A prosztatarák korán felismerve gyógyítható betegség, ám előrehaladott formájában is bővülnek a terápiás lehetőségek. Az új kezelésekkel sokszor növelhető a jó életminőségben eltöltött túlélés időtartama, ám nem mindegy, milyen ellátóhelyre kerül az ember. Prof. dr. Nyirády Pétert, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika igazgatóját kérdeztük minderről.
A rosszindulatú daganatos megbetegedések között mennyiben számít 2015-ben gyógyíthatónak a prosztatarák?
A prosztatarák gyógyítható, ám kizárólag korai stádiumban, amikor még szervre lokalizált a betegség. Akkor is megvan az esély a gyógyulásra, ha a daganat fejlődése előrehaladott, de még csupán lokálisan, vagyis nem terjed a prosztata tokján túl. Ebben az esetben még jó eséllyel sem limfogén, vagyis nyirok-, sem távoli áttét nincs a szervezetben és a beteg a gyógyító kezelés hatására teljesen felépülhet a prosztatarákból.
Melyek prosztatarákban a gyógyító kezelés eszközei?
Az említett stádiumokban a műtéti radikális prosztata eltávolítás, illetve a sugárterápiának bizonyos formái tökéletes gyógyulást eredményezhetnek, ami azt jelenti, hogy a betegség nem befolyásolja a páciens életkilátását, élettartamát. A gócot eltávolítottuk, a problémát megoldottuk.
Mi történik, ha a betegség később kerül felfedezésre?
Ebben az esetben, illetve akkor, ha különösen rosszindulatú prosztatarákról van szó, teljes gyógyulásra nem számíthatunk. Egyre több uro-onkológiai kezelési lehetőségünk van arra, hogy ezen állapotokban is minél hosszabb ideig jól legyen az érintett – betegségét szinte krónikus betegséggé téve lehetővé tegyük az egészségkárosodással való együttélést – de nem beszélhetünk teljes gyógyulásról.
Melyek az uro-onkológiai kezelés elemei?
Ez egy összetett, multimodális kezelési csomag. Az első lépés ezekben az esetekben is a műtéti eltávolítás lehet, melynek során radikálisan eltávolítjuk a nyirokcsomókat, a prosztatát, az ondómirigyeket. Ezt követi indokolt esetben a besugárzás, majd a terápiás palettát kiegészítheti a hormonkezelés is. Amennyiben a PSA szintje emelkedik és a betegség további előrehaladást mutat, szóba jöhet a kemoterápia, illetve egyedi finanszírozással már Magyarországon is hozzáférhetőek bizonyos új hormonkészítmények, amelyek az életkilátást lényeges mértékben javíthatják.
A mellékhatások mennyire okoznak nehézséget ezeknél az új gyógyszereknél?
Többek között a mellékhatások miatt is fontos, hogy a kezelést a területre specializálódott szakorvos végezze, aki nem csak felírja a gyógyszert, beadja az injekciót vagy az infúziót, hanem az esetleges mellékhatásokat – amelyek azért az említett új típusú hormonkezelésben viszonylag ritkán fordulnak elő – megfelelően el tudják látni.
A műtéti technikát tekintve történt-e fejlődés az elmúlt néhány évben?
A prosztatarák műtéti kezelésében az adja a nehézséget, hogy miközben törekednünk kell a daganat maradéktalan eltávolítására, ugyanakkor gondolnunk kell arra is, hogy a beavatkozás után jó funkcionális eredményt kapjunk. A legfontosabb a vizelettartási képesség megőrzése, illetve amennyiben jó merevedési képességgel élt a műtét előtt a páciens, ennek a képességének lehetőség szerinti, minél teljesebb megőrzése. Ennek érdekében régóta elterjedt a radikális proszektómia idegkímélő megoldása, mely kizárólag akkor végezhető, ha a daganat igazoltan tokon belül helyezkedik el. A beavatkozás előtt mindenképpen MR vizsgálattal kell tájékozódnunk, és amennyiben tokon belül található a daganat, mindkét oldalon idegkímélő módon járhatunk el, illetve amennyiben csak az egyik oldalon található akár kiterjedtebb elváltozás, az ellenoldalon még mindig végezhetünk idegkíméletet.
Az elhangzottak szerint jelentősen fejlődött a prosztatarák terápiája az elmúlt években, különösen jó hír, hogy korán felfedezett formája teljesen gyógyítható. Ennek megfelelően szorult vissza a prosztatarák okozta halálesetek száma?
Magyarországon a betegség nincs idejekorán felismerve, ezért nagyon fontos, hogy minden fórumon felhívjuk a korai felismerés jelentőségére a lakosság figyelmét. Sajnos a statisztikai eredmények azt mutatják, hogy még mindig 1400 férfi veszíti el életét a prosztatarák következtében, kb. 4500 új beteg kerül felismerésre. A magyar epidemiológiai adatok pozitív tendenciát abban mutatnak, hogy egyre hosszabb ideig élnek az érintettek a betegséggel. Bár ez a második leggyakoribb daganatos megbetegedés a férfiak körében, halálozás tekintetében ugyanakkor hátrébb áll.
Vannak-e kilátásban új lehetőségek a prosztatarák kezelésében?
Mérföldkőnél állunk, az említett új hormonterápia már három különböző készítményt jelent, melyek Magyarországon még nem elérhetőek, de egyedi méltányosság alapján mindenki számára hozzáférhetőek, ezen kívül van olyan rádium izotóp, amelynek az adásával növelhető a csontáttétes betegek túlélése valamint enyhíthető a csontáttét okozta fájdalom. Jelenleg ez a kezelés is egyedi méltányosság alapján adható. A műtéti ellátásban nyílt-, laporoszkópos- és robotvezérelte-proszektómiára is lehetőség van. A robotika bevezetését óriási várakozás előzte meg, de nem igazolódott nagyobb sikerarány az így végzett operációkkal. Az a legfontosabb, hogy a műtét olyan klinikán történjen, ahol a szakemberek nagy tapasztalattal rendelkeznek, tehát sokkal inkább az orvos tudásától, mint a beavatkozás módjától függ a siker. A felépülést tekintve sincs jelentős különbség – bár a laporoszkópos- és robotasszisztált műtéteknél kisebb a vérveszteség, ám az előrehaladott rákoknál szükséges kiterjedt nyirokcsomó-eltávolítást kis vágással végzett nyílt műtéttel jobban és biztonságosabban lehet elvégezni.
A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikán külön Onkológiai Centrum működik. Mit jelent ez pontosan?
Egyetemi urológiai klinikaként Magyarországon egyedül mi üzemeltetünk külön onkológiai centrumot, ahol négy szakképzett, onkológiai szakvizsgával rendelkező urológus orvos fogadja a betegeket. A Centrumot vezető Szűcs professzor kizárólag uro-onkológiai megbetegedéssel hozzánk forduló pácienseket kezel, specializációjának megfelelően rendkívüli módon képben van a korszerű lehetőségeket illetően. Az ország minden pontjáról szeretettel látjuk a betegeket.
(Radnai Anna)