Az anorexia nervosa életveszélyes pszichiátriai kórkép, mely a felnőttkorra átívelő krónikus pszichés és testi betegségekhez és korai halálhoz vezethet. Cikksorozatunk első részében a betegség természetéről, tünetekről és társbetegségekről, míg cikksorozatunk második részében az anorexia nervosa komplex kezeléséről beszélgetünk dr. Pászthy Beával, különös figyelmet fordítva arra is, hogy a hozzátartozó miként segíthet a betegnek.

Két szempontból is illik az anorexia témakörre az “egyre több” kifejezés – sajnos az érintettek száma növekszik, viszont egyre többet tudunk magáról a betegségről és kezelési lehetőségeiről is. Dr. Pászthy Bea, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika docense, gyermekorvos, gyermekpszichiáter valamennyi kérdésünkre részletesen válaszolt.

Vannak-e olyan jelei az anorexiának, melyeket a hozzátartozó észrevehet, azon kívül, hogy a beteg “túl sovány”?
A legszembetűnőbb változás, amelyet a hozzátartozók az anorexia kezdetekor észlelhetnek, a megváltozott táplálkozási magatartás, melynek célja a kalória-bevitel korlátozása. Anorexia nervosa ugyanakkor nem létezik testképzavar nélkül. Az anorexiás gyermekre az a jellemző, hogy fél a súlygyarapodástól és rendkívül elégedetlen a testképével. Ha az ételfelvétel korlátozása a vezető tünet, akkor az anorexia restriktív altípusát állapítjuk meg, melyben a beteg azzal fogyasztja magát egyre soványabbra, hogy nem eszik szinte semmit, illetve jelentősen csökkenti a kalóriabevitelt. A másik nagy tünetcsoport a kalórialeadást célozza. Az anorexiás beteg intenzív testedzést végez, állandó mozgáskésztetése van, naponta több órát tölt testmozgással. Bűntudata van, ha nem edzhet, úgy érzi, ha többet eszik, le kell dolgoznia. A betegség előrehaladtával az alapvető jelenségekre egyéb pszichológiai tünetek is rakódnak. Ilyen az ingerlékenység, a depresszió, a szociális visszahúzódás, a kortárskapcsolatok megromlása, az étellel és evéssel kapcsolatos beszűkültség, valamint a romló kognitív funkciók.

Milyen másik altípusa létezik a betegségnek?
Az anorexia másik altípusában, a purgáló formában az érintettek időnként többet esznek, mint ami számukra elfogadható, s utána önhánytatást végeznek, vagy hashajtót szednek, így nem marad meg bennük az étel.

A gyerekekre melyik altípus jellemző?
A gyermekkori anorexia jellemzően restriktív jellegű, a kamaszkorban azonban megjelenhetnek a purgáló formák, de azért kisebb számban. Az evészavarok “kontinuum hipotézise” szerint azonban a táplálkozás magatartás zavarai gyakran átalakulhatnak egymásba. Nem ritka, hogy egy akár enyhe formában túlsúlyos kiskamasz, aki kövérnek érzi magát, s akinek az osztálytársai vagy családtagjai ezt szemére is vetik, fogyókúrába kezd, mert sovány szeretne lenni. Aztán egyre fogy, de egy idő után feladja a kemény fogyókúrát, elkezd titokban enni, és amikor észleli, hogy emelkedik a súlya, akkor purgáló viselkedésformákat alkalmaz.

Általában milyen életkorban kezdődik el a betegség?
Az anorexia nervosa általában 12-16 év körül kezdődik, de nem ritka a prepubertásban kezdődő kórforma sem. Találkoztunk már 8 éves anorexiás kislánnyal is. A nemek közötti megoszlást tekintve a férfi-nő arány jelenleg 1:10, de a férfi érintettek száma emelkedő tendenciát mutat.

Létezik-e olyan állapot, amelyben az ember bár nagyon sovány, BMI indexe is túl alacsony, de nem számít anorexiásnak és nem veszélyes az életformája?
Fontos tisztázni, hogy mik az anorexia diagnózisának kritériumai. Az étvágytalanság önmagában nem jelent anorexia nervosa betegséget, még akkor sem, ha az étvágytalan személy történetesen sovány. Az, hogy valaki nem kívánja az ételt, vagy a szokottnál kisebb mennyiségben kívánja, számos egyéb belgyógyászati és/vagy pszichés betegségre utalhat.

A következő jelek együttese utal anorexiára:
- Az energiabevitel a szükséges energiamennyiséghez viszonyított korlátozása, mely jelentősen alacsony testsúlyt eredményez.
- Intenzív félelem a súlygyarapodástól vagy az elhízástól, illetve a testsúlygyarapodást akadályozó viselkedés a jelentősen alacsony testsúly ellenére.
- A saját testsúly vagy alak észlelésének zavara, a testsúly vagy alak túlzott befolyása az önértékelésre, vagy a jelenlegi alacsony testsúly súlyosságának lebecsülése.

A BMI indexet is használjuk a diagnózis felállításakor.
Tizennyolc év felett
- enyhe esetnek számít, ha a BMI 17-18,5 kg/m2
- mérsékelten súlyos a betegség, ha a beteg értéke 16-16,99 kg/m2
- súlyos állapot a 15-15,99 kg/m2
- a 15 kg/m2-os érték pedig extrém súlyos problémát jelent.

Tizennyolc éves kor alatt
figyelembe véve a gyermek növekedési ütemét, egy speciális képletet alkalmazunk az ideális testsúly megállapítására. Ebben az életszakaszban a testsúly az életkor, a hossznövekedés és a biológiai nem függvényeként kerül megállapításra.

Fontos azt is tudni, hogy a hiánytáplálkozás miatt az anorexiás lányok mensese is elmarad. Ez azonban átmeneti, a gyógyulás során, a testsúly növekedésével a menses visszatér.

Melyek az anorexia leggyakoribb szövődményei?
A betegségnek rövidtávú és hosszútávú szövődményei vannak, s mindegyik komoly kockázatot jelent. A rövidtávú következmények közül a szív- és érrendszeri szövődményeket említeném, hisz ez okozza a legnagyobb halálozási kockázatot az anorexiában szenvedők körében.

Hosszútávú szövődmény a maradandó csontritkulás és a csökkent testmagasság. Minél korábbi életkorban kezdődik az anorexia, annál nagyobb az esélye a betegnek, hogy hossznövekedése megálljon, így magassága elmaradjon az elvárhatótól. Ha évekig eltart a betegség, a beteg elveszti a magasságnövekedés esélyét, ez visszafordíthatatlan folyamat.

Veszélyeztetett-e akár az érintett gyerek-felnőtt, akár a gyógyult testképzavaros ember más mentális vagy akár fizikai betegségekre az említett szövődményeken túl?
Az anorexia sokoldalú zavar, melynek markáns tünetei egyéb pszichiátriai zavarokkal is együtt járhatnak. A közelmúltban több követéses vizsgálat is napvilágot látott az anorexia jellemző társbetegségeire vonatkozóan. A leggyakrabban előforduló társbetegségek a depresszió, a disztímia (kóros lehangoltság), a szociális fóbia, a generalizált szorongás és a kényszerbetegség.

Vannak-e kifejezetten a korunkra jellemző kockázati tényezői a betegségnek?
A média által sugallt szépségideál még mindig a túl sovány nőt teszi példaképpé, óriási károkat okozhat a fiatalok lelkében. A photoshoppal vékonyított vagy szintén testképzavaros színésznők és modellek népszerűsége miatt ma már a kamaszkorú anorexiás és bulimiás lányok mellett egyre több középkorú nő is áldozatul esik – ők többek között azért, mert így igyekeznek vonzóak maradni a munkaerőpiacon és/vagy magánéletükben. Kicsit közvetettebb módon, de az is kockázati tényező, hogy a mai fiatalok számára társadalmunk megnehezíti a pubertás kor egyik alapvető feladatát: a nemi identitás felfedezését. A metroszexuális férfiak (akik külsejükre a nőkre jellemző módon és mértékben ügyelnek) és az andogün nők (akik férfiasan öltözködnek és gesztusaikban is inkább férfiasak) divatja például nem könnyíti meg ezt a folyamatot a gyerekek számára. Kifejezetten a gyógyulás ellen hatnak továbbá azok a közösségi oldalak, amelyeken a testképzavaros felhasználók egymást erősítik: tippeket közölnek egymással, hogy miként lehet legjobban fogyni, hogyan lehet átverni a hozzátartozókat az étkezési szokásokat illetően, az anorexiát éltető bátorító mondatokat osztanak meg egymással. Ez rendkívül nagy károkat okoz, hisz az ilyen internetes közösségekhez tartozó betegeket sokkal nehezebb bevonni a terápiába.

(RA)

A cikk második részében a terápiáról beszélgettünk.
Kérdéseiteket a cikk alatt, hozzászólásban várjuk.