Dr. Varga Gergely hosszú időn keresztül dolgozott orvosként az Egyesült Királyságban, de ma már a magyarországi limfóma-ellátás szakember gárdáját gazdagítja. Az angliai tapasztalatok tükrében kívülről és belülről is meg tudja ítélni a hazai helyzetet.

A számos különbség közül hat olyan pontot emelt ki Varga Gergely, amelyekben bár elmaradottabb a magyar ellátás, mint az angol, meglátása szerint azonban kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel ezeket a szempontokat illetően felzárkózhatnánk. Ezek a következők:

•    Gyógyszerek elérhetősége
•    A standardok betartása
•    Betegség-specifikus szakrendelések működtetése
•    Klinikai vizsgálatok szervezése
•    Betegszervezetek térhódítása
•    A beteg bevonása az őt érintő döntésekbe

A szakértő általánosságban véve nem rejtette véka alá, hogy a különbségek legfőbb oka a nálunk tapasztalható pénzhiány. Míg Nagy Britanniában 3000 dollárt költenek egy lakos egészségügyi ellátására egy évben, Magyarországon ennek kevesebb, mint a felét – 1300 dollárt áldoznak egy állampolgár egészségére tizenkét hónap alatt.

Támogatás nélkül nem megy
Spórolni lehet az egészségügyi munkavállalók fizetésén – mondta a doktor – a gyógyszerek ára azonban mindenhol ugyanannyi, tehát ezen a téren maximum annyit tehet az OEP, hogy nem támogatja az adott terápiát. Angliában NICE-nek hívják a társadalombiztosítót – ez a szervezet sem híres arról, hogy minden innovatív kezelést rövid időn belül befogad – mondta Varga Gergely.  A mielóma multiplex kezelésében fontos szerepet játszó lenalidomidot pl. az Egyesült Államokban 2006-ban tették hozzáférhetővé szélesebb körben, ehhez képest az angol hivatalnokok csak 2009-ben, óriási közfelháborodás hatására (Myeloma UK n. betegszervezet nagyon aktívan lobbizott) kezdték el finanszírozni a gyógyszert a rászorulók számára. Ez éppen öt éve volt – Magyarországon és Romániában azonban még mindig nincs megoldva a kérdés.

Rákban max. két hónap a teljes kivizsgálásra és a kezelés megkezdésére
Angliában protokollok mentén zajlik az orvoslás az állami egészségügyi szektorban, ami az egyenlő hozzáférést biztosítja az egész országban. Varga itthon ezzel szemben óriási egyenlőtlenségeket tapasztal. A háziorvos által rákgyanúval szakrendelésre küldött betegnek Nagy-Britanniában két hónapon belül meg kell kezdeni az adekvát kezelését, vagy ki kell mondani, hogy erre az orvostudomány mai állása szerint nincs lehetőség, különben súlyosan megbüntetik azt az osztályt, ahová a családorvos a pácienst küldte. Egy hatalmas, egyetemi központú szervezet követi a betegek útját, és ha közeledik a határidő lejárta, felveszik az adott osztály munkatársaival a kapcsolatot, megkérdezik, hogy miért a késlekedés, kérnek-e segítséget valamiben. Ezt a szervezetet a kórházak finanszírozzák – azért, hogy ha kell, megbüntesse a kórházakat. Ugyanez a szervezet tevékenykedik annak érdekében is, hogy rendszeres üléseken minden beteg esetét team munkában beszéljék meg a szakemberek – a hematológusok, a röntgen orvos, a radioterapeuta és a patológus – hogy mi lehet az adott páciens számára a legjobb kezelés.

Honor egy jó ötletért
Kórházi szinten az audit fontosságát emelte ki Varga Gergely. Angliában fizetett munkaidejének felét azzal volt köteles eltölteni, hogy azon gondolkodjon, hogyan lehet még jobbá tenni az ellátást a munkahelyén. Ezt a munkát otthon is végezhette – azt kérték csupán számon, hogy egy évben megvalósított-e legalább egy olyan ötletet, ami valóban javította az ellátást.
Magyarországon ezzel szemben a felszínen maradásért folytatott küzdelem a jellemző – vélekedett a szakember.
Angliában a nővér szakma sokkal megbecsültebb, mint nálunk – folytatta. A rendszer ott ösztönzőleg hat az ápolókra, hogy specialistákká képezzék magukat egy adott területen. Orvosként talán kicsit más aspektusból, de szinte egyenrangú munkát végzett Varga Gergely és ápoló munkatársa a kemoterápiára érkező betegek ellátásában.

Betegség-specifikus szakrendelések
Az előadó ezután arról beszélt, hogy a limfómák körébe tartozó betegségek személyre szabott diagnosztikája és kezelése az orvostudomány állásának köszönhetően ma már oly mértékben összetett feladat, hogy azt csak olyan orvosnak szabadna végeznie, aki ennek a területnek a specialistájává képezte ki magát. A betegség-specifikus szakrendelések emellett azért is fontosak, mert az ilyen ellátóhelyeken gyűlhet össze annyi beteg, ahány emberrel (ha beleegyeznek) már klinikai vizsgálatot is lehet folytatni.

Nemzeti-, és betegyegyesületek által finanszírozott klinikai vizsgálatok                                                                                                              Míg Magyarországon a klinikai vizsgálatokat jellemzően csak gyógyszercégek finanszíroznak, addig Angliában pl. nemzeti programok is vannak erre vonatkozóan, illetve az ottani betegszervezet, a Mieloma UK több, mint 1 milliárd fonttal finanszírozott már olyan study-kat, amelyek nem titkolt célja a nem támogatott terápiák szélesebb körben való hozzáférésének elősegítése volt.
A civil szervezetek óriási jelentőséggel bírnak a brit rendszerben – mesélte az előadó. Hatalmas összegeket tudnak összegyűjteni, és valósi nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra.

Az együttműködés alapja
“A betegeket be lehet, és érdemes is bevonni a terápiával kapcsolatos döntéshozatalba, mert lehet, hogy a betegségüket mi jobban ismerjük, ők azonban jobban ismerik saját magukat” – hangsúlyozott Varga Gergely még egy számára fontos szigetországi tapasztalatot. Az orvos-beteg együttműködés egyik legfontosabb alapja, hogy mindent részletesen átbeszéljünk pácienseinkkel – fűzte még hozzá.