Ahogyan a klinikai depresszió nem egyenlő a rosszkedvvel, úgy a szülés utáni depressziónak sincs semmi köze a “rossz anyasághoz”. Ez egy különböző súlyossági fokozatokban jelentkező pszichés betegség, mely legtöbbször magától megoldódik, esetenként pszichoterápiás segítséggel, szükség esetén gyógyszeres terápiával lehet megszüntetni. A család támogatása elengedhetetlen.
A szülést átélt nők akár 80-85 %-a tapasztal gyermekágyi lehangoltságot, mely egy speciális szomorúságot jelent, szülés utáni (posztpartum) depresszióban pedig a kismamák 10-15 %-a szenved – segít eligazodni a kérdésben dr. Salacz Pál, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikájának adjunktusa. Ez az állapot a szülés utáni első 4-6 hétben jelentkezik, és általában az első tíz hétben lezajlik, de a szülést követő első évben később is előfordulhat. Az érintett nők elsősorban gyermekneveléssel kapcsolatos önértékelési zavarokkal küzdenek, úgy érzik nem képesek megfelelően ellátni gyermeküket. Az ebből fakadó kisebbrendűségi érzés belső vívódáshoz vezet, és a feszültséget tovább növeli, hogy mindez homlokegyenest ellentétes mind a környezet elvárásaival, mind a szülő nőben az anyaságról kialakult képpel. A negatív érzelmek súlyosabb esetben az újszülötthöz is kapcsolódhatnak, akár egy gyermek bántására indító belső kényszert is érezhet az anya – ez a kényszer azonban szinte soha, ill. elenyészően ritkán fordul tettlegességbe. A pici gondozása felett érzett aggodalom mellett azonban más kiváltó okai és tünetei is vannak a kórképnek.
A kockázati tényezők
A klinikai depresszióhoz és a legtöbb egyéb betegséghez hasonlóan a szülés utáni depresszió nem egyetlen okra vezethető vissza, bizonyos kockázati tényezők együttes jelenléte szükséges ahhoz, hogy kialakuljon. A kismamák veszélyeztetettségét növeli a várandósság alatt előforduló szorongás, a premenstruációs szindróma, a pszichés betegségekre vonatkozó családi és/vagy egyéni anamnézis, a korábbi szülés vagy szülések körüli komplikációk (pl. koraszülés, spontán vetélés), a rossz házastársi viszony és a hátrányos szociális helyzet. A negatív érzelmek legenyhébb megnyilvánulása a már említett gyermekágyi lehangoltság (posztpartum blues). Ez az érzés általában a szülést követő negyedik-ötödik napon jelentkezik, és tíz napnál nem szokott tovább tartani. Hormonváltozásokra, valamint a szülő nő testére és életére vonatkozó drámai változásokra vezethető vissza. Az először szülő nők veszélyeztetettebbek, hiszen számukra minden ami történik velük új és idegen.
A legsúlyosabb esetben
Amennyiben a páciens környezetének támogató szeretete és békéje, és a második fegyverként bevetett pszichoterápia ellenére is egyre rosszabb állapotba kerül, előfordulhat, hogy végül eljut a szülés utáni depresszió legsúlyosabb formájába, a posztpartum pszichózis állapotába. A posztpartum pszichózis előrehaladott formájában már nem ritka az öngyilkossági gondolat vagy kísérlet sem. A legenyhébb formával szemben ez a stádium ritkán fordul elő, az esetek mindössze egy-két ezrelékben következik be. Ilyenkor indokolt a kórházi kezelés, gyógyszeres terápia, hiszen a súlyosabb, hosszú ideig tartó szülés utáni depresszió nem csak az anya életminőségét és a gyermek újszülött napjait keseríti meg, hanem kettejük későbbi kapcsolatára, valamint a gyermek későbbi – különösen pszichomotoros és nyelvi fejlődésére – is negatív hatással lehet. Bár a gyógyszerek csak kis mennyiségben választódnak ki az anyatejben, a szoptatást a terápia idejére fel kell függeszteni. A gyógyszeres kezelés elrendelése és a megfelelő gyógyszer kiválasztása pszichiáter szakorvos feladata. Fontos, hogy a gyógyszerszedést nem szabad a panaszok megszűnésével azonnal elhagyni, mert a kórkép visszatérhet.
Ki segíthet és hogyan?
A nők életének nagy feladatához köthető pszichés zavar kezelésében a legnagyobb szerep a családnak jut. A betegnek megértésre és nyugalomra van szüksége, melynek köszönhetően a kórkép egy-két hét vagy néhány hónap alatt spontán módon el is múlhat. A védőnői hálózat is sokat tehet mind a betegség felismerésében, mind a gyógyulások elősegítésében, hiszen már az is sokat jelent, ha az érintettek szembesülnek a ténnyel: állapotuk nem azt jelenti, hogy rossz anyák lennének, problémájukkal nincsenek egyedül. Ellenkező esetben, ha a környezet elvárásaival megerősíti a kismamában a bűntudatot, állapota rosszabbodhat, és ilyenkor csupán hosszas pszichoterápiás kezelés ellensúlyozhatja a negatív hatásokat.
Mitől speciális ez a depresszió?
De mi a különbség az általános klinikai depresszió és a szülés utáni depresszió között? Utóbbi kialakulásában a szülést követően lezajló hormonális változások is szerepet játszanak. A normál depresszióhoz képest a szülés utáni depresszió felismerése nehezebb, hiszen a várandósságnak és a szülés utáni állapotnak a depresszió fizikai tüneteihez hasonló jelei lehetnek, például alvászavar, étvágytalanság, testsúlyváltozás, stb. Az önértékelési problémák, az érdeklődés beszűkülése és a hangulatzavar azonban nem a kismamaság velejárója, így ezen tünetek alapján már gyanakodni lehet a betegségre.
A megelőzés mindannyiunk felelőssége
A betegség elsődleges és másodlagos megelőzésében az egészségügy munkavállalói mellett az egész társadalomnak feladata van. Érdemes lenne a terhesgondozás részeként valamennyi kismamával kitöltetni a ma már Magyarországon is használható, validált, a posztpartum depresszió szűrésére alkalmas, un. EPDS skálát – hangsúlyozza dr. Salacz Pál. A leendő anyák 20-22 %-ánál már a várandósság idején is előfordulnak depressziós tünetek. Ha a pszichés zavarral küzdők állapotát a védőnők, a háziorvosok és a szülész nőgyógyászok időben felismernék, sokkal kevesebb érintett maradna segítség nélkül. A szülés utáni depresszió szempontjából a prenatális orvostudomány fejlődése is kettős hatású, hiszen egyrészt jó, hogy már magzati korban szűrni tudjuk a születendő gyermeket mindenféle súlyos, esetenként még gyógyítható betegségre, másrészt azonban az állandó vizsgálatra-járás, a mindig újabb és újabb felmerülő egészségkárosodástól való félelem szorongással töltheti el a kismamát. A rossz érzések feloldásában a család – különösen az apa – és a védőnő lelki és pszichés támogatással segíthetik a várandós asszonyt, az orvosok részéről pedig fontos, hogy elmagyarázzák, miért van szükség az adott vizsgálatra. Végül a kismamák helyzetét nehezíti az a hármas elvárás is, amely általában a nők irányában megnyilvánul a mai világban (Itt lép be a társadalom felelőssége). Nem lehet valaki minden pillanatban egyszerre 100 %-os anya, 100 %-os feleség és 100 %-ig sikeres a karrierjében – figyelmeztet a szakember. Megfelelő önismeretre, önbizalomra és értékrendre van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk súlyozni a feladatokat, eldönteni, hogy éppen mit helyezzünk előtérbe, és elfogadni hogy nem lehet minden pillanatban minden elvárásnak tökéletesen megfelelni.
