A Krónikus Mieloid Leukémia (CML) kezelése sikertörténet, ezt a leukémia típust ugyanis valóban sikerült krónikus betegséggé szelidíteni, amikor felfedezték a kialakulásának hátterében húzódó génmutációt, ill. harminc évvel később feltalálták ellene a világ első célzott terápiáját. Dr. Bödör Csabát, az SE I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének munkatársát arról kérdeztük, mit jelent ma együtt élni ezzel a betegséggel.

Mit jelent ez a betegség?
Leukémiáknak a vérképző rendszerünk daganatos megbetegedéseit nevezzük. A vérképző rendszer a sejtek funkciója alapján myeloid és lymphoid részre osztható. A myeloid leukémiák a csontvelői őssejtekből származó fehérvérsejtek kóros túlburjánzását jelentik, amelyek a perifériás vérben is megtalálhatóak lesznek. Krónikusnak azért nevezzük ezt a kórképet, mert a természetes lefolyása aránylag lassú. Korábban átlagosan öt év volt a betegség túlélése, ez idő alatt a betegség átalakult egy heveny leukémiába, ez az ún. blasztos krízis, ami a végzetesnek bizonyult a betegek számára. Mára ez a kórlefolyás azonban teljesen megváltozott és a betegséggel kiváló életminőséggel lehet élni.

Mi hozott áttörést a betegség kezelésében?
Az áttörés 1960-ban következett be, mikor megtalálták a betegség genetikai okát – egy kromoszóma transzlokációt. Az 1990-es évek végén sikerült kifejleszteni egy célzott specifikus terápiát a génmutáció ellen, aminek köszönhetően a CML-es betegek túlélése ma már alig különbözik az átlagpopuláció átlag-élettartamától. Ez a kezelés volt a személyre szabott, célzott terápia első példája és valóban hatalmas áttörést és sikertörténetet jelent az onkológiában.

Milyen tünetek jelzik a betegséget?
Az érintettek nagy részénél a CML krónikus fázisában fény derül a betegségre, ilyenkor fáradékonyság, étvágytalanság, testsúlycsökkenés, fejfájás és látászavarok utalnak arra, hogy valami nincs rendben. A diagnózist genetikai vizsgálattal lehet alátámasztani, melynek során a kóros fehérvérsejtszám-emelkedés hátterében megtaláljuk a genetikai eltérést. A genetikai vizsgálatot még szövettani, illetve kromoszóma vizsgálattal is kiegészítjük, melynek során az un. Philadelphia kromoszómát keressük, amely a CML kialakulásáért felelős BCR-ABL1 fúziós gént kódolja. Így nyerünk 100 %-os bizonyosságot a kórképről.

Milyen kockázati tényezők teszik valószínűbbé a CML kialakulását?
Nincs ilyen CML specifikus kockázati tényező, ez egy meghatározott genetikai eltérés nyomán kialakuló betegség. Jellemzően 50-60 éves korban alakul ki, fiatalokban ritkán fordul elő. Egyéb daganatos betegségek sugárkezelésének mellékhatásaként jelentkezhet CML, ez az egyetlen ismert külső tényező, ami növelheti kialakulásának kockázatát.

Akár a betegség lefolyása, akár a kezelés mellékhatásai milyen kihívások elé állítják az érintett embereket?
A CML valóban sikertörténet, az érintettek teljes és jó minőségű életet élhetnek rendkívül hosszú időn keresztül, az említett terápiának, a tirozin kináz gátlóknak köszönhetően, amely gyógyszercsoportnak ma már több képviselője is van – az elsőként alkalmazott hatóanyag (imatinib) mellett további három, második generációs gyógyszer (dasatinib, nilotinib, bosutinib) is rendelkezésünkre áll. Bizonyos esetekben lehetnek mellékhatások, hasmenés vagy bőrtünetek, de az esetek nagy részében ezek jól kezelhetők, illetve a színesedő gyógyszerpalettának köszönhetően, ha szükséges, lehetőség van más készítményre váltani. Fontos azonban tudni, hogy a gyógyszer elhagyása a betegség visszatéréséhez vezet, tehát nagyon fegyelmezettnek és élethosszig kitartónak kell lenni a terápia alkalmazásában. A kezelés menetét kiegészíti a megfelelő molekuláris diagnosztikai és monitorozási algoritmus, melynek során a betegekben a BCR-ABL1 fúziós gén kifejeződését mérjük. Ennek százalékos értéke alapján állapítja meg a klinikus, hogy az adott páciens milyen mértékű választ adott a kezelésre az adott időszakban, és ennek következtében tudják a következő terápiás döntéseket meghozni, amennyiben változtatásra van szükség. Háromhavonta monitorozzuk a CML-es betegek állapotát. Mindezt egységes nemzetközi szakmai ajánlásoknak megfelelően, kellő tapasztalattal végezzük.

A CML-lel élők hány százalékánál hatnak ezek a kezelések?
Az első generációs szerre a betegek legalább 70 %-a reagál kielégítően, és a fennmaradó páciensek nagy hányada jól reagál a második generációs tirozin kináz gátlókra (dasatinib, nilotinib, bosutinib). Magyarországon mindhárom hatóanyag hozzáférhető. Ma már elérhetőek, ill. fejlesztés alatt állnak a harmadik generációs készítmények is. Valódi kuratív lehetőségként tartjuk számon mindezeken túl az őssejt transzplantációt, amely alkalmazása azonban köszönhetően a hatékony tirozin kináz gátló kezeléseknek visszaszorult.

(RA)