Az inkontinencia a nők körében hatszor gyakoribb, ettől függetlenül férfi érintett is akad szép számmal – különösen az életkor előrehaladtával, leggyakrabban a jóindulatú prosztata megnagyobbodás következményeként alakul ki körükben vizelettartási nehézség, de más okok is léteznek. Hogy melyek ezek és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésükre, arról prof. Nyírády Pétert, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika igazgatóját kérdeztük.

Mennyire gyakori férfiak körében az inkontinencia?
Férfiak körében az inkontinencia lényegesen ritkább, mint nők esetében. Előfordulási arány 1:6: férfi-nő. Idősebb életkorban azonban egyre gyakrabban fordul elő, elsősorban BPH-hoz kapcsolódóan jelentkeznek vizelettartási panaszok. 70 év felett már nincs különbség az inkontinencia gyakoriságát illetően a nemek között, csak a vizelettartási zavar típusai különbözőek férfiak és nők esetében.

Esetükben milyen formái és milyen okai vannak ennek a problémának?
A nem iatrogen eredetű inkontinenciák közül férfiaknál elsősorban a sürgősségi inkontinencia és az azzal hasonló tünettannal jellemezhető hyperaktív hólyagszindróma gyakori. Ezen panaszok gyakran BPH talaján keletkeznek, de egyéb kiváltó tényező (neurológiai ok, idiopathiás eltérés) is állhat a háttérben. Záróizomgyengeségre visszavezethető stressz inkontinencia ritka, többnyire iatrogen jellegű, ritkán transurethralis prosztataműtétek, gyakrabban radikális prosztataeltávolítás után figyelhető meg.

Milyen diagnosztikus módszerek léteznek a férfi inkontinencia kivizsgálására, mikor mire van szükség? (Mi a kivizsgálás menete?)
A férfi vizeletinkontinencia kivizsgálása első vonalban az alapvizsgálatok (fizikális vizsgálat, vizeletvizsgálat, vizelési naplók, vizeletáramlás és residuum mérés) elvégzését jelenti. Amennyiben nem egyértelmű a diagnózis, vagy a panaszok súlyosak és valószínűleg invazív kezelére lesz szükség, akkor javasolt a műszeres urodinamikai vizsgálat, mely a hólyag és a záróizomfunkció részletes értékelését adja.

Milyen terápiás lehetőségek állnak rendelkezésünkre a betegség különböző stádiumaiban?
A férfi vizeletinkontinencia kezelésben enyhe stádiumban konzervatív módszerek: gátizomtorna+ fizioterápiás módszerek, pl. elektrostimuláció, vagy magnetoterápia jönnek szóba. Eredménytelen kezelés, vagy súlyosabb panaszok esetén műtéti megoldásra lehet szükség. A műtéti beavatkozások közül enyhe-középsúlyos stádiumokban a különböző húgycső alatti szalagok (ha van rá lehetőségünk, lehetőleg állítható, szabályozható feszességű szalagokat alkalmazunk) javasoltak, súlyos stádiumban a legjobb hosszú távú megoldás a művi záróizom beültetés. Ez egy szilikon mechanikus pumparendszer, melyet a beteg saját maga működtet. Fontosabb részei a húgycső köré helyezendő mandzsetta, a herezacskóba ültetendő pumpa és a reservoár ballon.

A férfiak körében is jellemző-e, hogy tabuként kezelik ezt a problémát, és így nem kapják meg a szükséges terápiát – ami pedig részben vagy teljesen megoldhatná a gondot?
Igen, bár a férfiak, különösen akkor, ha a panaszok súlyosak, illetve ha valamilyen műtét szövődményeként jelentkeztek, előbb fordulnak orvoshoz, mint a nők.

(RA)

Cikk folytatása: Férfiegészség II. -Mentsük meg az életüket!