A Parkinson-kór kiváltó oka máig ismeretlen, azonban a szervezetben zajló folyamatot már felderítette az orvostudomány. A betegség különböző típusairól, a progresszió sokféleségéről és a terápiás lehetőségekről kérdeztük a terület szaktekintélyének számító dr. Nikl Jánost, a Zala Megyei Kórház Neurológiai Osztályának vezetőjét.

Mi okozza a Parkinson-betegséget?
A Parkinson-betegség egy biokémiai kórkép, melyet a szervezetben fellépő dopamin-hiány okoz, egyéb ingerületátvivő (serotonin, noradrenalin) anyagok hiánya mellett. A tisztázott oknak megfelelően a kór ellen adandó elsődleges terápia a gyógyszeres kezelés.

Tudjuk-e, hogy mi okozza ezt a biokémiai folyamatot?
Nem tudjuk pontosan, hogy a Parkinson-kór miért alakul ki. Feltételezések vannak és voltak – bizonyos fertőző ágensekre gyanakodtak, a ’30-as években a spanyolnátha idején az influenzavírust vették gyanúba, de a szén monoxid-, és az ólom-mérgezés, s egyéb mérgező anyagok is szóba kerültek. Bizonyos pszichiátriai gyógyszerek is okoznak parkinsonoid tüneteket. Ezek a tényezők azonban Parkinson-szindrómát okoznak. A Parkinson-szindróma nem önálló betegség, hanem az agy más területeinek degenerative folyamataival együtt jelentkező, a Parkinson-kór tüneteivel megegyező tünetcsoport. Maga a Parkinson-kór ennél titokzatosabb, nem tudunk bizonyított kockázati tényezőkről, és arra sem tudunk biztos választ adni, hogy örökölhető-e a betegség. Valószínűleg a hajlam öröklődik – de mint tudjuk, a hajlam nem egyenlő a betegséggel.

Mennyire egyéni a Parkinson-betegség kórlefolyása?
Teljesen egyéni – van akinek csak enyhébb tünetei lesznek és alig rövidíti meg a betegség életét, de sajnos olyan betegek is vannak, akiknél a dopamin-vesztés egyre intenzívebbé válik, így egyre több gyógyszerre lesz szükségük. Sajnos pl. csúcsdózison a gyógyszer-mellékhatások is kínzóvá válnak – zavarják a betegek éjszakai nyugalmát, túlmozgásos vagy lefagyásos epizódokat okoznak. Ez a negyedik leggyakoribb neurológiai betegség, amely többnyire 50 éves kor felett kezdődik. Az idős korosztályt illetően a lakosság 10-20 %-a Parkinsonos lehet.  Kezdetben azonban nem lehet megjósolni, hogy az érintettek közül kinek mennyire válik idővel súlyossá betegsége. Ha 3-4 év alatt nem romlik rohamosan az érintett állapota, az általában azt jelenti, hogy viszonylag jóindulatú a kórkép, gyógyszeres kezeléssel, mozgásterápiával uralható.

Az enyhébb és a súlyosabb kórkép a Parkinson-kór két különböző formája?
A különböző Parkinson-kórokat aszerint osztályozzuk, hogy melyik tünete domináns az adott betegnél. Amennyiben az érintett legnagyobb problémája a remegés, akkor remegés-domináns Parkinson-betegségben szenved – ez a legnehezebb eset, mert a remegést nehezen tudjuk befolyásolni. Megkülönböztetjük továbbá a rigor-domináns betegséget (izommerevség), és azt a formát, amelyben a mozgás lelassulása a fő tünet. Mindezeken túl létezik a betegségnek vegyes formája is, mikor mindhárom főtünet nagyjából egyforma mértékben van jelen. A tipikus Parkinson-kór fél oldalon jelentkezik, akármelyik tünete is dominál. Sokszor csak finom jelek utalnak a betegségre  – az arc árnyalatnyit kifejezéstelenebbé válik, fél oldalon az ember kicsit bizonytalanabb, ügyetlenebb lesz. Ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni.  

Összességében melyek a legfontosabb tünetek?
A remegés, a mozgás lelassulása, nehézségek az egyensúly megtartásában – a beteg sokszor elesik – az izomtónus fokozódása, vagyis a rigor. Az általa okozott tünetet néven fogaskerék-jelnek nevezzük, ezzel utalva pl. a csukló vagy a könyökízület mozgatásakor keletkező érzetre. A járás csoszogóvá, nehezen indíthatóvá válik. Az arcon is változások figyelhetőek meg – a mimika elveszíti élénkségét. A faggyú fokozott kiválasztódása is meglátszik az arcon. A kórképhez ezen túl idővel vegetatív zavarok is társulhatnak.

Melyek a legkorábbi tünetek?
A betegséget megelőzően az érintettek már székrekedést vagy alvászavarokat tapasztalhatnak, de ezek a jelek természetesen egyéb banális vagy komoly állapotra is utalhatnak. Azok a tünetek, amelyekkel a betegek általában először orvoshoz fordulnak, a remegés, az izommerevség, a mozgás lelassulása, a járás romlása és tartási rendellenességek.

Milyen szövődményei lehetnek a betegségnek?
A Parkinson-kór önmagában nem végzetes betegség, ám agg korhoz társulva vagy nagyon előrehaladott formájában ágyhoz kötötté teszi az érintettet. Ebben az állapotban megnő a tüdőgyulladás, a húgyuti fertőzések és egyéb életet veszélyeztető szövődmények veszélye.

Milyen lehetőségeket kínál a gyógyszeres terápia?
Kétféle lehetőségünk van – az egyik azon készítmények köre, amelyekkel a recepotorokat ingereljük – ezek a dopamin agonisták. Ezekkel a gyógyszerekkel kezdünk, ahogyan a 2-es típusú cukorbetegségben sem rögtön inzulint adunk. Amikor az agonisták már nem elegendők, akkor alkalmazzuk a másik gyógyszercsoportot – már dopaminpótlás céljával. Levodopát, a dopamin előanyagát juttatjuk a szervezetbe, ami átalakul dopaminná.

Mi a betegség komplex terápiája?
Ez egy krónikus betegség, melynek ellátása három pilléren nyugszik. A kivizsgálás kórházi körülmények között zajlik. Mivel a kór előrehaladó jellegű, az érintetteket gondozni kell, vagyis nyomon kell követni állapotukat, hogy a rendszeres vizitek során fény derüljön az esetleges állapotromlásra, a terápiában bármilyen módosítás szükségességére. A vizitek már szakambulanciákon történnek – és a járóbetegellátás keretében szervezzük a rendkívül fontos fizioterápiás ellátást, melyet ajánlott a betegség minél koraibb stádiumában elkezdeni. A harmadik pillér, ami nagyon fontos, az a civil szervezetek, a betegtársaságok köre. Zalaegerszegen is van egyesület, a betegek összejárnak, mindenféle programot szerveznek maguknak, így könnyebben birkóznak meg a kór testi és lelki terheivel. Rendszeresen szakembereket hívnak előadást tartan. A programoknak köszönhetően mi is új betegekkel találkozhatunk, akiket – ha addig nem jártak volna gyógytornára pl. – bevonunk a szakszerű ellátás keretei közé.

Van-e a gyógyszeres kezelés és a fizikoterápia mellett bármi, amivel lassítani lehet a betegség súlyosbodását, akár diétával?
Ilyen értelemben nincs. A gyógyszerekre vonatkozóan léteznek diétás előírások, de a betegség lefolyását nem befolyásolja, hogy mit eszik az érintett.

Mit lehet tenni abban a súlyos helyzetben, mikor már dopamin-pótlásra, abból is csúcs-gyógyszerdózis szedésére van szükség, de a mellékhatások miatt tovább romlik a Parkinson-kórral élő ember életminősége?
Különböző szakmai protokollok léteznek a kezelés lépéseire, de mikor gyógyszeresen már nem tudjuk uralni a betegséget, a neuropacemaker beültetése a megoldás. A szívbetegségekben alkalmazott pacemakerhez hasonlóan a az ingerlő készüléket a bőr alá ültetjük, az elketródokat  többnyire kétoldalt, a betegségben szerepet játszó agyi területekbe ültetjük be. Ezt követően beállítjuk, hogy milyen impulzusokkal kell ingerelni az optimális hatáshoz. A műtét rendszerint rengeteget lendít pácienseink állapotán – a beavatkozás után többnyire jelentősen csökkenthetjük a levodopa dózisát. Ennek a beavatkozásnak is lehet mellékhatása – egy idő után a készülék elveszítheti hatékonyságát, ill. egy-két beteg súlyos túlmozgásos tünetektől szenved a beültetés után. Ez azonban ritka.    

Magyarországon hozzáférhető valamennyi korszerű terápia?
Igen, a műtét előjegyzésre hozzáférhető az egyetemi klinikákon, a korszerű antiparkinson gyógyszerek pedig szintén elérhetőek 90 %-os támogatással.

Összességében sokat fejlődött a Parkinson-kór terápiája az elmúlt években?
Igen, ma már hosszabb távon, jobb életminőségre számíthatnak a betegek. Nagy választék áll rendelkezésünkre a dopamin-pótlás előzményeként használható enyhébb készítményekből is, és a fizikoterápia fejlődésével is sokat hozzátettünk a sokáig fenntartható jó életminőségért folytatott küzdelemhez. Mint mondtam, egyéni a kórlefolyás, de ha nem különösen agresszív kórformával állunk szemben, egy 45 éves korban kezdődő betegséggel élő, folyamatos kezelést kapó ember nyugdíjas koráig munkaképes maradhat.  

Folyt.köv. hamarosan!