A rosszindulatú vérképző – és nyirokszervi megbetegedések (limfóma, leukémia, mielóma multiplex) a világon a 6. leggyakrabban előforduló rosszindulatú kórképek. Kevésbé ismert, a nyiroksejtekből kiinduló daganatos betegség a limfóma, pedig számuk világszerte, így hazánkban is folyamatosan nő. Erről a sokarcú betegségről kérdeztük Dr. Alizadeh Hussain egyetemi docenst, a Pécsi Tudomány Egyetem Á.O.K. Klinikai Központ Hematológiai Tanszék és Hemopoetikus Őssejt Transzplantáció vezetőjét.

Doktor úr, milyen típusú betegség a limfóma?
A limfóma a nyirokrendszerből kiinduló, rosszindulatú, sok hasonlóságot mutató betegségcsoport gyűjtőneve. A nyirokrendszer nagyon fontos szerepet játszik a fertőzések és megbetegedések, köztük a rosszindulatú daganatos megbetegedések elleni védelemben.

A limfóma a nyirokszövet sejtjeinek, a limfocitáknak a rosszindulatú betegsége. A normális limfociták rákos sejtként kezdenek viselkedni, kontroll nélkül osztódnak és növekednek, ezzel elnyomják a normálisan működő sejteket. Ennek következtében alakul ki a limfóma, mely egyúttal szervi megnagyobbodáshoz vezethet.

Milyen szerveket érinthet a betegség?
Leggyakrabban a nyirokcsomókat, a lépet, illetve a csontvelőt érinti, melyet nyirokrendszeri szerveknek is nevezünk. Ezen kívül érintheti a vérképzőrendszert, de kialakulhat a májban, gyomorban, szemben, bőrben, és ritkán az agyban, a központi idegrendszerben is.

Melyek a limfóma leggyakrabban előforduló típusai?
A limfómáknak két fő típusa van, az egyik a Hodgkin-limfóma, – régi nevén Hodgkin-kór. Az esetek nagyobb hányadát a non-Hodgkin limfómák, azaz nem – Hodgkin limfómák teszik ki, ez több mint 60 féle altípust foglal magába. Klinikailag a non-Hodgkin limfóma, B-és T-sejtes limfómákra osztható. Európában, így Magyarországon is, 80-85%-ban a B-sejtes limfóma fordul elő, a fennmaradó 15-20% T-sejtes limfóma.

Mindkét csoporton belül megkülönböztetnek indolens, azaz lassú lefolyású, vagy mérsékelten rosszindulatú, valamint agresszív és kifejezetten agresszív limfómákat.A non-Hodgkin limfóma a világon az ötödik leggyakoribb rosszindulatú betegség, és növekvő tendenciát mutat. Magyarországon a legfrissebb adatok szerint évente kb. 2000 új limfómás beteget fedeznek fel.

Beszéljünk a legjellemzőbb tünetekről, mikor tanácsos orvoshoz fordulni?
A limfóma legjellemzőbb tünete, a fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodás, amely a nyakon, hónaljban, a lágyék területén jelentkezhet. Ilyen tünetek esetén sem kell mindjárt limfómára gondolni, hiszen sok fertőzés esetén is megduzzadhat a nyirokcsomó. A különbség az, hogy a fertőzés alatt fájdalmasak a megnagyobbodott nyirokcsomók, a limfómában a nyirokcsomók általában fájdalmatlanok.

A limfóma tünete lehet a tartós, vagy visszatérő megmagyarázhatatlan magas láz, éjszakai izzadás, fáradékonyság. A jelentős fogyás is figyelmeztető jel, ha fél év alatt az alap testsúlynak több, mint 10-20%-át elveszíti az illető, és nincs más oka (nem diétázik). Azt mondhatjuk, hogy a két hétnél tovább fennálló tünetek esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni az okok tisztázása végett.

Milyen hajlamosító tényezői vannak a betegség kialakulásának?
A limfómák kialakulásának pontos okát a mai napig nem ismerjük, de tudjuk, hogy vannak kockázati tényezői. A non-Hodgkin limfóma leggyakoribb hajlamosító tényezője a vírusfertőzés: pl. a HIV, az EBV, (Epstein- Bar vírus) HTLV1 és 2-es típusú vírus, herpesz vírus, hepatitis B és C vírus, a méhnyakrák és a fej-nyaki daganatokban szerepet játszó HPV vírusok. Ezek mellett kockázati tényező a veleszületett és szerzett immunhiányos állapot is, pl., ha valaki szervátültetésen esett át és kilökődést gátló, úgynevezett immunszupresszív gyógyszert szed. Ezek mellett, régebben kapott sugár vagy kemoterápia is hajlamosít limfóma kialakulására.

Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?
Ha szükség van kezelésre, a legtöbbször gyógyszeres kemoterápiát (gyakran kombinálva) alkalmazunk, egyre gyakrabban használt korszerű lehetőség a célzott kezelés, a monoklonális antitest terápia, ami egyfajta immunterápia. Sok esetben az őssejt átültetés jön szóba, és ritkán sugárterápiát is alkalmazunk a limfóma típusától függően.

A monoklonális antitest terápia áttörést hozott a non-Hodgkin limfomás betegek gondozásában, életminőségük javításában. A limfóma sejtek felszínén lévő speciális fehérjéket, amelyeknek szerepük lehet a betegség kialakulásában, célzottan támadja a gyógyszer, miközben az egészséges sejtek nem károsodnak, csak a beteg sejtek. Így akár a rossz állapotú, idős betegeket is tudjuk kezelni a kemoterápia mellékhatásai nélkül. Ma sokkal több kezelési lehetőség áll rendelkezésünkre, és az eredmények is lényegesen jobbak, mint az 1990-es évek előtt.

A szükséges gyógyszereknek több mint 90%-a minden beteg számára biztosított Magyarországon. Vannak olyan új készítmények, a célzott terápiák, vagy monoklonális antitest terápia, kis molekula tabletták, amiket egyedi méltányossági keretből szoktunk kérvényezni, amihez szinte majdnem minden esetben a NEAK (régi nevén OEP) hozzájárul.

Doktor úr, fővédnöke, aktív szakmai támogatója a Hematológiai Betegek Pécsi Támogató Csoportjának. Miben tud segíteni egy limfómás, hematológiai betegnek egy ilyen csoport?
Nagyon fontosnak tartom, és támogatom az ilyen orvos-beteg találkozókat. Nagyon sokat tud segíteni a hasonló problémával küzdő betegeknek, mert lelkileg tudják egymást támogatni, a saját tapasztalataikat tovább tudják adni, és ez igen pozitív erőt ad az új betegnek kezelés előtt, és alatt is. Megtapasztalják, hogy igenis van remény, mert közérthető módon hallanak az új, korszerű kezelési lehetőségekről.

Én ennek a híve vagyok, és látjuk is az eredményt. Volt egy betegünk, aki nagyon depressziós volt a kezelésektől, de miután kétszer eljött ezekre a találkozókra, azóta jól van, és mintha kicserélték volna. Ez minden bizonnyal a gyógyulására is pozitív hatással lesz.

Garai Anna