A mitokondrium eukarióta sejtekben található kettős membránrendszerű sejtalkotó, melyből minden eukarióta sejtben legalább egy darab van (a vörösvérsejtek kivételével), de minél aktívabb anyagcserét folytat egy sejt, annál több mitokondrium található benne. Az ősi bíborbaktérium endocitózisával keletkezett (endoszimbióta elmélet). A mitokondrium  önálló cirkuláris DNS-el rendelkezik, ez a mitokondriális DNS (mtDNS). Öröklődésük maternális, azaz, csak a petesejt mitokondriumai kerülnek az embrióba.
90%-ban a mitokondriumok szolgáltatják a szervezet fenntartásához szükséges energiát (ATP). Károsodásuk (pontmutáció, deléció, depléció, stb.) következtében egyre kevesebb energia termelődik a sejten belül (ATP hiány lép fel), emiatt sejtkárosodás és végül sejthalál (apoptosis) következik be.  A betegség oka genetikai, az mtDNS hibájában keresendő (primer, secunder). Kialakulásához a mitokondriumok működését meghatározó nukleáris/sejtmagi nDNS vagy a maternális/anyai ágon öröklődő mitokondriális, azaz mtDNS mutációi vezetnek.

A mitokondriális kórképek a ritka (többjüknek BNO kódja sincs), multiszisztémás betegségek heterogén csoportját alkotják, melyek elsősorban a központi idegrendszer és a vázizom betegségeit eredményezik, de több szerv-szervrendszer betegségét is okozhatják, azonban akár monoszimptómásan is jelentkezhetnek. A legtöbb károsodás a nagy energiaigényű szervekben fordul elő, így a legtöbb „kárt” az agy, szív, máj, vázizom, vese, endokrin és légzési rendszer sejtjeiben, működésében okozza. Ennek megfelelően számos formája ismert, melyeknél a tünetek, úgymond betegség specifikusan jelennek meg.

Mitokondriális betegségek főbb típusai

A betegség egy része a gyermekeket érinti, de egyre több felnőttkori eset ismert. Attól függően, hogy mely szerveket/sejteket érinti, a tünetek széles skálája megjelenhet:

Központi idegrendszer: myoclonus, generalizált rohamok, ataxia, koordinációs zavarok, remegés, nystagmus vagy opsoclonus, dyslexia, vegetatív idegrendszeri zavarok, pszichiátriai tünetek, mentális retardáció, idősebb korban demencia
Idegek-izomzat: izombántalom, izomgyengeség vagy az izom túlzott feszessége (ez váltakozva is előfordulhat), izomsorvadás, neuropathia
Fül: idegi hallásvesztés
Szem: retinitis pigmentosa, látótérkiesés, szemizombántalom (CPEO), kettőslátás, szemhéjcsüngés, színlátás zavarok, mélység- és térérzékelési problémák, cataracta, glaucoma, tekintésgyengeség
Csontvelő: anaemia (vas- és B12 hiányos)
Gastro-intestinalis tractus: reflux betegség, dysmotilitás, CIPO (chr. intestinalis pseudo-obstructio), csökkent bélmozgás, hányinger, hányás, hasmenés vagy székrekedés (váltakozva is előfordulhat), hasnyálmirigy exocrin diszfunkció (emésztéshez szükséges enzimek csökkent termelődése), májelégtelenség, májmegnagyobbodás
Szív: szívizombántalom, szívbillentyű problémák, ingerületvezetési zavarok, vérnyomás zavarok (magas, de lehet extrém alacsony is)
Vese: tubularis acidosis, myoglobinuria
Endokrin szervek: bármelyik endokrin szerv érintett lehet, ezáltal a hormonrendszeri betegségek tünettanának színes skálája
Egyéb: gyermekeknél fejlődésbeli elmaradás, fogyás, fáradékonyság, gyengeség, bizonytalanságérzés, immunhiányos állapotok,  osteopenia vagy osteoporosis, vitaminhiányok. Egyes gyógyszerekre adott váratlan reakciók.

Ezen tünetek, illetve kombinációik, több szervi érintettség (mással nem magyarázható) mitokondriális betegség gyanúját vethetik fel.

A mitokondriális betegségek diagnosztizálása nehéz feladat. Klinikai tünetek, laboratóriumi paraméterek (emelkedett lehet a CK, laktát, piruvát, de egyéb a tünetek szerint specifikus labor eltérések is megjelennek), szemészeti-neuroophtalmológiai vizsgálatok (pl. VEP, ERG, látótér vizsgálat, Hess kettőskép elemzés), képalkotó vizsgálatok (MRI, CT), EMG, ENG, EEG, izom biopszia (pl. COX negativitás, Ragged Red illetve Ragged Blue rostok, elektronmikroszkópos eltérések), genetikai vizsgálatok segítik a diagnózis felállítását. Ennek ellenére sok esetben nem lehet a pontos diagnózist felállítani.

A betegségnek speciális gyógyszere jelenleg nem ismert. A kezelés betegenként változik, a betegség típusától, súlyosságától függően.
Általános megfigyelés, hogy az enyhébb tünetű paciensek általában jobban reagálnak a kezelésre, mint azok, akiknél a tünetek súlyosabb formában jelentkeznek.
Vitaminok (C-vitamin, E-vitamin, D-vitamin stb.), ásványi anyagok (kalcium, kálium, magnézium), kofaktorok (koenzim Q10) olyan vegyületek, amelyek szükségesek a biokémiai folyamatok hatékony működéshez. A legtöbb ember számára ezek a vegyes táplálkozással hozzáférhetők, azonban a mitokondriális betegeknek ezek pótlása nagyobb mennyiségben szükséges. Az egyéb szervi tünetek kezelésére szupportív terápia alkalmazható érintettségtől függően. Figyelembe kell venni, hogy mitokondriális betegség esetén egyes gyógyszerekre súlyos nem kívánt reakciók léphetnek fel, így a kezelőorvost mindig tájékoztatni kell a betegség fennállásáról.

Több esetben szükség lehet további kiegészítő terápiára, mint például a gyógytorna, logopédiai terápia, korai fejlesztő. A gyermekek egy része sajátos nevelést igényel, problémák lehetnek a tanulással, közösségbe illeszkedéssel, súlyos esetben a családok izolálódhatnak, ezért is fontos, hogy hasonló helyzetben levőkkel ismerkedhessenek. Bár ezek a terápiák nem változtatják meg a betegség folyamatát, de javítják a beteg fizikális állapotát, a mobilitását.
Öröklődő betegség lévén nagy hangsúlyt kell helyezni a genetikai tanácsadásra, családtervezés, testvér vállalás esetén a genetikussal való konzultációra.
Internetes fórumközösségünkben a problémák egy részének megoldásában segítséget nyújtunk egymásnak.