Furcsa lehet, de korántsem véletlen, hogy január közepén influenza helyett allergia témát dobunk fel. Egyrészt a házipor és penészgombák télen sem pihennek, másrészt a pollenekre érzékenyek számára nem árt, ha időben, a tünetmentes időszakban elkezdik felkészíteni magukat a rázósabb hetekre, hónapokra. Két részes cikksorozatunk első része.

Egy bizonyos felosztás szerint külön halmazba soroljuk a külső, szabadtéri és a belterekben található allergéneket.  Függetlenül attól  hogy az életvitel globális változásai a kettő közötti határt egyre inkább elmossák, a felosztás eredeti értelme a praktikum volt – ha már azonosításuk megtörtént, és allergia–kiváltó szerepük meghatározható, elkerülhetőek-e az ember számára az allergiás reakciókat előidéző ás fennntartó kontaktusok, legalább az épített terekben? A választ Prof. Nékám Kristóftól a Magyar Allergia Szövetség elnökétől kaptuk.

Belső terekben a legjelentősebbek a különböző atkák, amelyek a légúti tünetek 20-25 %-ának kiváltásáért felelősek, rendszerint más allergénnel együtt. A mindenütt (a szabadban is!) feltalálható atkák semmilyen fertőző betegséget sem közvetítenek az ember felé, ám fehérjéik rendkívüli mértékben alkalmasak arra, hogy immun-rendszerünkben allergiás választ váltsanak ki. Ebben más, táplálékul szolgáló állati fehérjékkel gyakori keresztreakcióik is szerepet játszanak. Atka fajok ezres nagyságrendben találhatók szerte a Földön. Európában kettő kiemelt jelentőségű, mert allergiát okoz: az egyik a liszt atka, amely konyhában, raktárokban: lisztben, grízben, más tárolt nyersanyagokban szaporodik el (nevezhetjük ezeket “tárolási atkáknak”is), a másik pedig a házipor atka, amely a lakáson belül mindenhol jelen lehet: ágyneműben, így  matracban, párnában, de szőnyegben, kárpitozott bútorokban és tapétában is.

A különböző (penész)gomba fajták képezik a beltéri allergének másik nagy csoportját. Elsősorban rosszul kiválasztott építési helyszín, rosszul megválasztott építési anyagok és technológiák (pl. rossz szigetelés, szennyvíz és esővíz elvezetés), helytelen üzemeltetés képezik azokat a hibákat, amelyek következtében egy épület nyirkos, akár folyamatosan nedves, rosszul szellőző lesz. Itt a gombásodás elkerülhetetlen lesz, és akár megszűntethetetlen marad. A penészgomba érzékenység a lakosság 5-15 %-át érinti, gyerekek körében gyakorisága nő, így a belátható jövőben egyre nagyobb problémát fog okozni. Érdemes tehát az építési technológiákat ebből a szempontból is értékelni és fejleszteni, más kiváltó tényezők mellett – vélekedett Nékám professzor. A lepusztulóban lévő nagyvárosi belső terekben, ahol az életkörülmények az elviselhetőség határán vannak, sokakban kialakulhat csótányérzékenység is. A fontos beltéri allergén források  közé soroljuk még a házi kedvenceket: madarakat, kutyákat, cicákat is. Az életvitel szerepét allergiák kialakulásában mi sem mutatja jobban, mint a svájci példa, ahol a háztartások több, mint felében van (legalább egy) macska – és ahol ettől aligha függetlenül, az emberek európa-rekorderek a macskaszőr érzékenységet és allergiát tekintve.

A külső terekben az előzőknél jóval hosszabb és változatosabb az allergének listája. Talán a  legveszélyesebbek a rovarméreg allergiák – különösen  a méhek és a darazsak csípései jelentenek kockázatot. Sajnos minden évben előfordul néhány anafilaxiás haláleset – bár pontos számuk nem ismert, tájékoztat a szakember.
A leggyakoribb külső allergének természetesen a pollenek. Gyakran felmerül a kérdés, hogy ki lehet-e védeni – pl. egy adott növény kiirtásával egy konkrét területen – a pollen allergiákat?  Nékám professzor szerint nem, hiszen a légmozgás a polleneket tíz-száz kilométeres távolságra repítheti, távolra a forrásuktól; illetve egyetlen olyan földrajzi régió sincsen, ahol csak egyetlen allergizáló pollen fordulna elő. Ha teljesen kiirtanánk egy növényt egy helyen, változatlan életvitelünk és körülményeink, klímánk miatt néhány éven belül másik töltené be szerepét.
A pollenek leggyakrabban légúti allergiákat – ezen belül kötőhártya-hurutot, szénanáthát, asztmát okoznak; ritkán bőrtüneteket is kiváltanak; valamint kereszt- allergia esetén dinnye, alma, őszibarack, kivi, sárgarépa fogyasztása válthat ki tünetet a pollenszezonban – és a lista egyre hosszabb. 
Európában északon a nyírpollen okozza a legtöbb gondot az arra érzékeny embereknek,  a kontinens közepén és nyugat felé a fűpollenek, délen pl. az olajfa pollenje, a falgyom. A parlagfű Magyarországon kívül az Észak-balkáni régióban, illetzve Észak-Olaszország és Közép –Franciaország egyes körzeteiben található nagyobb kiterjedésben.  Néhány éve egy európai felmérésben 18 allergénnel (nagyobb részben pollenek voltak) szembeni érzékenységet vizsgáltak, és azt találták, hogy ezek együttesen (ha nem is egyforma súllyal) felelősek az allergiás megbetegedésekért, nincs egyetlen sem közöttük, amelyet elkerülve megszabadulhatna a lakosság ettől a problémától. Mindig lesz olyan fehérje a környezetünkben, amely az arra érzékeny emberekből allergiás reakciókat vált ki.