A Rák Világnap egyik kiemelt témája a petefészekrák volt. Dr. Pete Imre az orvostudomány kandidátusa, főorvos, az Országos Onkológiai Intézet munkatársa tartott előadást “Előrehaladás a petefészekrák felismerésében és gyógyításában a 21. században” címmel. Most a betegség természetéről és diagnosztikus módszereiről számolunk be.
A petefészekrákos megbetegedések száma évről évre emelkedik, 70 nőből egynél alakul ki ez a rosszindulatú daganat. Évente 140.000 ember veszíti el életét a világon ebben a betegségben. Magyarországon évente 1200-1400 új petefészek daganatos megbetegedéssel kell számolni, és ezen betegeknek a felét sajnos elveszítjük. A petefészek daganat a nők daganatos megbetegedései közül a 7. leggyakoribb halálok.
A betegség a petefészek bármely szöveti részéből kialakulhat. Szövettani szempontból 3 nagy csoportját különbözteti meg az orvostudomány. Leggyakrabban a petefészek felszínét borító epitheliális sejtek ellenőrizhetetlen növekedése és szaporodása áll kialakulásának hátterében. Ezt a típust – mely a kórképek 90 %-át teszi ki – epitheliális petefészekráknak nevezik. Ezen kívül a petét képző germinális (csíra) sejtekből, vagy a petefészket átszövő kötőszöveti (stromális) sejtjekből) is elindulhat a daganatképződés – vezette be előadását dr. Pete Imre.
Az orvostudománynak még nem sikerült felderítenie, hogy mi indítja el ezt a kóros folyamatot, különböző genetikai eltéréseknek, növekedési faktoroknak tulajdonítanak szerepet a kutatók – folytatta a szakember. Elsősorban idősebb nők érintettek, ez felveti lehetőségét, hogy a menstruációs ciklus megszűnése után is még fennáló agyalapi mirigyből termelődő gonodrotop hormonok okozzák a kóros elváltozást.
Az epitheliális petefészekrákokat újabb ismereteink szerint két nagy csoportba sorolhatjuk – a betegség lehet alacsony- és magas malignitású. A terápia meghatározása szempontjából rendkívül fontos eldönteni, hogy melyikkel állunk szemben – hangsúlyozta Pete Imre – mert különböző genetikai eltérések fedezhetőek fel az egyik- és a másik típusban.
A petefészekrák kialakulásának kockázati tényezői
Bár az okokat nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a daganatoknak létezik öröklött, és genetikailag nem meghatározott, “ok nélküli” formája – mondta a szakértő. Utóbbi forma kockázati tényezője lehet az életkor – 50 év feletti nőknél a legmagasabb a rizikó – valamint a gyakori peteérésnek is szerepe lehet a kór kialakulásában, ezért a gyermektelen-, a fogamzásgátlót sosem használó-, a menstruációt korábbi életkorban kezdő-, ill. a menopausába az átlagosnál később kerülő nők is veszélyeztetettebbek.
A hormonpótló kezelés, a dohányzás, a zsíros ételek-, valamint az alkohol nagy mértékű fogyasztása is rizikótényezőnek számítanak. A petefészek működését gátolja a várandósság és a szoptatás, tehát azok a nők, akik több gyermeket hoztak világra és sokáig szoptatták őket, védettebbek, ahogyan az orális fogamzásgátlást használók körében is ritkábban mutatják ki a betegséget, ill. a méhkürt lekötésen átesett hölgyeknél is kevésbé valószínű a petefészekrák kialakulása (hiszen a daganatos sejtek egy része a kürtből indul ki).
Genetika – ismerjük a génmutációkat
Az öröklött petefészek daganatok hátterében minden esetben genetikai eltérés fedezhető fel – a BRCA1 és a BRCA2 gének mutációi. A genetikai háttérrel élő családokban gyakran petefészekrák szindróma öröklődésére van esély – melyben más típusú gének károsodásával összeadódva a vastagbélrák, méhtestrák, illetve az emlődaganat kockázata is megnő.
Fontos tudni, hogy van-e genetikai eltérés, mert a hibát hordozók körében a betegség előfordulási aránya 70 éves kor felett BRCA1 pozitivitás esetén 40-60 %-ra, BRCA2 esetében 10-20 %-ra emelkedik. Az 5 éves túlélés a petefészek daganatokban 45-50 %, míg az emlődaganatok körében ez az arány 80-90 %-os. Ennek oka, hogy az emlődaganat tapintható ill. szűrhető és így korán felismerhető, ezzel szemben a petefészekrákok korai felismerésére nem rendelkezünk szűrővizsgálati lehetőséggel. A tünetek az emésztéssel, a bélműködéssel összefüggésbe hozható panaszokra utalnak, így puffadás, székrekedés jelezheti a betegséget, ilyen panaszok azonban időről-időre az emberek nagy többségénél előfordulnak. Ha azonban ezek a tünetek nem múlnak, gondolni kell erre a diagnózisra is.
Jel lehet: hastérfogat növekedés
Jelenleg a petefészekrákok jelentős részét előrehaladott stádiumban fedezik fel a szakorvosok. A stádium beosztásnál 1-es, 2-es, 3-as és 4-es stádiumot alkalmaznak, korai stádiumban mindössze az esetek 26 %-át fedezik fel. (3-as-58%, 4-es-13%). Az 5 éves túlélés lehetősége a korai stádiumokban akár 90 % lehet, a 3-as stádiumban már 45 %, a 4-es stádiumban 20 %-ra csökken ez az esély.
A tünetek között fontos megemlíteni a hastérfogat növekedését – hívta fel a figyelmet Pete Imre. A betegség következtében hasvíz alakul ki, tehát ha valaki különösebb ok nélkül ilyesmit észlel magán, forduljon orvoshoz.
Szűrés – lehetne, de drága
Léteznek módszerek, amelyekkel elő lehetne segíteni a korai felismerést, ezek azonban sajnos nem költséghatékonyak, ami gátolja széles körben való alkalmazásukat. A hüvelyi ultrahangos vizsgálat, ill. a CA-125 tumormarker emelkedése felveti a betegség gyanútját. Ez a fehérje azonban a nem daganatos betegségek esetén is emelkedhet, tehát az érték kilengése nem egyértelműen petefészek daganatot jelent. A két vizsgálat együttes alkalmazása azonban már megbízható eredményt mutathat. A családi anamnézissel élő nőknél kezdeményezhető ezen diagnosztikus eljárások elvégzése.
Továbblépés az orvostudomány ezen területén, hogy ma már lehetőség van egy másik tumormarker –HE4 – vizsgálatára is, amely a már említett fehérjemennyiség (CA 125) mérésével együtt hatékonyabbá teszi a korai a diagnózis felállítását.
A korszerű kezelés eszközeiről és módszereiről cikksorozatunk második részében ismerkedhetnek meg kedves olvasóink.
Forrás: Napivizit.hu (orvosi portál)
