Dr. Mikala Gábor előadása a MOHA őszi rendezvényén arról szólt, hogy mit jelent a bizonyítékokon alapuló orvoslás a gyakorlatban. Cikksorozatunk második részében a gyógyszervizsgálatok különböző fázisait, valamint a hematológiában az utóbbi időben megvalósult gyógyszerfejlesztéseket (a teljesség igénye nélkül) mutatjuk be.
Az új gyógyszerek bevezetésekor a törzskönyvezési hatóságok (európai, amerikai) általában monoterápiás (önmagában adható) hatékonyság igazolását kívánják meg egy adott gyógyszertől, esetleg a kettős kombinációt is elfogadják (mikor egy készítmény egy másik gyógyszerrel együtt adva fejti ki hatását). A hatóanyagok hatásosságára és biztonságosságára vonatkozó klinikai vizsgálatoknak több fázisa van.
A klinikai vizsgálatok különböző fázisai
Az első fázisú klinikai vizsgálat során a kutatók azt nézik, hogy milyen dózisú hatóanyag tolerálható a páciensek számára, vagyis mi az a maximális gyógyszerdózis, ami még az ember számára elfogadható. Ez a fázis még részvétel szempontjából kockázatosnak mondható.
A második fázisú vizsgálat már nagyobb betegcsoport bevonásával zajlik, itt adatokat gyűjtenek a harmadik fázishoz – amelyek a leggyakoribbak Magyarországon.
A harmadik fázisbana kérdéses szer randomizált (a kontroll csoportokba véletlenszerű kiválasztás alapján kerülnek a vizsgálatba bevont emberek) összehasonlítása zajlik egy elfogadott kontroll-kezeléssel. Itt a mellékhatások még pontosabb megismerése és az utánkövetés a cél.
„Mit jelent, ha egy klinikai vizsgálatban az derül ki, hogy az adott készítmény 20 %-ban hatékony?” – tette fel a kérdést az előadó, majd meg is válaszolta azt.
Egyrészt jelentheti azt, hogy a vizsgálatban résztvevő betegek tumorának mérete 20%-kal csökkent – vagyis ha nem is túlzott mértékben, de hat az adott hatóanyag, és valószínűsíthetően gyógyszer-kombinációban lehet majd optimálisan alkalmazni .
Jelentheti ugyanakkor azt is, hogy a résztvevő betegek 80%-ában a tumor nem változott vagy még nőtt is egy kicsit, míg a páciensek 20%-ában a daganat eltűnt. Ebben az esetben a személyre szabott medicina eszközét remélhetjük a vizsgált szerben, ha előre meg tudjuk mondani, hogy melyik az a 20 %-nyi beteg, akinél hatott – tehát hatni fog a szer – és akkor őket ezzel és csak ezzel a készítménnyel szabad gyógyítani.
Mindenképpen fontos, hogy rájöjjünk, miért hatott az adott betegcsoportban az adott szer – hangsúlyozta a szakember.
Bukott gyógyszervizsgálatok
Az, ha egy gyógyszervizsgálat megbukott, nem jelenti feltétlenül, hogy a terápia nem volt hasznos a bevont betegek számára. A vizsgálat protokolljának elkészítésekor kitűzik a vizsgálat célját, és a vizsgálat bukottnak számít, ha az értékelésekor az jön ki, hogy ezt a célt nem sikerült elérni. Van tehát, hogy a felvetés szempontjából bukott meg a vizsgálat, de attól még a gyógyszer hatásos volt a résztvevők számára.
Új gyógyszerek a hematológiában
Mikala Gábor szakterületéhez hűen hallgatóságának a hematológiában újdonságnak számító gyógyszerekről is ejtett néhány szót. Számos készítmény került forgalomba az utóbbi időben, pl. monoklonális antitestek a limfóma és a leukémia ellen (Rituximab, ofatumumab, alemtuzumab), immunmoduláló gyógyszerek (Thalidomid, lenalidomid, pomalidomid) a mielóma gyógyszereként, de más indikációs körökben is. A krónikus mieloid leukémiában pl. azelőtt a betegek nagyobb része öt éven belül meghalt, ma az új szerekkel az érintettek többsége öt év elteltével is él és jól van. A bortezomid és a carfilzomib a mielóma kezelésében hozott áttörést, különösen a betegség gonosz formájánál. Limfómában, CLL-ben kináz gátlókkal javítják a túlélést a legújabb korban. A rendkívül rosszindulatú mielofibrózis ellen is van ma már gyógyszer, a Hodkin kór veszélyesebb formájára pedig szintén kifejlesztettek egy új monoklonális ellenanyagot. Amielodiszpláziák , akut leukémiák és egyes limfómák kezelésére is megjelentek az új készítmények, amelyek a DNS szerveződését befolyásolják. Az olyan betegek számára, akiket orvosaik szerettek volna transzplantálni, de az őssejt-gyűjtés lehetőségének hiánya miatt nem lehetett, szintén új reményt jelent a plerixafor, amely hatóanyag őssejtgyűjtésre alkalmas. A hematológia nem malignus betegségei, pl. a paroxizmális éjszakai vérvizelés vagy a trombotikus trombocitopéniás purpura kezelésére is törzskönyveztek új monoklonális antitestet.
Mikala Gábor végül összegezte mondanivalóját. Hangsúlyozta, hogy a mai orvoslásban tényeken és evidenciákon alapuló módon, valamint személyes tapasztalat alapján hozzák meg az orvosok döntéseiket. Az új gyógyszerek bevezetése időigényes, viszont az evidenciák megszerzése miatt az így törzskönyvezett készítmények hatékonysága és biztonságossága meggyőző. Attól halad előre az orvostudomány, hogy a betegséggel élő emberek jelentkeznek a klinikai vizsgálatokra – melyeket Mikala doktor továbbra is mindenkinek csak ajánlani tud.
(RA)
