A Diabétesz Világnapon a Magyar Diabetes Társaság elnöke, prof. dr. Kempler Péter tolmácsolásában ismerhettük meg a cukorbetegség korszerű terápiás lehetőségeit. Beszélgettünk az ellátás hazai helyzetéről, és arról is, hogy mit tehet az ember a szövődmények elkerülése érdekében a diéta betartásán és a gyógyszerek alkalmazásán túl.  

Mi volt az idei világnap fő üzenete?
A Diabétesz Világnap fő üzenete angolul megfogalmazva úgy hangzott, hogy „Eyes on diabetes!”, magyarul: „Vessétek szemeteket a cukorbetegségre!” Ha szóról-szóra értelmezzük az üzenetet, akkor az a diabéteszes retinopátiára, szemkárosodásra utal, ami valóban fontos téma. Számos ország bevonásával végeztek felmérést, amely eredménye szerint a cukorbetegek szerte a világon a vakságtól félnek a leginkább. Ugyanakkor a szemszövődmény szűrése a legeredményesebb – természetesen ott, ahol ezt komolyan veszik – Angliában pl. már nem számít vezető vaksági oknak a diabétesz. A világnap jelmondata azonban nem kizárólag ezt a témát érinti. Fontos üzenet az is, hogy körülbelül minden cukorbetegséggel élő emberre jut egy olyan érintett, aki nem tudja magáról, hogy beteg. Az ő felderítésükkel és a cukorbetegség minél jobb ellátásával célunk, hogy egyre több páciensnél kerüljük el vagy késleltessük a kór szövődményeit, és így az érintettek életminősége jelentősen javuljon, élethosszuk pedig növekedjen.

Mekkora probléma ma Magyarországon a cukorbetegség?
Egy hete jelent meg a Magyar Diabetes Társaság hivatalos lapjában, a Diabetológia Hungaricában egy hazai felmérés eredménye, amelyben minden olyan páciens szerepel, aki az elmúlt tizenöt évben TB támogatással gyógyszert váltott ki cukorbetegségére. Eszerint 2014-ben 772.000 beteg élt Magyarországon. Ez a szám a tizenöt év alatt hetven százalékos emelkedést jelent, ám a valós szám ennél is magasabb, hiszen sok a felismeretlen beteg, olyan pácienseink is vannak, akik még csupán diétás szabályokat tartanak be és nem szednek gyógyszert, és van, akinek felírták a gyógyszert, de nem váltotta ki. Az új betegek, a szakorvoshoz fordulók száma csökkent – jelentős mértékben 2007-ben, ami a vizitdíj bevezetésének az éve, bár nem feltétlenül van a két jelenség egymással összefüggésben. Azóta 40-45.000 évente az új páciensek száma, de a betegek hosszabb ideig is élnek, így lehetséges, hogy számuk fokozatosan nő. Az érintettek közül 45.000 ember szenved 1-es típusú cukorbetegségben, 10 %-uk gyermekkorú.

Megjelenik az antidiabetikumok finanszírozásában az érintettek egyre növekvő számából fakadó igény és az új terápiás lehetőségek? 
Az utóbbi nyolc évben 18 %-kal nőtt a betegek száma és 14 %-kal többet fordított a finanszírozott ellátásokra a TB ugyanebben az időszakban. Ez azt jelenti, hogy az egy betegre jutó költség nem növekedett. A korszerű antidiabetikumokra jutó költség ennek a ráfordításnak mindössze 11,7 %-a. Gyakran halljuk, hogy túl sokba kerülnek az új készítmények, ám ez az állítás nem igaz, valójában ezek úgy járulnak hozzá a költségek emelkedéséhez, hogy az egyéb költségek csökkennek.

Egy cukorbetegséggel élő ember, amellett, hogy pontosan szedi a gyógyszert és betartja az életmódbeli szabályokat, mit tehet életminősége megőrzése érdekében, milyen szűrésekre kell mennie és mennyi időnként?
Amennyiben nincs szemszövődménye, évente kell részt vennie szemészeti szűrésen, és amennyiben nincs ismert lábszövődménye, lábszűrő vizsgálatra ugyancsak évente kell sort kerítenie. A veseszövődmény kialakulásának ellenőrzése mindenképpen része a diabetológiai ellátásnak, ezt a szokásos vérvétel egy tételével ellenőrzik a szakorvosok. Attól függően, hogy az adott páciens milyen kezelésben részesül, szükség lehet a Haemoglobin A1C paraméter ellenőrzésére, ami egy vércukor átalakulási terméket mér, és az elmúlt három hónap anyagcserehelyzetéről ad felvilágosítást. Ezt az értéket finanszírozott módon háromhavonta lehet nézni, ami mindenképpen indokolt inzulinnal kezelt betegeknél, vagy akinél nem jó a terápia-beállítás. Tablettával, stabilan kezelt páciensnél elegendő félévente. A világnapon került forgalomba egy új vércukormérő, a 77 Elektronika Kft. NEMERE készüléke, amely hipoglikémia kockázatot is tud mérni egy számértékkel, akkor, ha a beteg kellő számú éhomi és evés utáni vércukrot mért. Emellett meg tudja becsülni a Haemoglobin A1C-t a vércukorértékek alapján, külön vérvétel nélkül – gyakrabban, mint háromhavonta.

                    Milyen további előrelépéseket hozott a kutatás-fejlesztés a 2-es típusú cukorbetegség terápiás palettáján vagy a diagnosztika terén?
Egyre inkább elterjedt a 24 órás szöveti vércukor monitorozás, amelynek során egy beültetett szenzorral nem a vérben, hanem a szövetekben mérjük a vércukrot. Általában hat egymást követő napon alkalmazzuk ezt a módszert, amely a más módon ki nem mutatható vércukoresés észlelésében jelent segítséget. Az inzulinpumpa szintén egyre népszerűbb, ma Magyarországon 2300 beteg kapja. Új, elhúzódó hatású (több mint 24  órán át ható) inzulinok kerültek forgalomba, amelyekkel még kisebb a hipoglikémia kockázata, különösen az éjszakák tehetőek biztonságosabbá alkalmazásukkal. Új típusú gyógyszercsoport is színesíti a gyógyszerpalettát, az un. GLP-1 analógok, melyeket fix dózisban, szubkután injekcióban adunk. Alkalmazásuk mellett sokkal ritkábban kell vércukrot mérni, nem okoznak hipoglikémiát, viszont testsúlycsökkenést igen. Elérhető már a hetente egyszer adható variációja, sőt, ma már forgalomban van az a készítmény is, amely egy injekcióban kombinál egy korszerű, tartós inzulin analógot és egy GLP-1 analógot. Új típusú gyógyszercsaládba tartoznak továbbá a cukor vizeletből történő visszaszívódását gátló szerek, amelyek alkalmazása során 70 g cukrot veszít a beteg minden nap, csökken vércukorszintje és vérnyomása is, és úgy tűnik, hogy a diabétesszel való túlélést is kedvezően befolyásolják. Ezek a készítmények tablettás kiszerelésűek.

Igaz, vagy tévhit, hogy a 2-es típusú cukorbetegek előbb-utóbb mindenképpen inzulinkezelésre szorulnak?
Ez az állítás nem feltétlenül igaz, és úgy tűnik, hogy a napi egyszer adható inzulinok is sokkal hatékonyabbá váltak.

Hozzáférhetőek-e Magyarországon az imént felsorolt korszerű készítmények?
Hozzáférhetőek, körülbelül olyan módon, mint az eddigi korszerűbb készítmények. A GLP-1 analógok és a kombinált készítmény drágábbak, de valamennyi szer hetven százalékos támogatásban részesül. Sajnos nem minden beteg engedheti meg magának alkalmazásukat, de tény, hogy Magyarország volt Európában az egyik első olyan ország, ahol elérhetővé váltak ezek a termékek.

Az új terápiás lehetőségek mindenki számára előnyösek lennének, vagy vannak szakmai megfontolások az indikációkat tekintve?
Egyedi megítélés alapján lehet csak eldönteni, hogy melyik páciensnek melyik terápia optimális.

(RA)