Előző cikkünkben az evészavarokon belül foglalkoztunk az anorexiával is, ebben az interjúban pedig főként erről a kórképről kérdeztük a szakértőt, Babusa Bernadett klinikai szakpszichológust.

A kezelést elfogadó anorexiás ember maximum elhiszi környezetének, hogy valami nincs rendben, vagy idővel, a kezelésben előrehaladva képessé válik észrevenni testén a kóros soványság jeleit?
A betegségtudat fokozatosan kialakulhat, megtapasztalja az érintett az evészavar negatív következményeit és belátja, hogy ezek betegségének következményei. Ez nem egy katartikus élmény, sokkal inkább egy folyamat.

A betegség különböző stádiumaiban más-más kezelési forma segíthet?
Az anorexia nagyon kezdeti szakaszában a pszichoedukáció is hatásos lehet. A Semmelweis Egyetemen Magatartástudományi Intézete részt vesz egy európai kezdeményezésben, aminek célja, hogy segítséget nyújtson az evészavarok megelőzésében. A program keretében az érdeklődő egyetemisták/főiskolások jelentkezhetnek a proyouth.eu elnevezésű honlapon, ahol mind kortárs, mind szakmai segítséget kaphatnak nemcsak az evészavarok, de az egészségmegőrzés más területein is. Akiknél észleljük az evészavar kockázatát, azoknak egyénre szabott segítséget is tudunk biztosítani személyes chat konzultáción keresztül, állapotukat pedig folyamatosan követjük rendszeresen küldött kérdőívek segítségével. Szükség esetén személyes pszichoterápiát is javasolunk.

Súlyosabb esetekben komolyabb beavatkozási formák szükségesek, kezdetben hatásosak lehetnek a csoportterápiák, de előrehaladottabb stádiumban inkább az egyéni pszichoterápia segíthet. Egy nagy mértékben alultáplált krónikus soványságban szenvedő anorexiás lánynak már szomatikus terápiára is szüksége van. Ilyenkor az első lépés, hogy a testsúlyt normális szintűre hozzuk, hogy kikerüljön az életveszélyes állapotból.

A betegségtudat nélküli életveszélyes állapotban lévő embereknél mennyire befolyásolja károsan a lelki gyógyulás folyamatát, hogy adott esetben akarata ellenére feltáplálják a testét?
Első lépésként fontos törekedni arra és nem szabad feladni, hogy a közös cél érdekében megnyerjük az érintettet és felkeltsük – ha csupán halvány mértékben is – motivációját a gyógyulásra irányulóan. Az erőszakos feltáplálásnak valóban nincsenek jó lelki hatásai, éppen ezért a szondás táplálást ritkán alkalmazzák már itt Magyarországon is. Vannak olyan esetek, amikor az életveszélyes állapot miatt az orvosok mégis kénytelenek ehhez a módszerhez folyamodni, de mindig törekednek minél rövidebb idejűre szabni az ilyen “erőszakos” terápiát.

Melyek a betegség kezdeti tünetei?
Mivel az anorexia kóros soványsággal járó állapot, így a nagy mértékű súlyveszteség a legfőbb tünet. A betegség kezdetét jelezheti, ha valaki túlzottan az evésre – illetve a nem evésre kezd fókuszálni a mindennapjaiban, próbálja kivonni magát a közös étkezések alól, lemond társas összejöveteleket vagy túlzott testedzésbe kezd, agyonhajszolja magát és nem azért, mert profi sportoló, hanem mert minél lejjebb akarja vinni testsúlyát. Ha étkezések után eltűnik a fürdőszobába vagy indokolatlanul sok hashajtót vagy vízhajtót használ, szintén jelezheti a problémát.

Van-e valamilyen módszer, amivel a hozzátartozók megpróbálhatják felhívni az érintett figyelmét étkezési zavarára, vagy a kapcsolaton múlik, hogy mennyire ér célt a segítség?
A kapcsolaton sok múlik, de nem szabad csodálkozni az érintett nagymértékű, heves elutasításán. Ellenkezhet, tiltakozhat a felvetéssel szemben, hogy bármilyen problémája lenne. Ilyenkor a türelem és a kitartás segíthet csupán, a cél azonban jó, ha mindig az, hogy a beteg szakemberhez jusson. Lehet pl. azzal is érvelni, hogy abból senkinek nem származott még baja, ha elbeszélgetett egy orvossal saját egészségéről, ettől még nem kényszeríti őt senki semmire. Érdemes el is kísérni akár hozzátartozónkat. A spontán gyógyulás nagyon ritka az evészavarokban.

Milyen kezelési lehetőségek vannak anorexiában?
Mivel ez egy komplex betegség, a terápia is komplex és személyre szabott kell, hogy legyen. Általában az első lépés az életveszélyes fizikai állapot megszüntetése, ezzel párhuzamosan egyéni, családi vagy csoportos pszichoterápiára van lehetőség, illetve ezeknek a kombinációját is alkalmazni lehet. Ezt a kombinációt nevezzük integratív terápiás megközelítésnek. A módszer lényege, hogy a különböző terápiás formák felerősítik egymás hatását. Azonban kizárólag a jól megtervezett és az érintett személyiségének megfelelően felépített kezelés lehet a hatékony, tehát nem arról van szó, hogy mindent bevetünk, hátha használ valami. A család bevonása általában nagyon fontos, nem véletlen, hogy 18 éves kor alatt általában az első választandó terápiás forma a családterápia, de természeten a később korosztályokban is nagyon fontos a hozzátartozók bevonása – természetesen akkor, ha ebbe mindenki beleegyezik.

Mi ennek az oka?
Az evés sokkal több, mint táplálékfelvétel, szimbolikus jelentősége is lehet és óriási kommunikációs értékkel is bírhat. A családon belüli dac kifejezési formája is lehet az étel elutasítása. A családtagok ráadásul óriási erőforrást jelentenek, hiszen ők az érintett lelkének szakértői – ők ismerik a legjobban, így nagyon sokat segíthetnek a gyógyulásban.

A cikk első része itt olvasható.

Az evészavarok témában felmerülő kérdésekkel újra megkeressük a doktornőt, a válaszokat cikk formájában közöljük, melyről szintén értesítést kaptok. Kérjük, hogy a kérdéseket hozzászólásként tegyétek fel.

Köszönjük, üdv: Várószoba