Cikksorozatunk első részében a rövid ideig tartó stresszhatás pozitív oldaláról, a stressz okozta tünetekről és a “stresszelés” megelőzéséről beszélt nekünk dr. Piczkó Katalin. Szakértőnk ezeket a gondolatokat folytatja, és még több gyakorlati tanácsot ad. Az embernek egészen megjön a kedve, ahogy olvassa.
A magyar kultúrában hajlamosak vagyunk a félig üres poharat számon tartani – mondja Piczkó Katalin – ezért nekünk tudatosan kell törekednünk arra, hogy gondolatainkat a pozitívabb oldalon tartsuk.
Korábban a Pécsi Egyetemen tanulmányozták öngyilkosságot megkísérelt emberek leveleit és azt találták, hogy sokkal több a nem szó és a negatív kifejezés benne, mint másoknál. Kultúra közi vizsgálatot is végeztek, amelyben többek között azt találták, nyelvünkben egyébként is rengeteg a negatív kifejezés, sokszor használjuk a tagadó szót. Azt pl. hogy “minden rendben van”, általában inkább úgy mondjuk: “nincs semmi baj”. Három negatív szóval. Ez azért fontos, mert a nyelv nagyon meghatározza a gondolkodásunkat és az érzéseinket – mondja Piczkó doktornő.
A pesszimista látásmódunkhoz az is hozzá tartozik, hogy nagyon sok időt töltünk a fejünkben.
Amikor pedig a gondolatainkban vagyunk (ez a bal agyféltekés megközelítés), akkor a múltban és a jövőben járunk. De ha egy helyzetben a szívünkkel, az érzéseinkkel vagyunk jelen (ez a jobb agyféltekés megközelítés), akkor a jelenben létezünk. Az érzés mindig jelen idő – örülni nem lehet a múltban.
Konkrét technika 1.– Gondolatstop
Nagyon nem mindegy, hogy milyen érzésekkel és gondolatokkal éljük az életünket. Pszichoimmunológia a neve annak a tudománynak, amely rámutat, hogy milyen szomatikus egészségkárosodások következhetnek a negatív gondolatokkal és érzésekkel teli életvitelből. Amennyiben hajlamosak vagyunk a negatív mozizásra, az aggodalmaskodásra, immunrendszerünkkel sem teszünk jót. Ma már bizonyított, hogy a humorális és a neurális immunitást egyaránt befolyásolják az érzések – mondja Piczkó Katalin.
Az ilyen hajlammal élő embereknek érdemes elsajátítaniuk a gondolatstop technikát, amely persze nem könnyű, de gyakorlással mindenképpen fejlődhetünk benne. Ez azt jelenti, hogy tudatosan rajta kell csípnünk magunkat az aggodalmaskodáson, és megfordítani a gondolat irányát – pozitív végkicsengést adni a történetnek. Általában nem szoktuk magunkat rajta csípni saját negatív gondolati köreinken, de egy családon belül akár játékosan is segíthetjük ebben egymást – véli a szakértő.
Konkrét technika 2. – átkeretezés (reframing)
Minden olyan helyzetben, amire nincs befolyásunk, azt kell keresnünk, hogy mi lehet ebben mégis jó. (Legyen félig tele a pohár!) Kisebb dolgok esetén persze könnyebb, komoly betegségek idején azért nehéz ez a feladat. Ám a pozitív gondolkodás egyik legfontosabb alaptechnikája ez, melyben segíthet pl. visszaemlékezni életünknek egy olyan múltban megélt eseményére, amely, mikor bekövetkezett, negatív volt, ám később visszatekintve már látjuk, hogy hiába volt nehéz, annak az adott eseménynek megvolt a helye az életünkben.
Piczkó Katalin elmesélt egy példát saját életéből. Hirtelen egy befelé vérző petefészek ciszta alakult ki szervezetében, amit azonnal meg kellett operálni. Akkor nagy fejbecsapásként élte meg ezt a helyzetet, ám később rájött, hogy óriási szüksége volt szellemileg arra az egy hét elvonulásra, amely a kórházi kezelés miatt elkerülhetetlenné vált életében. Átrendezte prioritásait, és megerősödve, felnövekedve jött ki az eredetileg nehéz helyzetből, mert érezte, hogy ezzel is jól megküzdött. Egy ismerőse hasonló kórképpel került kórházba, és emiatt vették észre orvosai, hogy el van záródva petevezetéke és csak ezért nem lehetett addig gyermeke.
Vannak persze kevésbé egyértelmű, nehezebben átkeretezhető helyzetek is.
“Sok erőt és energiát kívánó feladat volt azt elérni, ahogyan a gyermekemre tekintek” – engedett betekintést saját életébe a doktornő. (cikksorozatunk első részében erről már esett már szó – Balázs nevű kisfia súlyos betegséggel született).
“Én őt nem olyannak látom, mint a kívülállók, bár ez egy anyánál természetes. Annak ellenére, hogy nagyon sok problémával küzdünk – hét évesen nem tud járni, nem tud beszélni, nem hall, pelenkázzuk, nagyon rugalmasak az ízületei így minden irányban mozognak az ujjai – és egész más csatornákon keresztül kommunikál a világgal, mint egy átlagos ember, engem folyamatosan tölt fel energiával. Számomra az a fajta változás, amely vele kapcsolatban bennem végbemegy, óriási jelentőséggel bír. Nem az lennék ma, aki vagyok, ha ő nem lenne ilyen, és igazi áldásnak érzem a jelenlétét az életünkben. Mindenkit érzékenyít a családban, mindannyian másképp tekintünk saját magunkra és életünkre. Számos olyan dolgot, amit korábban bosszantónak éreztem, amiken rágódtam, megtanultam elengedni. Annyi mindenen tudunk aggódni, de attól, hogy ő olyan, amilyen, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az életemben az igazán fontos dolgok, a többi pedig valahogy lepereg rólunk. Apró, pozitív dolgoknak pedig hihetetlenül tudunk örülni. Úgy tekintek rá, mint egy tanító mesterre. Ő “Bazsa mester”. Nagyon érdekes az ő léte itt ebben a világban. Na ő pl. minden pillanatban jelen van, mégpedig flow állapotban van jelen. Nincs idő és tér számára, eggyé válik azzal, amit éppen játszik. Figyelem azt is, hogy vajon van-e benne irigység, rossz érzés, mikor azt kell látnia, hogy testvérei valami olyat tesznek vagy tanulnak meg, amire ő nem képes. Amilyen tiszta szívből tud örülni a másik örömének, mintha a saját öröme lenne – az szintén óriási élmény. Feltétel nélküli szeretet árad belőle mindenki felé.”
Csak áldás van?
Minden betegség, akár a sajátunk, akár környezetünkben valakié, felerősíti azt a késztetést, hogy saját magunkról tanuljunk valamit. A betegségek kiemelnek bennünket a rutinszerű hétköznapokból, és ahogyan kicsit kívülről ránézünk saját magunkra, önreflexiót gyakorolhatunk, felülvizsgálhatjuk gondolatainkat, érzéseinket, prioritásainkat, életmódunkat. Közben folyamatosan kell azzal is foglalkoznunk, hogy mit tehetnénk esetleg másképp, hogy nagyobb harmóniában éljünk. Minden betegség lehet jelzőcsengő is, hogy visszaállítsuk a harmóniánkat, hogy esetleg változtatásra van szükségünk – mondja a szakértő.
(RA)
