Az idei Oszteoporózis Világnap jelmondata: „Kerüljön terítékre a csontegészség!” Ennek megfelelően az Oszteoporózisos Betegek Magyarországi Egyesülete által szervezett hazai rendezvényen is az egészséges étrend volt a fő – ha nem is az egyetlen fontos téma.

Az Európa hajón tartott tudományos ünnep vendégei – a reumatológus-rehabilitációs szakorvos dr. Bors Katalin, az endokrinológus dr. Speer Gábor, a dietetikus Miháldy Kinga, a gyógytornász Plachy Judit és a reumatológus dr. Barna Judit – kerekasztal beszélgetésben járták körbe a csontrendszert érintő betegséggel való együttélés tudnivalóit. A beszélgetést Endrei Judit, az Egészséges Csontok Nagykövete moderálta. A csontritkulás megelőzéséről éppen úgy szó esett, mint a már kialakult kórban fontossá váló törésprevencióról. A rendezvényt az OBME elnöke, Zalatnai Klára szervezte.

Kevés bort, sok magot, felvágottat alig

Valóban izgalmas táplálkozásra vonatkozó tanácsokat leginkább Speer Gábortól kaphattak a szép számmal egybegyűlt klubtagok.  Az endokrinológus azt mondta, napi két dl bor – főleg vörös, de a fehér is – egészséges. A napjainkban oly sokat emlegetett túlzott sófogyasztásról megtudhattuk, hogy az elsősorban nem az asztali sótartó rendszeres rázogatása miatt van, hanem a készételekben található sómennyiség okozza. A tartósított hústermékekben – alias felvágottakban – pl. iszonyatos mennyiség található. „A parizer egy sóbomba” – hangsúlyozta a szakértő. A húsalapú szendvicsfeltétek – a cukros üdítőkkel együtt – ráadásul foszforsavat is nagy mennyiségben tartalmaznak, ami pedig ugyanazért rossz, amiért a só: kivonja a kalciumot a csontokból. A kalcium bevitel jelentőségét Barna Judit is hangsúlyozta, ő a tejtermékek fogyasztására buzdította az egybegyűlteket. Mint mondta, egy joghurtban kb. 100 mg Kalcium található, ennek tízszeresét kellene bevinnünk szervezetünkbe a 24 óra leforgása alatt ahhoz, hogy a szükséges 6-700 mg fel is szívódjon a csontokban. Kemény, hosszú érlelésű sajtokkal és olajos magvakkal is fedezhetjük a napi Kalcium szükségletet – mondta a szakorvos.
A sajtokról és az olajos magvakról további érdekeseket mondott Speer doktor. Először is az olcsó sajtok rendkívül egészségtelenek, így az „inkább kevesebbet, de jobb minőséget” elve ennél a csemegénél mindenképpen érvényesül. A dióban, mogyoróban és társaikban pedig a kalcium mellett omega-3 zsírsav is van, ami nagyon egészséges, 30 g magocska annyit tartalmaz belőle, mint egy liter olivaolaj. Mint tudjuk, utóbbi a mediterrán vidéken élő emberek egyik, de nem egyetlen „életvize”. A melegebb égövben lakók a halételek nagy mennyiségben való fogyasztásának is köszönhetik hosszú életüket. (A halban is az omega-3 a poén.) A dietetikus szakember kiemelte ezen kívül a folyadékbevitel fontosságát, mint mondta, testsúlyunkat tekintve 10 kg-onként kellene 4 dl-t fogyasztanunk – de ebbe a folyékony táplálék is beletartozik.

A három testőr

Természetesen a D-, és a K-vitamin sem maradhatott ki a fontos tápanyagok sorából. Ahogyan Bors Katalin fogalmazott: a Kalcium, a D-vitamin és a K2-Vitamin a három testőr d’Artagnan, azaz a csontritkulásra kapott gyógyszer (major antiporotikum) mellett. És ha már a többféle gyógyszer együttes szedésénél tartunk, Speer Gábor felhívta a figyelmet: fontos utána néznünk, ill. rákérdeznünk orvosunknál, milyen kölcsönhatásban lehetnek az egy időben bekapott tabletták. Évente 5000 gyomortükrözés történik az országban – mondta a szakértő, és sajnos 500 ember hal meg csak azért, mert vérhigítót és a benzinkútnál is kapható fájdalomcsillapítót vett be egyszerre (gyomorvérzés lehet a következmény). Öt készítménynél többet szedni óriási kihívás mindenkinek, szóval nagyon oda kell figyelni, de nem szabad elhagyni azt a terápiát, ami valóban szükséges. Például oszteoporózisos betegeknél a törések megelőzése miatt.

A csonttörésnél kezdődnek a (megelőzhető) bajok

A csontritkulással az a legnagyobb probléma, hogy ha kezeletlenül hagyjuk, testmagasságból történő esés során előbb-utóbb csonttöréshez vezet – szögezte le Bors doktornő. Minél kifejezettebb a betegség, annál hatásosabbak az antiporotikumok a trauma megelőzésében, így főként a második törés kialakulását lehet elkerülni jó compliance-szel (orvos-beteg együttműködés), vagy az első komolyabb törést, ha már a mikrotörések bekövetkeztek a csigolyákon.

A mikrotörésekről kicsit bővebben is szót ejtett a szakértő.  A csigolyákban a csontok olyanok, mintha kis létrák lennének. A mikrotörések során ezek roppannak össze. A szegény delikvens csak annyit érzékel, hogy magasságát tekintve összemegy, és fájdalmak kezdik gyötörni az adott területen. A beteg egész statikája megváltozik, görbe lesz a háta, a bordakosár-csípőtáj közötti távolság csökken. Aztán jönnek a további törések, elsőként általában hasra esés következtében a csuklótáji törés, majd a felkar törés – amit Bors Katalin hangsúlyozott, hogy nagyon fontos lenne mindig a lehető legnagyobb körültekintéssel ellátni – általában meg is műteni. A gyakorlatban sajnos előfordul, hogy a helyreállító operáció elmarad, mert a traumatológus nem gondol bele, micsoda jelentősége van a „felsőtest csípőjeként” is emlegetett testrésznek az önellátásban, na és persze az sem mindegy, hogy az embernek élete végéig fáj-e a törést követően a felkarja, vagy sem.  A legsúlyosabb oszteoporózisos törés a csípőtáji törés, ezt van, aki nem is éli túl.  Amennyiben ezek a törések a funkciót is károsítják, akkor van szükség rehabilitációra – mondta a doktornő, ám emellett van még egy nagy jelentősége a rehabilitációhoz tartozó gyógytornának.  „Az izom és a csont két jó barát. Amikor csökken az izommennyiség, a csont is „rosszul jár”, de ha megpróbáljuk karban tartani az izmokat, akkor a csont is “összekapja” magát. Napi fél óra torna, mozgás lenne elegendő, túlteljesíteni persze a minimumot lehet.” – mondta Bors Katalin.  A gyógytornász hozzáfűzte mindehhez: ha bármi betegség éri az embert, bizony nem mindegy, hogy milyen fizikumból épül le, míg fel nem épül. A csontoknak az a mozgás jó, ami közben érvényesül a gravitáció – mondta Bors Katalin, bár a szakértő a vízben végzett gyakorlatoknak is híve, hiszen a törés után ebben a közegben nem fél az ember az eleséstől – és ez nagyon fontos szempont.

Minden emberélet egyformán értékes – hangsúlyozta végül a főorvosnő, majd felidézte II. János Pál pápa alakját, akinek utolsó üzenete volt az egyik legfontosabb: a betegség, az elesettség nem szégyellni való, hanem tiszteletet érdemel. Még előrehaladott Parkinson-kórban is lehet valakinek olyan a tudata és elméje, mint korábban volt.

(RA)