Interjúsorozatunk második részében az alkoholfüggőség leküzdésének eszközeiről tájékoztatott dr. Kassai-Farkas Ákos, a tőle megszokott módon, a mélyben lapuló összefüggéseket is feltárva.
Mit lehetne tenni az alkoholbetegség ellen társadalmi szinten?
Nyilván a megelőzés lenne a legjobb megoldás, az említett 10-11 liter letornázása lenne az egyik legfontosabb népnemzeti feladat. Nem lehet ezt a problémát kizárólag a függők nyakába varrni, mert mindenki benne van – ettől olyan nehéz ezt leküzdeni, mert több szinten zajló folyamat okoz egy adott szinten problémát. Az sem segíti a küzdelmet, hogy az államnak jelentős bevétele származik az alkoholkonzumból. Ez a költségvetés része, de hosszútávon a közvetlen károk és a közvetett költségek lényegesen magasabbak ennél a bevételnél, ezért lenne fontos ezt a bevételt visszaforgatni az alkoholproblémák megelőzésébe és kezelésébe. Mindenekelőtt azonban a korábbi beszélgetésünkben taglalt álszent társadalmi attitűdön kellene változtatni, az elsődleges és a másodlagos megelőzés érdekében egyaránt.
Miért olyan nehéz belátni és miért olyan nehéz letenni?
Mert mindenki iszik! “Ha egyszer mindenki iszik és senkinek nincs problémája, én miért ne tudnám letenni, amikor csak akarom? Már volt olyan fél év is, hogy nem ittam!” – mondják az emberek. Nedves környezetnek nevezem társadalmunkat – száraznak lenni kultúraidegen viselkedés. Menjen be egy áruházba – hamarabb találkozik DVD kazettákkal és itallal, mint tejjel. A tejet keresni kell! Több alkoholmérő hely van Magyarországon, mint alkoholbetegeknek létesített ellátó kapacitás! Nem kell engedély ahhoz, hogy bárki a garázsában alkohol forgalmazó helyet alakítson ki! A kormányzat hetedik rendelete volt a saját pálinkához való jog, ami 100 liter 50 %-os saját főzésű tiszta szeszre vonatkozik! Nincs a boron zárjegy!
Mindezek mellett vannak olyan foglalkozások is, amelyek veszélyeztetettebbé teszik az embert az alkoholproblémák irányában. Egy, a közvetlen alkoholizmus következtében – vagyis májcirózisban elhunyt emberek foglalkozására vonatkozó kutatás szerint, többek között a tengerészek és a kocsmárosok különösen veszélyeztetettek. Nehézzé – bár természetesen nem lehetetlenné – teszi a kezelést, ha valakinek az alkoholproblémája összefüggésben áll foglalkozásával.
Igaz, hogy akinek egyszer meggyűlt a baja az alkohollal, az soha többet nem ihat egy kortyot sem?
Aki függő volt, annak mai tudásunk szerint – bármennyire nem jó hallani – de absztinensnek kell maradnia, mert van esélye, hogy előbb vagy utóbb újra megcsússzon. Olyan ez, mint a szirének hangja – megyünk, ha hívnak. Ha az ember nincs kitéve, vagy minimálisan van kitéve a kísértésnek, akkor biztosabban egészséges marad. Egy függőből sosem lesz szociális ivó vagy nagyivó. Nem véletlen, hogy a Minnesota modellben, az Anonim Alkoholisták közösségében vagy egyéb, a “tizenkét lépéssel” elvein alapuló közösségekben gyógyuló kliensek úgy fogalmaznak: “456 napja vagyok száraz.” Minden nap egy újabb küzdelem – üzenik, teljes joggal.
Hogyan tud segíteni a hozzátartozó a leszokásban?
Fontos, hogy hozzátartozóként a lelkünk mélyéig higgyünk az alkoholbeteg sikerében. Ha a kudarcot “várjuk”, azzal azt segítjük elő, hogy elcsússzon, és nehezebben álljon újra talpra. Ilyenkor az egyik fél álláspontja az, hogy “ugye megmondtam!”, a másik fél pedig leveszi válláról a terhet, mondván: “úgysem hittél bennem.”
A társadalmi tolerancia is nagyban hátráltatja egy adott ponton a felismerést és a leszokást, de családon belül abból is adódnak időnként problémák, ha pl. egy nő kezdetben elfogadóan viszonyul párja alkoholproblémájához, mert abban bízik, hogy majd ő megváltoztatja párja “rossz szokását”. Aztán ez mégsem így alakul, a nő elveszíti a türelmét és már nem tolerálja azt, ami felett korábban szemet hunyt. A férfi szempontjából mindez csupán annyit tesz, hogy egy adott pillanatig elfogadták úgy ahogy van, aztán viszont már nem jó semmi. Alap, hogy az érintettben meg kell születnie az elhatározásnak. Ebben motiváló tényező lehet a testi betegség, a pszichés szövődmény vagy a környezetben bekövetkező változás is – egy elvett jogosítvány, elveszített állás, sőt, a csalódás leküzdése után akár az imént említett családi zsarolás is.
Milyen eszközei vannak a leszokásnak?
Nincs esély a sikerre, ha az érintettben nem születik meg a mély elszánás, hogy “ezzel a problémával nekem valamit kezdenem kell”. Amíg az ember nem érti, miért piszkálja környezete, mert azt gondolja, hogy “számomra az ivás nem gond – “eddig sem volt az” –, addig semmi esély a gyógyulásra. A motiváció megerősítésében és fenntartásában segít az ellátórendszer is. A szakemberek feladata, hogy megszervezzék a kliens körül a “szárazon maradás” feltételeit. A családi támogatás elengedhetetlen, a leszokás ugyanis nem úgy működik, mint mikor valaki szervízbe viszi az autóját, és érte megy, ha megjavították. Egészségügyi, szociális, civil és önsegítő szervezetek egyaránt szükségesek, hogy minden egyes érintett megtalálhassa a számára leghatékonyabb módszert. El kell tudni fogadni azt is, hogy vannak visszaesések, de, mint Assisi Szent Ferenc vezérlő csillaga – a cél kell, hogy a szemünk előtt lebegjen, mert nem kevésbé értékes, ha bukdácsolva érjük el.
Magát a sóvárgást a pszichoterápia eszközeivel is enyhíthetjük, és a pszichiáter – a családdal együtt – segíthet megtalálni a kliens új életének céljait és értelmét, és egyáltalán azt kitalálni, hogy mit csináljon, mikor piálni szokott. Mit mondjon a haveroknak? Ezek mind nagyon nehéz kérdések. Szükség van a támogatásra a “szárazon maradáshoz”, ehhez pedig számtalan megerősítő eszköz létezik. Ilyenek kezdetben az alkoholmegvonás tüneteit enyhítő gyógyszerek, a pszichoterápia, az AA csoportok, az AE csoportok, a kékkeresztes csoportok. Elengedhetetlenül szükség van az embert megtartó érzelmi háló kialakítására. Nagy a csapat, csak össze kell találkoznunk.
Létezik gyógyszeres terápia az alkoholbetegség kezelésére?
Olyan csodaszer, amely egyszerre megszünteti a problémát – vagyis oki bogyó – nincs. Léteznek gyógyszeres terápiák, de ezek alkalmazása személyre szabott. Először is tudni kell, hogy valaki miért iszik. Ha pl. túlzott szorongását oldja az alkohollal, akkor nem árt először alapbetegségét kezelni, ha kell gyógyszeresen. Az alkoholelvonás tüneti kezelésére is rendelkezésre állnak készítmények. Vannak kutatások, és hozzáférhetőek már bizonyos vágycsökkentő szerek, de amíg ezek Magyarországon többe kerülnek, mint az alkohol, addig nem hiszem, hogy nagy eredményt hozhatnak.
Létezik-e fenntartó kezelés a már kigyógyult alkoholproblémások számára?
Valójában mindenkinek szüksége van bizonyos fokú fenntartó kezelésre, vagy más szóval folyamatos megerősítésre, ám mindenkinél más-más eszközök működhetnek. Az AA csoport tagjai szerint, egyedül az érintett elhatározása és kitartása szükséges ahhoz, hogy minden nap újra meg újra leküzdje függését, és a csoport tagjai ebben támogatják egymást. Fontos, hogy a kliens és környezete egyaránt megtanulja, hogy jobb, ha nincs otthon alkohol. Jó, ha ugyanakkor megtanulja az alkoholproblémával élő ember elviselni, ha szerettei mértékkel és időnként isznak a környezetében, de elengedhetetlen, hogy barátai is a legmesszebb menőkig támogassák elhatározásában. Fontos a folyamatos megerősítés az érintett számára, hogy jó úton halad. A reformátusok iszákos mentő missziója, a kékkereszt egyesület gyógyító koncepcióban működő csoportjai mellett, megerősítő csoportokat is indít. Ha leszokott alkoholbeteg vagyok, nem kell megcsúsznom ahhoz, hogy hullámvölgybe jussak és megerősítésre legyen szükségem. Ilyenkor aranyat ér az olyan társaság, ahol megértik, mit érzek. Szüksége lenne minden leszokott alkoholbetegnek (is) egy toleráns, odafigyelő világra, amiben érdemes gyógyultnak lenni.És ne felejtsük el: aki hosszabb ideje absztinens, az letett már valami nagyot asztalra.
