A stroke, vagy közismertebb nevén gutaütés, és a lábamputáció olyan események, amelyeket mindenki szívesen elkerülne. Ennek ellenére mégis rengeteg ember szenved el Magyarországon ilyen tragédiát. Mit lehet tenni? El kell kerülni az elkerülhető kockázati tényezőket és az első tüneteket felismerve orvoshoz kell fordulni.
Dr Szeberin Zoltán, az SE Érsebészeti Tanszék docense állt lapunk rendelkezésére az Érszűkület Nap rendezvényen.

Mi a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság fő üzenete az idei világnapon?

Magyarországon nagyon magas a szív-koszorúér-, illetve a perifériás érbetegség előfordulási aránya. A világnapon az alsó végtagi verőér-, és a nyaki verőér szűkület elhanyagoltságára hívtuk fel a figyelmet, mert Magyarországon ezek az egészségkárosodások népbetegségnek számítanak. Sajnos rosszak az eredmények hazánkban az Európai Unió országaival összehasonlítva – magasabb az amputációk aránya a lakosság körében. Ennek több oka van: későn fordulnak a betegek orvoshoz, de az is igaz, hogy kevés érbetegség ellátásával foglalkozó szakorvos – érbelgyógyász, érsebész, érbetegséggel foglalkozó radiológus – dolgozik az ellátórendszerben, továbbá a betegutak nagyon tekervényesek, a háziorvostól, nehezen jut el a speciális ellátóhelyre a páciens, ahol megoldhatják problémáját. Ezek a hiányosságok azért nagyon jelentősek, mert ezeknek a betegségeknek, különösen az alsó verőér szűkületnek az időbeni lefolyása sokszor nagyon gyors.

Melyek a stroke-ot okozó nyaki verőér szűkület tünetei?

A bénulással járó rosszullétek kb. 1/3-áért a nyaki verőér súlyos szűkülete a felelős. Az ilyen típusú szűkület tünete az akár csak néhány másodpercig tartó féloldali bénulás, az átmeneti beszédzavar, az átmeneti egyoldali látásvesztés. Sajnos az emberek hajlamosak elsiklani az ilyen jelek felett, ha csak fél vagy egy percig nem találja a szavakat az ember, nem törődik a jelenséggel, pedig egy ilyen agyérgörcs megsokszorozza a stroke kialakulásának veszélyét, vagyis általában egy ilyen tünetet egy súlyosabb akut állapot, a gutaütés kialakulása követ.

Milyen kockázati tényezői vannak ennek a betegségnek, milyen állapotok vagy szokások növelik a nyaki verőér szűkület kialakulásának veszélyét?

A már bekövetkezett agyérgörcs egyike a rizikófaktoroknak, amelyekkel élve mindenképpen gondolni kell a gutaütés – és általában az érbetegségek veszélyére. További kockázati tényezők a dohányzás, a magasabb koleszterin-, és vérzsír szint, az elhízás, a mozgásszegény életmód, korábbi szívbetegségek (pl. infarktus) – illetve a nyaki verőér szűkület rizikófaktora az alsó verőér szűkület, és fordítva – hiszen érrendszerünk szervezetünkön belül összefüggő rendszert alkot, ha valakinek valahol beszűkül a verőere, akkor a teljes érrendszerét ki kell vizsgálni. Önmagában a kor is rizikó, ez azonban nem jelenti azt, hogy panasz és további rizikófaktorok megléte nélkül is orvoshoz kell fordulni a hatvan év felettieknek, azonban panaszok megjelenése esetén – amely a szívet illetően lehet a mellkasi szorítás, alsó végtagon pedig klasszikus tünet, ha járás közben elfárad, vagy megfájdul a vádli – mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Rizikótényező továbbá a cukorbetegség, mely különösen az alsóvégtagi érszűkület súlyosságát fokozza.

Mit tegyen az az ember, aki a cikket olvasva úgy ítéli meg, kockázati tényezővel él együtt?

Ha valaki kockázati tényezővel rendelkezik, mindenképpen el kell mennie a háziorvosához vagy egy, a világnapi rendezvényhez hasonló szűrésre. Amennyiben az alsó végtagon tapintható a pulzus – ezt saját magunknak is meg tudjuk tapintani, bár ez nem annyira egyszerű feladat – akkor nincs baj, ám ha nincs pulzus, akkor ultrahangos vizsgálatot kell végezni, ez pedig már a szakorvos feladata.

Melyek az alsó verőér szűkület tünetei?

Alsó végtagon klasszikus tünet, ha járás közben elfárad, vagy megfájdul a vádli – ez az érszűkület első jele lehet. További tünet, ha spontán nem gyógyuló seb jelenik meg a lábon ( és a seb üszkösödő, feketedő). Ha valaki ilyet tapasztal, annak sürgősen orvoshoz kell fordulnia. A tünetek észlelése és az amputáció szükségessége között sokszor csupán néhány nap, vagy kicsit jobb esetben néhány hét telik el. Különösen rövid lehet ez az idő, ha a páciens egyben cukorbeteg.

Van olyan stádium, amikor még aránylag egyszerűen vissza lehet fordítani ezt a folyamatot?

Az alsó végtagi érszűkület kialakulása nem csak megelőzhető, hanem gyógyítható is a kezdeti stádiumban rendszeres mozgással, mert így fejlesztjük a lábszárizomzatot, és ez segíti a kerülő erek kiépülését, megerősödését. Napi fél óra séta vagy biciklizés már meghozza ezt a hatást.

Milyen betegség-megelőző lépéseket lehet tenni?

A prevenció fontos eszköze a dohányzás visszaszorítása. Az erre irányuló hazai kezdeményezéseknek már látszanak a kezdeti eredményei. A skandináv országokban és az USA-ban 40 éve kezdődtek az ilyen jellegű kampányok, ami egyértelműen látszik a szív-, érrendszeri betegségek visszaszorulásában.
A dohányzás után a második legfontosabb kockázat a vérzsír koleszterin szint, a harmadik pedig a korábbi érbetegség bárhol a szervezetben, tehát ezeket kell figyelembe venni, illetve kezelni életmód és/vagy gyógyszeres terápiával.

Elérhetőek-e Magyarországon a legkorszerűbb, már késeibb stádiumban is esetleg hatásos terápiák, és mik ezek?

Az érszűkületek korszerű terápiája nagy centrumokban ugyan elérhető Magyarországon, de kevés az ilyen központ. Kritikus állapotban is segíthet az érsebész nyitott műtéttel vagy nagy vágással járó beavatkozással, más esetekben katéteres technikákkal. Utóbbi beavatkozás általában katéteres tágítást jelent, melynek során egy ballonnal tágítják ki az eret, stentet vagy dróthálóból készült csövecskét tesznek az érbe, ezáltal kisámfázzák belülről az eret. Nyugat -Európában speciális nagy centrumokban nagy számban végeznek ilyen műtéteket. Egy központban jó esetben mindkét említett beavatkozást el tudják végezni, és rendelkezésre áll az a speciális szakorvosokból álló csapat is, amely eldönti, hogy mi a legjobb az adott betegnek. Azért fontos, hogy ezeket a terápiákat centrumokban biztosítsák a specialisták, mert elvégzésük során szövődmények is kialakulhatnak, ellenben rengeteg végtag megmenthető alkalmazásukkal. Magyarország sajnos távol van attól, hogy valamennyi rászoruló páciens megkapja az adekvát ellátást, égetően szükség lenne a megfelelő szakmapolitikai lépésekre ezügyben. Kevés, de jól felszerelt, jól finanszírozott centrum kellene, ahol valamennyi érintett szakma képviselője megtalálható. Magyarországon azonban az is gond, hogy kevés az ilyen szakember, az idősebb szakemberek nyugdíjazása és a fiatalok elvándorlása miatt a szakember-hiány már régen elérte a kritikus szintet, elsősorban az érsebészet-, de a többi érintett szakterület vonatkozásában is. Az új technikák drágák, de a végtag- és életmentés megérné a befektetést! Szlovéniában, Szlovákiában, Csehországban már felismerték ezt, és megszervezték az ellátást.

(Radnai Anna)