“Nincs a világon jó se rossz, a gondolat teszi azzá!”
A stressz és stresszreakciónk nem feltétlenül negatív tényező életünkben, kivéve, ha hosszú ideig fennáll, vagy ha az átélt izgalmakat nem tudjuk feldolgozni és ezért poszttraumás stressz állapotba kerülünk. Ezért szakértőnk, dr. Piczkó Katalin pszichiáter azt javasolja, mindenekelőtt a stressz megelőzésére törekedjünk életünkben különböző technikákkal. Cikksorozatunkban olyan tanácsokat kapunk, amelyeket ha betartunk, valóban jobbá és egészségesebbé válhat életünk.
A stressz, illetve az arra adott reakciónk nem feltétlenül tesz rosszat nekünk. Előnyös lehet pl. abból a szempontból, hogy elősegítheti a fokozottabb teljesítményt, a tanulást a fejlődést. A stressz ilyen típusú szerepe őstörténetünkig nyúlik vissza, amikor a vészreakció hatására olyan képességekre tettünk ideiglenesen szert, amelyek életben maradásunkhoz voltak szükségesek, legyen szó akár mozgásról, erőkifejtésről vagy gondolkozásról. Jó szó erre a lélekjelenlét, amely pontosan arra az intenzív jelenlétre utal, amelyet a stresszben is megélhetünk – mondta Piczkó Katalin.
A probléma azzal lehet, ha valaki huzamosabb időn keresztül éli át mindezt, kimerül, vagy poszttraumás stressztől szenved, mikor bár az adott stresszhatás rövid ideig tart, ám elszenvedője nem tudja az élményt feldolgozni.
A stressz tünetei
A stressz okozta tünetek jellemzően a szív-, és érrendszer, vagy a hasi működés zavaraiban nyilvánulnak meg. Személyiségfüggő, hogy kinél melyik terület domináns. Ezeken a csoportokon belül tipikus a szapora légzés és pulzus, a felgyorsult szívműködés, a vérnyomás-emelkedés, de szédülés, kézremegés és kipirulás is követheti a stresszbehatást. A gasztroindesztinális tünetek közül a hasmenés vagy perisztaltika (bélmozgás) a legjellemzőbbek, de ezek is sokfélék lehetnek.
Természetes, hogy stressz hatására ezek a fizikai jellegzetességek kialakulnak szervezetünkben, akkor lenne baj, ha valaki ilyen helyzetben nem produkálná ezeket a tüneteket – nyugtat meg a szakértő.Az a nagy kérdés és abban vannak nagy különbségek, hogy ki mit él meg stressz helyzetnek. A doktornő egy példával világít rá, hogy ez a különbség milyen jelentőséggel bír életünkben.”Egyetemista koromban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen részt vettem egy vizsgálatban, amelybe öngyilkosságot megkísérelt embereket vontunk be. Azt kutattuk, hogy ők vajon súlyosabb élethelyzeteket éltek-e át, stresszesebb-e az életük, mint a kontroll csoport tagjaié. Nem találtunk érdemleges különbséget abban, hogy milyen események sorozata érte a vizsgálatban résztvevő embereket az egyik, illetve a másik csoportban, viszont amikor pontozni kellett, hogy az adott életeseményeket milyen súlyosnak éli meg a delikvens, óriási különbségeket találtunk. Akik öngyilkosságot kíséreltek meg, sokkal stresszesebbnek és súlyosabbnak ítélték meg azokat az életeseményeket, amelyeket a kontroll csoport résztvevői kevésbé súlyosnak, vagy akár pozitívnak tartottak – mint pl. a házasságot vagy a gyerekszülést. A fejünkben dől el tehát, hogy mennyire élünk meg stresszesnek egy adott élethelyzetet, szituációt. Ahogyan Shakespeare mondta: “Nincs a világon jó se rossz, a gondolat teszi azzá.””
Létezni többféleképpen lehet
Mindezek miatt érdemes a stresszkezelés helyett először a stressz megelőzésről beszélni – mondta Piczkó Katalin. Létezik néhány alap attitűd, amely segít abban, hogy ne éljük meg olyan rázósan a stresszes helyzeteket.
Bármilyen helyzetbe kerülünk – ez lehet szélsőséges is, mint Piczkó Katalin saját helyzete, melyet alább példaképp megosztott velünk – az első fontos kérdés, amit fel kell, hogy tegyünk magunknak: “Tudom-e befolyásolni ezt a bizonyos dolgot, vagy nem?”
Piczkó Katalin egyik gyermeke születésétől kezdve súlyos betegséggel él, így amellett, hogy szakemberként, a Balázzsal való együttlét tapasztalataként is ezt a hozzáállást tanácsolja olvasóinknak: “Ha a helyzeten nem tudsz változtatni, akkor változtasd meg a helyzethez való viszonyulásodat.”
“Rengeteg stressz származik abból, hogy olyan dolgokon, helyzeteken, adottságokon rágódunk, amelyekre nincs ráhatásunk, azokon emésztjük magunkat, amiken nem tudunk változtatni – amin ellenben tudnánk, arra nem fordítunk kellő energiát” – mondta a pszichiáter.
Egyáltalán nincs ráhatásunk pl. az időjárás alakulására, a dugó hosszára a városban, és sajnos arra sincs, hogy milyen betegséggel születik egy gyermek. Amire azonban van ráhatásunk, az saját magunk, a viselkedésünk.
Előbbit tehát el kell engedni, a másikon pedig dolgozni kell.
Amennyiben nem tudom az adott helyzetet befolyásolni, akkor a világ legnehezebb feladata következik, ez pedig az elengedés – összegezte az eddigieket Piczkó Katalin. Ez egyikünknek sem könnyű, ráadásul gyakran előfordul, hogy az ember egy adott helyzetben már megtanulta az elengedést, ám akkor jön egy másik élethelyzet, amelyben újra kell kezdeni az egészet.
Segítség a felismerésben és az elengedésben N1 (number one)
Érdemes szem előtt tartani az időt. Kizárólag a jelen pillanatra van ráhatásunk, a jövőbeli aggodalmak és félelmek, valamint a múlton való rágódás – a bűntudat és az önsajnálat – mind olyan dolgok, amikre nincs befolyásunk. Ráadásul míg ezekkel foglalkozunk, addig elhanyagoljuk a rajtunk is múló dolgok jobbá tételét.
Piczkó Katalin ezért azt tanácsolja: próbáljunk meg minél inkább jelen lenni az adott pillanatban, illetve csupán a lehető legrövidebb távra előre nézni. Utóbbi szempont különösen fontos pl. betegségekkel kapcsolatban.
“Lehet, hogy nem tudom mi lesz a szerettemmel egy év múlva, és halálra szoronghatom ezen magam, vagy fél év múlva el kell végezni nála egy műtétet, és már most attól félhetek, hogy milyen kiemenetelű lesz a beavatkozás, ám ebbe bele lehet őrülni. Ellenben ha az adott pillanatban vagyok jelen, sokkal beláthatóbbá válnak a dolgok. Jó tehát lebontani a helyzetet kisebb lépcsőkre, és arra a lépésre koncentrálni, amit most kell megtennem” – javasolta a szakember.
És ez hogyan lehetséges?
Ebben segít pl. az, ha az ember figyel arra, ami éppen körülötte van, ami érzékszerveivel befogadható: látható, hallható, szagolható, tapintható – és ha figyel saját testének jelzéseire is és önmagát is tölti pozitív energiával.
Az első cél tehát a minél teljesebb jelenlét lehet az adott pillanatban, amihez hozzá tartozik a múltbeli dolgok elengedése – amiről már úgysem tehetünk – és a jövőbeni félelmek, aggodalmak félretétele.
Segítség a felismerésben és az elengedésben N2 (number two)
A hit lehet. Aki hisz Istenben, egy felsőbb, gondoskodó jelenlétben, az az életben szükséges elengedést megtámogathatja azzal a gondolattal, hogy “Legyen meg a Te akaratod.” Rábízom egy felsőbb erőre azt, amire nincs ráhatásom. A másik ami a hívőknek, akik bíznak Isten szeretetében, segít: a remény, hogy egyszer mindennek jó vége lesz. Az ember így pozitív hittel tudja megtölteni a körülötte lévő világot.
(RA)
