Próbálom kronológiai sorrendbe összeszedni ,az eseményeket .19 éves voltam amikor a buszon rosszúl lettem.akkor még nem tudtam,hogy ezt pánikrohamnak hívják .Akkor 1971-et írtunk ,ma 60 vagyok,de végigkísérte az életemet .Mai napig nem szállok, tömegközlekedési eszközre. Még szerencse, a párom fuvaroz ! Térjünk vissza a kezdetekhez,megszülettek gyermekeim.Maga volt a rémálom , gyógykezelés ideggyógyászaton,gyógyszerek tömkelege /eredménytelenül/. 28 lettem elért egy vérző fekélyes vastagbélgyulladás ,ami a mai napig tart,igaz kordában van tartva. Ismét korház,szanatórium.  Epe műtét ,méh eltávolítás ,gerinc műtétek.Most aztmás lettem  + voltak agyi történéseim .Röviden ennyi ,de nem adom fel azért sem .

Gyermekkoromban sokat betegeskedtem,aszthmával kezeltek,gyakran voltam kórházban,szanatóriumban.Testnevelésből részlegesen felmentettek,keveset mozoghattam mindig vágytam a többi gyermek közé,de nem nagyon engedtek mozogni.

Felnőtt lettem,32 éves koromban elhatalmasodott rajtam a betegség,többször voltam status asthmaticusban ami már elég súlyos állapot.A szívem is sokat rendetlenkedett anginás panaszaim is voltak.Koszorúérfestéssel megállapították ,hogy az egyik ér  fejletlen hypoplasiás.emiatt fokozott görcskézség áll fenn.Sportolnom kellene,hogy táguljanak az ereim,de mivel fulladok ez lehetetlen,és amit gyermekkoromban elmulasztattak velem az a mozgás már nem pótolható.1996.-ban leszázalékoltak,ettől lelkileg is kikészültem,depressziós lettem kb.16 féle gyógyszert szedtem.

A gyógyszerektől figyelmetlenné váltam baleset ért,meg kellet műteni a gerincemet,komoly fájdalmaim voltak még műtét után is hiába volt minden fájdalomcsillapító,alig tudtam mozogni.

Aztán egyszer idegsebészeti kontrollvizsgálatkor az orvosom azt mondta,hogy az MR felvételen nincs olyan elváltozás ami miatt nekem ilyen nagy fájdalmaim lehetnének.Tudom-e hogy az emberi elme mi mindenre képes?Mesélt 1-2 dolgot majd azt mondta erélyesen,hogy szedjem össze magam!Fiatal vagyok még ahoz,hogy feladjam..Ez már 2006.-ban történt.először megsértődtem bántott,hogy az orvos így viselkedett velem,de most már rájöttem,hogy ez volt a mélypont amiből nem tudtam volna kizökkenni ha a Dr úr nem figyelmezet.Áldom is érte életem végig, Ő nagyon jó orvos ,nem csak a beteg testével foglalkozik,hanem a lelkével is,ami nagyon ritka manapság!Elhatároztam,hogy meggyógyulok.

Munkát kerestem,hogy emberek közt lehessek,egy irodában dolgoztam és egyik kolléganőm azt mondta olyan vagyok a gyógyszerektől mintha részeg lennék,pedig soha nem is ittam.Hamar összebarátkoztunk,elmondta,hogy Reiki klubba jár és menjek el vele  abba a társaságba.

Először nem akartam,nem hittem benne sőt hülyeségnek tartottam,de mégis hagytam,hogy rábeszéljen.

A klubban olyan szeretettel fogadtak,amilyenben azelőtt nem volt részem,mindha már régóta ismertük volna egymást,hihetetlen volt.Utána hetente jártam a csoportba,elvégeztem az I. majd II.fokozatot -ez egy személyiségfejlesztő természetes gyógymód-fokozatosan javult az állapotom,és a gyógyszerszedést is  lecsökkenthettem a minimális mennyiségre.A következő már a mester fokozat,azt mondta a tanárom,hogy én már így is mester lehetnék mert meggyógyítottam önmagamat a feltétel nélküli szeretet erejével.

Jelenleg már rehabilitációs munkakörben dolgozom (13évig voltam rokkant nyugdíjas).Naponta kezelem magam a REIKI-vel és minden reggel legalább 1 órát tornázom (jóga,légzőgyakorlatok,stb,)és utána megyek dolgozni és munka után folytatom itthon a teendőimet..

Mindenkinek ajánlom szeretettel.

A boldogság útja

"Szívedet tartsd távol a gyűlölettől a lelkedet az aggodalomtól.Élj egyszerűen,keveset várj és sokat adj.Töltsd ki életed szeretettel.Sugározz napfényt magad körül.Felejtsd el önmagadat és gondolj másokra.Tégy olyasmit,amit magadnak kívánnál.

Csak egy hétig élj így és meg leszel lepve."

/Norman Vincent Perle:

A pozitív gondolkodás hatalma/

Sziasztok!

Már nagyon régen nem írtam nektek, kérlek ne haragudjatok ezért!

Sajnos ez idő alatt volt egy visszaesésem amiből felettébb nehezen jöttem ki, talán még most is zajlik. Én ugye paranoid sakizofrén vagyok és depressziós, meg a többi betegségek amiket olvastok majd a történethez hozzá tartoznak, ezért ki sem maradhatnak.

Hogyan telneek a hétköznapok? Hol így hol úgy vannak depisebb napok van amikor élni sincs kedvem, és van amikor magamhoz ölelném a világot, de azért doki szerint stabil vagyok, bár ez útóbbit én néha hiányolom!

Ugye nekem van egy férjem aki katatón skizofrén beteg és két évig nem beszélt csak írásban kommunikáltunk egíymással is és képzeljétek el három hónapja megszólalt és azóta is beszél. Ez nekem nagyon klassz most bepótoljuk a lemaradtakat.

Tehát nekem van segítségem, de ezt a családomról is elmondhatom, pedig alkoholista apa és kissé hideg anya nevelésében nőttem, de a nagymamámék szerettel engem, aztán jött az üldözés amikor apám mindennnek elmondott, majd válás akét szülő között, én néha írok az apámnak

Anyukám már serdülőként adta meg azt a szeretetet amit hiányoltam, aztán berobbant a pórtapukám, anyuék egybe keltek. Majd született egy öcsém akire nagyon büszke vagyok.Ma már 12 éves nagyfiú

a legtöbb szeretetet Isten, a férjem, anyósom és a családom adja. Ebből adnék szivesen valakinek akinek szüksége van bíztatásra, vagy egy jó szóra, én nagyon szivesenb elhalmoznám. Nem lenne rossz dolga!

Kérlek írjatok, és még valami nem fogok közvetlenül Istenről beszélni!!!

szeretettel:Ágacska.