Borderline anyák
megszeretném kérdezni van-e olyan anya aki borderline,és hasonló problémái vannak-e mint az enyém.pl. nehezen tudja gondozni agyerekét vagy sokat egyedül lenni vele,és hogyan oldja meg.

megszeretném kérdezni van-e olyan anya aki borderline,és hasonló problémái vannak-e mint az enyém.pl. nehezen tudja gondozni agyerekét vagy sokat egyedül lenni vele,és hogyan oldja meg.
Boldogtalan vagyok, magamnak csinálom?
Szeretnék szeretni, s csak egy hiú álom?
Szorítja a lelkem a fájdalom
mázsányi súly a vállamon,
nem tudok megnyílni se neked, se magamnak.
Elfolytom és őröl, miért nem születtem szabadnak és vadnak?
Miért vágyik a tehetetlen ember a halálra, miért fáj neki, ha élhet?
Miért nem érzem magam gyávának?? Miért azok írják azt az öngyilkosságról, hogy gyávaság kik még sose próbálták? Szembe nézni az anyagi, lelki, érzelmi gondokkal vagy a vonat elé vetni magad. Vagy felkötni egy kötélre, melyikhez kell nagyobb bátorság??? S ne képzeld azt, hogy mindenki ki ezt teszi teljesen hülye. Nagyrészük teljesen tisztában van vele mit veszít el, mi nem lesz már az életébe, ki neked ki itt maradsz teljesen természetes. Levegő véte, kapcsolatok, fájdalom, öröm, érzelem, jó lakás, jó étel, pihenés barátokkal egy sörözés stb. és ő mindezt tudja, ezért élt ő is, és ezt mind feladja. Megfosztja magát mindettől, tudja és látja a lehetőségeit és nem gyáva nem ostoba. Bátor, te megmernéd tenni?
Vagyok de minek?
Mi az,hogy fáj a lelkem?
Mi az,hogy fáj a szívem?
Mi az,hogy ezt érzem és közben tudom,hogy hülyeség?
Mi az,hogy az érzelmeim vezérelnek?
Mi az,hogy befolyásolnak a döntéseimben,cselekedeteimben?
Mitől fáj?
Miért vagyok ember?
Miért nem élhetek és halhatok kedvem szerint?
Miért nem látjuk a másik érzéseit?
Miért fáj,ha a másiknak lehet jó?
Miért fáj,ha más szenved?
Miért fáj,s ha fáj,hogyan fáj ez nekünk?
Miért pont én?
Miért pont mások?
Miért pont mi vagyunk betegek?
Miért aludnék inkább ,hogy ne gondolkodjak?
Miért? Gyáva vagyok?
Mi van,ha csak annyira fáj és én nem bírom a fájdalmat?
Miért vagyok egyedül?
Nem vagyok és akkor miért érzem mégis ezt pedig utálom érezni?
Mi van,ha gyáva vagyok? miért kell azt elítélni?mindenkinek bátornak kellene lennie??
Honnan tudja szegény orvos mi a bajom??
Ő is volt beteg? Nem hiszem
Hogyan tudna meggyógyatani?hiszen csak tanulta,tudja mi ez tudja??
Ha nem volt beteg sosetudhatja meg mi az min az én fejem jár?
Senki se tudhatja mi az az érzelmeim foglya vagyok??
vagy tudhatják?
Miért tudom én,hogy mi lenne gyógyszer a számomra mi mulasztaná el a dolgokat és miért kínzom inkább mégis magam?
Fáj? Akkor miért teszi ezt velem az agyam?
Direkt szenveszt??
Mi az,hogy szenvedni ?
Miért kérdezek?
Miért szeretnék meghalni?
Miért szeretnék élni?
Nem a diagnózis szerint blablabla az ilyen embernek kell szinte szüksége van a halálvágyra,hogy tudja van kiút blablabla .nem
Miért érzem ,hogy elég,épp eleget éltem?
Miért nem tehetem?
Miért tart vissza a lelkiismeretem??
vagy a reményem tart vissza???
Akkor én miért nem remélek??
Miért nem hiszek ebben?
Miért aggódok másokért?
Miért nem törődök magammal?
Miért foglalkoztat,más mit érezhet .mit csinált ?
Miért érdekelnek a szeretteim mikor csak vagyok köztük szenvedek??
Miért e sok kérdés???
Gyűlölöm az agyam és gyűlölöm a lelkem az egyiket,hogy gondolkodni bír a másikat,hogy érez
Szülinapom holnap:( miért nem örülök miért nem örülök, hogy élek?
Miért érzem,hogy kiégtem?
Miért kellene éreznem,hogy nem?
Sose volt ünnep ez nekem mindíg is gyűlöltem miért???
Sose akartam élni? óh,dehogyisnem
Miért érzem,hogy megőrültem ?
Nem kell se új élet,se ez a mostani,se a régit nem vágyom akkor mi kell???Semmi, csak aludni vágyom és kellene egy csipkerózsika álom
Valaki érti ezt????
....vagyok..de minek?
...mi az,hogy fáj a lelkem?
..mi az,hogy fáj a szívem?
...mi az,hogy ezt érzem...és közben tudom,hogy hülyeség?
..mi az,hogy az érzelmeim vezérelnek?
...mi az,hogy befolyásolnak a döntéseimben,cselekedeteimben?
....mitől fáj?
...miért vagyok ember?
...miért nem élhetek..és halhatok kedvem szerint?
...miért nem látjuk a másik érzéseit?
...miért fáj,ha a másiknak lehet jó?
miért fáj,ha más szenved?
...miért fáj,s ha fáj,hogyan fáj ez nekünk?
.....miért pont én?
miért pont mások?
...miért pont mi vagyunk betegek?
...miért aludnék inkább..,hogy ne gondolkodjak?
..miért?gyáva vagyok?
...mi van,ha csak annyira fáj..és én nem bírom a fájdalmat?
..miért vagyok egyedül?
...nem vagyok..és akkor miért érzem mégis ezt..pedig utálom érezni?
...mi van,ha gyáva vagyok?..miért kell azt elítélni?mindenkinek bátornak kellene lennie??
...honnan tudja szegény orvos mi a bajom??
....ő is volt beteg?nem hiszem..
...hogyan tudna meggyógyatani?hiszen csak tanulta,tudja mi ez...tudja??
...ha nem volt beteg...sosetudhatja meg...mi az min az én fejem jár?
....senki se tudhatja...mi az az érzelmeim foglya vagyok??
...vagy tudhatják?
miért tudom én,hogy mi lenne gyógyszer a számomra...mi mulasztaná el a dolgokat...és miért kínzom inkább mégis magam?
...fáj?akkor miért teszi ezt velem az agyam?
...direkt szenveszt??
....mi az,hogy szenvedni...?
....miért kérdezek?
..miért szeretnék meghalni?
...miért szeretnék élni?
nem a diagnózis szerint...blablabla...az ilyen embernek kell szinte szüksége van a halálvágyra,hogy tudja van kiút.....blablabla.......nem
...miért érzem..,hogy elég,épp eleget éltem?
...miért nem tehetem?
...miért tart vissza a lelkiismeretem??
...vagy a reményem tart vissza???
...akkor én miért nem remélek??
....miért nem hiszek ebben?
...miért aggódok másokért?
...miért nem törődök magammal?
miért foglalkoztat,más mit érezhet....mit csinált...?
...miért érdekelnek a szeretteim...mikor...csak vagyok köztük...szenvedek??
miért e sok kérdés???
gyűlölöm az agyam...és gyűlölöm a lelkem.....az egyiket,hogy gondolkodni bír...a másikat,hogy érez......
szülinapom holnap:( ...miért nem örülök...miért nem örülök,hogy élek?
miért érzem,hogy kiégtem?
miért kellene éreznem,hogy nem?
sose volt ünnep ez nekem......mindíg is gyűlöltem...miért???
sose akartam élni?óh,dehogyisnem...
...miért érzem,hogy megőrültem...?
nem kell se új élet,se ez a mostani,se a régit nem vágyom.........akkor mi kell???semmi.csak aludni vágyom...és kellene egy csipkerózsika álom......
...valaki érti ezt????
....szívem szerint mondanám ,dugja fel mindenki magának a siralmait...a tanácsait...a bajait...a kommentjeit...mindenféle megnyílvánulását...én is köztük..........
nem vagyok se dühöngő őrült....ez is csak figyelemfelkeltés...vagy tudja az ég mi a franc...az,rohadtul az.....
...mindenki leparasztozhat...meg szánalmasozhat..a megnyílvánulsomért.......hullámvölgy...mélypont...?..
az...rohadtul az.....
ismered az érzést,hogy teszel,teszel,teszel....de közben leszarnál mindent?...
nem az akaratgyengeséged miatt....hanem mert mintha kilépnél pillanatra a testedből látnád magad kívülről...átvilágítva....és csak zombi vagy ..ki tesz...sodródik.....de az agya lelke,belül meg zakatol....ua azon....folyton folyvást...és nem kellene...de látod......mint egy vízzel teli lufi.....ahova már nem fér levegő....csak mindíg egy lehelletnyi.......de az a kúrva víz nem engedi.....
akaraterő? ja akarom...... taníts meg,tanísd meg az agyam...hogy ne gondolkodjon...ne rágódjon...ne fájjon a szívemnek....és ne háborogjon ezer dolog miatt a szívem.....
tanísd meg.....
majd,ha zombi leszek....majd,ha ostoba....sík,vagy szűk látókörű...akkor igen tudatosan...csakis előre nézek.....elfeledek mindent,vagy legalábbis mi nem jó...........
de addig ember vagyok...és,hogy gondolkodom...hogy érzek....hogy emlékszem...az tesz azzá......
hogy gyenge...gyáva?ki nem tud ezekkel élni...?nem....
tudod mit ? betakarózom mert ez a legkönnyebb...csak baj,hogy értem...felfogtam...és megértettem......
igen F6030....érzelmileg labilis személyiségzavar......takarózom vele.......
de nem is kell....hisz,ha nem lenne ez.....nem is érezném mindezt így,ahogyan.....
ja?hogy még ezt is tudom?
na ez a kibaszottullegszarabb..pff csúnya szavak...érzés......
hogy tudom...és küzdenék ellene.....
de piszkosul nem megy azt mondani...jól vagyok....ez se kavar fel már...az sem...tudatosan megyek előre...építem a nehéz lejtőn haladó...de új életem.....
bujj bele akárki a fejembe.....bárkinek megengedem.......érezd miről...mit érzek...mit kínzom magam...miközben igen.....piszkosul sokat teszek ellene......
harcolok...sziszifuszi kicseszett szélmalomharc.........belül méreg.....
mi felemészt és bentről kifelé pusztít el...rág szét.....és tesz tönkre egy értékes embert
és az az értékes ember én vagyok
láttam magam tönkremenni...végignéztem...földbegyökerezett lábakkal.....
most látom magam feltápászkodni...és erőlködni........és látom...hogy az ereimben....ott a méreg.....mi megesz bentről.......
8 év kellett, hogy rájöjjek, minden, amit csinálok, időszakosan rossz. 8 évig jártam egy olyan utat,
egy olyan ördögi kört, ami nem helyes. 8 elpazarolt év ebből a kevés kis rövid életből. Olykor sikerült
a jó útra keverednem, de végüli mindig visszatértem a rosszra. Lehet, hogy ehhez a 8 évhez tolódik még néhány év, de az első lépéseket már megtettem.
Mind idáig úgy véltem, hogy a körülöttem lévő emberek azok, akik rosszúl gondolkodnak. Ők azok, akik csak irányítani tudnak, akik csak az észt osztják. Azt gondoltam, ők a bolondok, ők járják a rossz utat.
De jött a felismerés, hogy nem. Végre beismertem, és tudatosult bennem, hogy akikről azt hittem mindig bántanak, valójában csak segíteni akartak... Elég érdekes, kellemetlen és furcsa érzés, visszagondolni az évekre, és beismerni, hogy bizony igaza volt mindenkinek.
Mindennek a megoldása az akaraterő. AKARATERŐ. Mások legyőzik a rákot, legyőznek olyan fizikai betegségeket, amikről azt hisszik lehetetlen, s az orvostudomány is bámúl, hogy ezt még is hogyan?
Akaraterő, a bátorság uralma a gyávaság felett. Ennyiről szól. Érezni kell, akarni, eldönteni a fejben a gyógyulást úgy, hogy beleremegjen mindened, hogy libabőrös legyen a kezed, vagy a lábad...
Nem akarok én itt senkit bántani, mindenkinek meg van a maga baja, pánik, depresszió, személyiségzavar, akármi... de olykor olvasom a történeteket, és azt veszem ki, hogy mindenki gyáva. Csak a panaszkodás. Itt sokan nem döntöttél el a fejukben, nem tudatosították magukban, hogy meg akarnak gyógyúlni. Mert így talán kényelmes? Tudom, szenvedés, nagy harcok a lélekben, harcok mindennap önmagukkal... és szavaim ne sértsen senkit, de az egész nem szól másról, csak az ERŐről, és az AKARATról. Sokunkban meg van az erő... de ennyi nem elég. Akarni is kell, ez hiányzik itt mindenkiből, aki panaszkodik, aki nem tesz a gyógyulásért... Megpróbálod? Nem sikerült... próbáld újra! Erővel, és akarattal! Küzdeni kell, küzdj! Erővel és akarattal. MINDEN AZ AGYBAN DŐL EL. MINDEN! És nem, nem kell az agykontroll tanfolyamokra gondolni... Senkit nem írányíthat az ember, semmit nem irányíthatunk úgy körülöttünk, csak a saját AGYUNKAT. Csak a saját életünket! Ez nem a sors... a sors kifürkészhetetlen... a sorsod te magad irányítod.
"Akaraterő nélkül nincs siker. Akaraterő nélkül nincs fejlődés."
Bízz magadban, vállald a kudarcot, kellj fel ha padlóra kerültél. Tedd meg a lépést, akaraterő nélkül mind ez nem megy. Változtatni kell az életeden, ha így-úgy nem jó, máskülönben azon kapod magad, hogy hosszú-hosszú időket leéltél úgy, hogy nem tapasztaltad meg a boldogságot, a csodát, ami bennünk rejlik...
“Hogy az ember képes változtatni önmagán… és úrrá lenni sorsán – ezt minden elme tudja, amelyik
felismerte a megfelelő gondolkodás hatalmát.”
(Christian D.)
Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
(Virginia Satir)
Lehet próbálkozni, lehet mindig felállni, lehet küzdeni, újra és újra és újra, addig míg egyszer csak azon kapod magad. Sikerült. És miért kell mindezt? Nincs rá értelmes válasz. Egyszerűen csak mert... nincs lehetetlen, nem létezik lehetetlen... felejtsd el. Feladni sosem szabad! Töröld ki a fejedből a negatív berögződéseket. Nincs olyan, hogy feladod, olyan, hogy gyáva vagy, hogy gyenge... LEGYEN ERŐS, LEGYEN AKARATOD, ÉS MIND EZ, MEGLÁTOD, NEM HOLNAP, NEM EGY HÉT MÚLVA, DE IDŐVEL MEGLÁTOD, MEGÉRZED, HOGY IGEN, MEGÉRTE.
Persze fel is lehet adni. Magaddal szúrsz ki, mert egy új életben megint kezdheted az egészet előlről...
Én csak ennyit akartam hosszáfűzni ehhez a fórumhoz.
(F6030, F3160, F4120)
Nem tudok megváltozni, pedig nagyon szeretnék. Idegesit mindenki a saját gyerekem is. Úgy érzem kihasználták az állapotom, mert különben nem alakultak volna igy a dolgok. Könnyü azt mondani fogadd el, hogy ez van, hogy gyereked van, de ezt nem lehet elfogadni, miért nem tudják megérteni, hogy én rettegek a felelősségtől, nem tudok sokat egyedül lenni egy babával, még magammal is alig tudok egyedül lenni. Szeretnék vele többet lenni, de ha ráerőszakolom magam akkor sem megy.
A borderline (Borderline Personality Disorder, a borderline kifejezés magyar jelentése „határeset”, „határvonal” személyiségzavar) főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar, mely főként a neurózisokra és a szociális fóbiára, leggyakrabban a depresszióra, a mániás depresszióra, időnként pszichózisra, valamint ritkán a pszichopátiára emlékeztető tünetek szélsőséges módon változékony megjelenéséből áll. A lakosság 2-3%-át teszi ki így a személyiségzavar típusok között a leggyakoribb személyiségzavar. A borderline temperamentumra jellemző viselkedést leginkább a kiszámíthatatlanság és kaotikusság jellemzi. Ingatag, ugyanakkor változékony jelleg. Mivel a borderline személyiségzavar (BPD) önromboló tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal jár, kezelésének első lépése a válsághelyzet stabilizálása: az önromboló cselekedetek megelőzése vagy enyhítése, és a beteg állapotának javítása helyzeti támogatással. Hosszabb távon pedig sikeresen alkalmazkodó, stabil társas/pszichés működésmód és erősebb stressztűrő képesség elérése a cél.
A borderline személyiségzavarban érintett betegek a neurózis és a pszichózis mezsgyéjén egyensúlyoznak. Jellemző rájuk az instabil érzelmi élet, a szokatlan és nem helyénvaló hangulati és viselkedési megnyilvánulások. Életük általában kaotikus és feszültségekkel teli, párkapcsolataik rendezetlenek, énképük ingatag.
A szélsőséges hangulati ingadozások,szorongás, agresszív, öngyilkossági megnyilvánulások, esetleges pszichotikus tünetek gyógyszeresen is kezelendőek, de mindig tekintettel kell lenni arra, hogy az egyén könnyen és gyorsan gyógyszerfüggővé válhat. Hosszú távon a stabil, jól képzett pszichoterapeuta által vezetett pszichoterápiás kezelés lehet hatékony, mely jó esetben éveken át tart. Itt a személyiség újrastuktúrálása a cél, ahol az egyén végre megtapasztalhat egy stabil, bizalomteli kapcsolatot, ahol szélsőséges viselkedésére sem megtorlás a válasz. A támogató csoportterápia is hatékony lehet.
Ossza meg Ön is betegsége, felépülése történetét!
Olvassa el sorstársai sztorijait, csatlakozzon az Önt érdeklő betegségek közösségéhez vagy keressen megbízható forrásokból.