Prof. dr. Fogarasi András, a Bethesda Gyermekkórház Neurológiai Osztályának vezetője, a hazai gyermek-epilepszia sebészeti program koordinátora segített eligazodni az alapinformációk között. 

Bizonyos epilepszia típusoknál a műtét jelenthet megoldást – teljes gyógyulást, vagy annyivaljobb állapotot hozhat az érintett gyermekek állapotában, hogy a gyógyszeres kezeléssel a betegség rohammentessé tehető. Sajnos azonban az operálható gyerekek mindössze egynegyede jut el specialistákhoz. Az epilepszia műtétekhez az epileptológus és az idegsebész szoros együttműködése szükséges. Epilepsziáról szóló Cikksorozatunk első részében Fogarasi professzor segítségével beszámoltunk arról, hogy az alapvetően két külön csoportba sorolható epilepszia típus közül melyeknél jöhet szóba az operáció – általában azoknál a gyerekeknél, akiknél a betegség nem genetikai eredetű, az MR vizsgálat során felfedezik az agyi eltérést és gyógyszeresen nem lehet visszaszorítani a rohamok számát.

Az első diagnosztikus lépés a beszélgetés
Kevésbé jellemző, de előfordul az is, hogy gyógyszeresen is kezelhető gyermekek számára javasolnak műtétet az orvosok, amennyiben az agyban nagyon jól körülírható és kis kockázattal eltávolítható sérült részt fedeznek fel. Ahhoz, hogy a szakemberek eldöntsék, az adott páciensnek pontosan mi hozhatja a legnagyobb terápiás hasznot, speciális diagnosztikus eljárásokat kell végrehajtaniuk. Az első lépés az anamnézis felvétele – mondja Fogarasi András. Ilyenkor a szakorvos megkérdezi, hogy hány éves a gyermek, pontosan milyen tünetekkel járnak a rosszullétek és volt-e már addigi életében idegrendszeri betegségre utaló panasza. Ezt követi az EEG vizsgálat, melynek eredménye megmutathatja hogy milyen típusú epilepsziával állnak szemben. Azoknál a gyermekeknél, akiknél felmerül az agyi eltérés lehetősége, a legjobb terápia meghatározásához feltétlenül el kell végezni egy koponya MR vizsgálatot is.

Sokszor “vakon” műtenek
Műtéti szempontból fontos meghatározni, hogy az epilepszia szemmel látható és felismerhető betegség következtében alakult-e ki – ezt a típust lezionalis epilepsziának hívják, vagy csak elektromosan, a vizsgálat során ismerhető fel az epilepsziás góc. A lezionalis és a nem lezionalis epilepszia ellátása különböző műtéti technikát igényel. Előbbi esetében a sérülést az ép határig követve távolítja el a sebész, ám ilyenkor is sokszor felmerül a kérdés, hogy elég-e a látható elváltozást kioperálni, vagy egy annál kiterjesztettebb területet érdemes eltávolítani. Utóbbi helyzet akkor áll elő, ha az epileptológus a műtétet megelőző vizsgálatok során úgy találta, hogy az epilepszia a lézió közeli területekről is származik. Fontos agyterületeken, amelyeken a kiterjesztéssel károsodást okozna az idegsebész, ezt a kérdést különösen nehéz eldönteni. A beszéd-, a mozgató-, a látó- és a memória-központ érintettsége esetén a szakemberek gyakran inkább érintetlenül hagyják az agy ezen részeit a műtéttel.

És mégsem vakon!
De hogyan tud az epileptológus pontos képet kapni az epilepsziás góc nem látható részeiről is? A meghatározás eszköze a videó-EEG monitorozás – mondta Fogarasi András. E vizsgálat lényege, hogy az elektródák segítségével több napos EEG felvételt készítenek, miközben videóval is rögzítik a rohamokat, melyek jellege szintén támpontot ad a szakemberek számára az epilepszia elhelyezkedésére vonatkozóan.  Amennyiben a sérülést fontos agyterületen valószínűsítik, tovább folytatják a góc helyének pontos meghatározását. Akkor sem állnak készen a műtétre még, ha az MR-en látható sérülés helye nem egyezik egy az egyben a videó-EEG monitorozás eredményével. Az elektródákkal való további vizsgálat kiegészítéseként ugyanezen eszközökkel a beteget éber állapotban stimulálják – így a páciens reakciói alapján jobban meghatározhatják a rohamokért felelős terület határait. Két információt tesznek ez alapján össze: egyrészt azt, hogy honnan indult a roham, másrészt, hogy hol helyezkedik el ennek közelében fontos agyi központ. A szabd szemmel nem látható epilepsziás gócok műtét előtti feltérképezése már kizárólag elektrofiziológiai módszerekkel valósítható meg. Az idegsebész ilyenkor nem az alapján műt, amit lát, hanem az epileptológus által kidolgozott műtéti terv alapján. Lézió hiányában ilyenkor invazív EEG vizsgálatra is szükség lehet, melynél közvetlenük az agyfelszínre vagy vékony tűvel az agyszövetbe helyezik el az elektródákat. Ez az ún. invazív EEG, mely sokkal pontosabb képet nyújt a rohamok kiindulási helyéről, sőt ezek az elektródák agyi stimuláció végzésére is alkalmasak.

Amikor nagyobb a baj…
A szakemberek kizárólag akkor hajtanak végre a leírtaknál radikálisabb beavatkozást, ha az epilepsziás fókusz nagy kiterjedésű a lézió nem jól körülírható, a rohamok pedig olyan gyakoriak, hogy azok hasonló mértékben veszélyeztetik a beteg épségét, mint maga a műtét. Ezek azok a betegek, akiknél például egy műtét okozta féloldali bénulás kisebb baj lehet, mint a műtét nélküli napi többszáz roham.

Jó kiindulási alappal legtöbbször sikerül
A műtét sikerének mértéke attól függ elsősorban, hogy milyen típusú elváltozást operáltak. A legjobb kilátások az olyan klasszikusan epileptogén területen elhelyezkedő halántéklebenyi epilepsziák operációi során remélhetőek, amelyek jól körülírhatóak és kis kiterjedésűek. Az ilyen esetekben közel 80 %-os a teljes gyógyulás esélye. A gyermekkorban sajnos nem ritka, nagy kiterjedésű és nem behatárolható epilepsziáknál az is nagy eredmény, ha pl. a napi 100 rohamot heti 2 rohamra csökkentik. A szakszerűen végzett rehabilitáció is elengedhetetlen a beavatkozás után elérhető legjobb állapot megvalósításához – mondta Fogarasi professzor. 

Itthon hol?
A gyermekkori epilepszia műtét előtti kivizsgálása Magyarországon a Bethesda Gyermekkórházban zajlik Fogarasi András professzor és Siegler Zsuzsanna főorvosnő vezetésével, a műtéteket pedig az Országos Idegtudományi Intézetben vagy a Debreceni Idegsebészeti Klinikán végzi Bognár László professzor úr.