). Ma már azonban az ilyen helyzetek sem tekinthetőek reménytelennek. Cikksorozatunkat dr. Pilling Jánossal a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Kommunikációs Részlegének vezetőjével folytatott beszélgetés alapján készítettük.

A betegségtudat hiánya bizonyos pszichiátriai kórképeknél nem pszichés elhárító mechanizmus, hanem a betegséggel összefüggő neuro-biológiai károsodás következménye.. Mivel ez a skizofrén betegek jelentős részére is érvényes, ezért a korábbi megközelítés, mely szerint a skizofréniával élő emberek terápiába való bevonását betegségtudatuk felélesztésével igyekeztek elérni (pszichoedukatív módszerekkel), gyakran eredménytelenségre ítélt próbálkozás. (Bár Pilling János hozzáteszi, hogy a betegségtudat lehet részleges is,  és egyes páciensek képesek megtanulni betegségük tüneteiről, hogy azok a skizofrénia jelei – ám nem ez az általános, így a pszichoedukatív módszerek önmagukban nem tekinthetőek elegendőnek.) Ezek helyett inkább “páciensünk személyiségének ép részeivel kötünk egyezséget” – fogalmaz a szakértő – cikksorozatunk második részéből az is kiderül, hogy ez miként lehetséges.

Hogyan lehet akkor segíteni?
Létezik egy új, pszichiáterek és hozzátartozók számára egyaránt kidolgozott módszer, melynek lényege a betegségtudat felélesztése helyett a közös célok megtalálása, amelyek mentén együtt tud működni az érintett a kezelést javasló orvossal-hozzátartozóval. A módszert Xavier Amador, pszichiátriai osztályon dolgozó pszichológus dolgozta ki, aki fivére révén családilag is érintett ebben a problémában. A könyv hozzátartozók számára tartalmaz az elmélet mellett különböző, gyakorlatban is alkalmazható technikákat és módszereket. Ezeket az elveket és gyakorlatokat ültette át egy pszichiátriai munkacsoport  – melynek Pilling János is tagja – az orvosi praxisba, és az eredményt KOMP modellnek nevezték el. A KOMP mozaikszó – magyarázata mentén ki is bontakoznak a modell lényeges elemei: K, mint kapcsolat, melyet az orvos a betegének szentelt aktív figyelemmel alapoz meg, O, mint odafigyelés, mely az empátia tanulható módszereivel valósítható meg az orvosi gyakorlatban, M, mint a motiváció megkeresése – melynek során a parancsoló magatartás helyett a pszichiáter pl. motivációs interjúval a páciens egyéni belső motivációit ismeri meg és P, mint partneri együttműködés, amely többek között a közös döntéshozatalt foglalja magában. 

A szakember javasolja valamennyi skizofréniával élő ember hozzátartozójának, hogy ismerkedjen meg Xavier Amador könyvével. Számukra is nagyon nehéz elfogadni egy ilyen súlyos diagnózist. A skizofrénia általában érettségi környékén, fiatal felnőttkorban jelentkezik, és a szülők óriási csapásként élik meg, hogy gyermekük, akinek addig nem volt semmi baja, egyszerre érintett lesz egy ilyen súlyos betegségben. Pedig amíg a család is ellenzi a terápiát, “nincs neked szükséged dilibogyóra” – típusú hozzáállással, addig biztos, hogy a pszichiáter sem tud segíteni. Nehéz feladat, de az első fontos lépés, hogy az érintett szerettei is felismerjék: az egész család érdeke, hogy minél jobb életminőséget tudjanak biztosítani skizofréniával élő rokonuk számára. A terápia – mely nem kizárólag gyógyszerszedést jelent – esélyt jelent arra, hogy a skizofréniával élő ember meg tudjon birkózni életének természetes feladataival, le tudja pl. tenni a vizsgáit, el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon, társas kapcsolatokat tudjon kialakítani, stb.

A gyógyszerszedés kapcsán tudni kell, hogy  – mivel a skizofrénia súlyos diagnózis – az orvosok nem mondják ki valamennyi tévhitektől vagy hallucinációktól szenvedő páciensükről azonnal, hogy ez a baja. Előfordul, hogy valaki csak átmeneti pszichotikus zavar állapotában volt. Amennyiben ennek esélye fennáll, a pszichiáterek maguk is megkísérlik a gyógyszeradás elhagyását, és ha az enyhébb kórkép gyanúja beigazolódik, a tünetek nem térnek vissza. A valóban skizofréniával élő embereknek viszont sokat segíthetünk pl. azzal, ha hangsúlyozzuk: az, hogy valaki egy életen át szed gyógyszert, nem szégyen, hiszen ezáltal tud teljesebb életet élni. Nem tesznek másként a cukorbetegek, a magasvérnyomás betegséggel élők, stb. sem. A gyógyszerszedésig azonban általában nehéz utat kell bejárni, melyről a legrészletesebben az említett könyvben lehet tájékozódni, valamint cikksorozatunk második részében a szakértő segítségével itt a Várószobán is összefoglalót közlünk olvasóink számára.