A csontritkulás kivizsgálásáról kérdeztük Dr. Bors Katalin föorvost, aki bemutatta a diagnosztika szerteágazó eszközeit. Ez történik a rendelőben.

A csontritkulás leggyakrabban a csont mennyiségi és minőségi hanyatlását jelenti, mely együtt jár az életkorral, de nem szabad elfelejtkezni a betegség másik típusáról, az un. másodlagos csontritkulásról sem, melyet különböző betegségek – pl. sokízületi gyulladás – vagy akár gyógyszerek – pl. protonpumpa gátlók (PPI) – un. gyomorvédők – válthatnak ki. Az életkorral járó csontritkulás a nőknél a havi vérzés elmaradásával, a férfiaknál ennél kb. 10 évvel később jelentkezik. A diagnózis megállapítása több lépcsőből áll, melynek része természetesen a korelőzmény gondos felvétele, a betegvizsgálat – tájékoztatott Bors Katalin.

A fizikális vizsgálat
“A fizikális vizsgálat során megnézzük a bordakosár csípőtányér távolságot, mely normálisan három-négy ujjnyi. Természetesen csak előrehaladott csontritkulás esetén látjuk a meggörbült hátat és az elsimult ágyéki görbületet. A páciens sokszor ezt úgy tapasztalja saját magán, hogy hosszabbá váltak a szoknyái vagy nadrágjai, nehezebben éri el a konyhában a polcot és fenyőág szerű redőkbe látja rendeződni számára túl nagy bőrét a hátán” – magyarázta a szakember.

Az orvos számba veszi a kockázati tényezőket is, melyek közé tartozik az életkor, a nem (a nők veszélyeztetettebbek, de a férfiak sem megkíméltek), a testsúly és a testmagasság aránya (veszélyeztetett az, aki túl sovány) a saját- vagy szülői csonttörés (olyan esetben ha valaki a saját testmagasságából esik el és törik), a túlzott alkohol fogyasztás és dohányzás, a sokízületi gyulladás, a tartós szteroid-szedés és a másodlagos csontritkulásos betegségek. Ha ezeket a rizikófaktorokat a csontsűrűségmérő laborban (osteodenzitometriás labor) rögzítik és mellé beírják, az un. T-score értéket, mely a fiatalkori csúcscsonttömeghez képest elszenvedett veszteségünket rögzíti. A mérés helye az ágyéki gerinc és a csípőtájék – e két mérést meghatározott időszakonként az OEP finanszírozza, de lehetőség van a szintén elhanyagolható mennyiségű röntgensugárral járó csuklótájon végzett mérésre, sőt, elsősorban a csont minőségére választ adó ultrahangos mérésre is – mondta Bors Katalin. Ez utóbbi kettőt az OEP nem finanszírozza, de ez esetben igaz, hogy minél több mérési pontról gyűjti be az orvos az ismereteket, annál árnyaltabb képet kap – fűzte hozzá a szakember, majd így folytatta: “A leginformatívabb az OEP által is finanszírozott első két mérés, az un. axiális mérések. Az értékhatárokat az Egézségügyi Világszervezet határozta meg. T-score esetén -1-ig nincs csontritkulás, -1 és -2,5 között a csont megkevesesbbedéséről beszélhetünk és -2,5-nél kisebb számnál – vigyázzunk, csak azért kisebb, mert mínusz a szám, abszolút értékben nagyobb – csontritkulásról beszélünk.

Mire derül fény a laborban?
Ezután következik egy egyszerű laborvizsgálat, mely vér és vizeletvizsgálatból áll. Itt a csont összetevőit nézik meg, és a nagyobb laborokban lehetőség van a csontbontás-építés ütemének ellenőrzésére is. Amennyiben az orvos úgy ítéli meg, meghatározhatja a D vitamin szintet (25 (OH) D3) és egyéb hormonokat is, pl. pajzsmirigyhormont (TSH) – melynek túlműködése az imént említett másodlagos csontritkulást idézheti elő, mellékpajzsmirigy-hormont (PTH) – mely a Kálcium-anyagcsere vizsgálatának gyakori paramétere, de emelkedett lehet D-vitamin hiányban és krónikus veseelégtelenségben is.
A D vitaminra visszatérve – a (valójában) D hormon a szervezet egyik karmestere. Segíti a Kálcium-felszívódást a belekből és a csontokba való megfelelő beépülését, de jótékony hatását a szív- érrendszertől kezdve az emlő- és vastagbélrák védelemig, a tavaszi fáradság megelőzésétől az izmok olajozott működéséig, az immunrendszer erősítésétől az influenza elleni védekezésig számtalan területen kifejti. Szintjének meghatározása rutinszerűen azért nem indokolt, mert sajnos a magyar lakosság több, mint 60 %-a D-vitamin hiányos – magyarázta a szakértő.

A kivizsgálás menetét tovább mesélve Bors Katalin hozzáfűzte: első alkalommal célszerű legalább egy oldalirányú háti és ágyéki gerincfelvételt készíteni. A gerincröntgen nem alkalmas a betegség javulásának követésére, ha más indok nincs, ismételt elvégzése kb. három év múlva indokolt. Amennyiben a csontritkulással fogalakozó szakorvos (a háziorvos sajnos még csontsűrűség mérő vizsgálatra sem küldheti páciensét, csak beutalót adhat a szakorvoshoz) begyűjtötte a fenti leleteket, a kockázati tényezők és a denzitometriás lelet alapján kiszámolhatja internetes táblázat segítségével a 10 éves törési kockázat valószínűségét is. Ez természetesen nem mindenütt férhető hozzá, de van, ahol ez az adat (a 10 éves törési kockázat) már a denzitometriás lelet részét képezi (pl. a IX. kerületi szakrendelőben). Ezután jöhet a terápia beállítása.