Számos tévhit kering a köztudatban a székrekedéssel vagy annak kezelési lehetőségeivel kapcsolatban. Az “Amikor a szilvalekvár már nem segít” nevű tájékoztató eseményen ezekről esett szó. Különösen érdekesek voltak a székelési nehézségek lehetséges lelki okai – bár dr. Piczkó Katalin pszichiáter hangsúlyozta, hogy ez elsősorban nem az ő szakterületéhez tartozó probléma.

Székrekedésről akkor beszélhetünk, ha hetente három alkalomnál ritkábban van spontán széklete az embernek. Amennyiben ez az állapot folyamatosan fennáll, vagy kezeléssel megoldódik, de hamarosan újra visszatér, krónikus székrekedésről van szó, amivel már bizony érdemes orvoshoz fordulni.

“Én vagyok a hibás”

„Sokan hajlamosak saját magukat hibáztatni: össze-vissza eszem, állandóan rohanok, a héten megint nem jutottam el tornázni, ma sem ittam eleget – hangzanak az önvádak, melyek azonban csak részben lehetnek igazak és sajnos sok esetben nem segítenek megoldani a problémát, mi több a folyamatos önmarcangolással pszichésen tovább súlyosbíthatjuk saját helyzetünket. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egészséges életmód – rostgazdag táplálkozás, sok folyadék, rendszeres mozgás – nem fontos az egészséges emésztéshez” – mondta el Dr. Piczkó Katalin pszichiáter. „Sokan kínosnak érzik a témát, így nem mernek segítséget kérni, amely szintén fokozza a szorongást és negatív hatással van az anyagcserére.”

Valóban a roston, a mozgáson és a folyadékon múlik?

A székrekedéssel küzdők köréből az érintettek mindössze 5 %-nak segít, ha emeli a rostbevitelt – hangzott el a rendezvényen. Viszont ez az ötlet akár fordítva is elsülhet – különösen akkor ronthat tovább a helyzeten a rost, ha nem iszunk mellé eleget. A folyadék szerepével kapcsolatban is sokan élnek tévhitben. Ha kevesebbet iszunk, akkor kisebb lesz a széklet tömege, de az nem befolyásolja az un. tranzitidőt, vagyis nem igaz, hogy a sok folyadék növeli a siker esélyét. Annyi igaz a folyadékos históriából, hogy a kiszáradás hozzájárulhat a székrekedés kialakulásához. Az sem valószínű, hogy valakinek a torna vagy egyéb mozgás segítené elő, hogy rendbe jöjjenek az ilyen jellegű ügyei. Igaz, hogy az ágyban fekvő vagy kerekesszékben élő embereknél lelassul a béltranzit azokhoz képest, akik egész nap jönnek-mennek, viszont ha nem ez a helyzet áll a szorulás hátterében, akkor mozgással nem lehet elősegíteni a kakilást. Az viszont igaz, hogy a rendszeres, leginkább napi ötszöri táplálkozással elősegíthetjük a rendszeres és gond nélküli ürítést is.

Néhány lehetséges ok és még egy kis lelkizés

A székrekedésnek amúgy rengeteg banális, és akár komolyabb oka is lehet a gyógyszermellékhatástól (pl. antidepresszánsok, vérnyomáscsökkentők, savlekötők), a terhességtől és a menopausától kezdve a pajzsmirigy alulműködésen, a cukorbetegségen és a Parkinson-kóron keresztül akár a már említett pszichés okokig. Miért van például, hogy nyaraláskor, ha nem a megszokott környezetben, a megszokott reggeleinket éljük, sokaknak gondja adódik a dologgal? Mindennapi rituáléink úgy működnek, mint a kapcsológombok – magyarázta Piczkó Katalin – a külvilági ingerek feltételes reflexekkel kapcsolódnak össze. A szakember – hangsúlyozva, hogy a székrekedés – attól még, hogy lehet az is – elsősorban nem pszichés ill. lelki tünet – három dolgot tud tanácsolni, amit esetleg a lélek oldaláról megtehetünk a kiegyensúlyozott toalett érdekében:
- Érdemes megvizsgálni, van-e valami olyan dolog, amit nem akarunk elengedni – vagy van-e az életünknek olyan területe, amit talán túlságosan is kontrollálni akarunk?
- A másik, hogy adjunk magunknak is egy kis időt – bármilyen nagy a család és sok a teendő, saját magunkra, saját rituáléinkra is figyelmet kell szánnunk.
- Piczkó Katalin harmadik tanácsa pedig az, hogy ha nem múlik a probléma és nem segítenek az első-második körben bevetett módszerek, forduljunk orvosunkhoz. Nincs mit szégyellni egy olyan gondon, ami az égvilágon bárkivel előfordulhat!

(RA)