Borderline téma legfrissebb történetei

Iratkozzon fel témafigyelésre! Értesüljön levélben, ha valaki új történetet ír ebben a témában.
E-mail feliratkozás

Borderline bejárós terápiás csoport indult Budapesten!

Téma címkék: borderline személyiségzavar , borderline  

Sziasztok!

37 éves nő vagyok.

Engem is Borderline-nal diagnosztzáltak, bár igen későn, csak néhány éve. Azóta járok egyéni terápiába (Módosult tudatállapot terápia), ami, úgy érzem, nagyon hatékony. Most nem ítrom le, hogy miken mentem keresztül -mindenen, ami csak elképzelhető..

Azért írok nektek, mert elindult egy terápiás csoport Budapesten, kifejezetten borderline-oknak, a neve Dialektikus Viselkedés Terápia. Nem probléma-fókuszú, hanem sokkal inkább készség-fejlesztő: az a célja, hogy (kommunikációs, és egyéb) módszereket tanítson meg, amik kontrollálhatóvá teszik magunk számára a betegséget, és elősegítik a beilleszkedést a társadalom nevű gépezetbe.

Már 3 alkalommal voltam (kicsi csoportról van szó, általában 5-6-an vagyunk jelen), és jól érzem magam ott. :-) Olyan kicsit, mintha hazaértem volna: mindenki belülről tudja, érti, hogy miről beszélek.. Ez is nagyon klassz, meg az is, amit tanulunk - gyakorlunk.

Gyertek el Ti is! Hétfőnként van a VIII. ker. Nap u. 25. szám alatt, 17h-től 20.30-ig. Egy alkalom 3000Ft.

Még nem kérdeztem meg a csoportvezetőt, hogy megadhatom-e egy ilyen nyilvános fórumon a számát, de legközelebb megkérdezem.

De gyertek bátran oda akár kezdésre, örülni fogunk nektek!

Üdv, és minden jót (jobbat) mindenkinek!

Dóra

2010.03.04 18:58 | irodi

A gyógyulás útján a borderlineból

Téma címkék: Borderline  

Pszichológushoz járok.  Önként jelentkeztem, mert már évek óta tartó társkapcsolati és életvezetési problémáim vannak. Az utolsó lökés az volt, hogy internetes olvasataim alapján a borderlein-kór tökéletességgel rámillett.  Most ott tartok, hogy úgy érzem, a pszichológusom is erre kezd gyanakodni és ezirányba kezdjük vinni a foglalkozásokat. ( Nem győzöm magam reklámozni:gondolatokafejemben.blog.hu:)))     Tegnap is voltam pszichológusnál, és arra jöttünk rá, hogy nem tudom valójában ki is vagyok, gyerek-e, vagy felnőtt. A nálam alig tíz évvel idősebbeket(én 24 vagyok) letetszikezem.  Tovbábbá valami olyan kisugárzásom van, hogy többen is kiskorúnak néznek. (cigivételnél, házalók)   Annyira befolyásolható és földbe döngölhető vagyok, mint egy kialakulatlan személyiség, ergó egy gyerek.-ez utóbbit is tegnap a pszichológusom mondta.  Illetve saját megfigyelés, de mondtam a dokimnak is, hogy könnyen alakítok ki kapcsolatokat-akár buszon, akár boltban, vagy az interneten keresztül-hosszabb távon, (ahogy a személyiségemet is bele kell vinnem-doki egészítette ki)már nem tudok egy hullámhosszra kerülni az emberekkel, leblokkolok, leépül a baráti/jó ismerősi kapcsolatnak induló dolog.  Igen, ezentúl szeretném a történeteimet asszerint megosztani Veletek, vagyis Tetszenek tudni:)  hogy minden alkalommal, amikor pszichológushoz megyek, mire lyukadunk ki.

 

Üdv mindenkinek

Depresszió és borderline együtt

Téma címkék: Depresszió , Borderline  

Zetor vagyok, a gondolatokafejemben.blog.hu-n publikálok rendszeresen.   Kétgyermekes, 24 éves édesanya vagyok.  Lelkiekben már szinte állandóan a harmadik gyermekemet várom.  Gyermekekkel nagyon jól tudok kommunikálni....................de a felnőttek........velük szinte minden kapcsolatom megszakadt.  Társkapcsolati problémáim is vannak, alá-fölérendeltségi szerepzavarok, kisebb viták, nézeteltérések, de  egyébként nagyon nagy a szeretet, egy nagy és zajos családot akarunk mind a ketten. Tulajdonképpen nekem az a problémám, hogy problémát jelentek önmagamnak.  Állandó orális késztetésem van-itt nem a szexre gondolok:)-szóval megállás nélkül csak tömném a fejem,mindegy hogy mit, almát, vagy csokit, vagy rágózom folyton, vagy innék folyamatosan, mindegy hogy teát vagy bort vagy csak sima csapvizet................és beszélnék és fárasztanék és írom a saját szerencsétlen blogomat is..................................................és néha cigizek is..........................

Másrészt krónikus fáradtsággal küszködök. Reggel alig bírok felkelni az ágyból.    A délelőttöt félkómában töltöm, a gyerekekekt ellátom, a saját fejemet is tömködöm, karikás szemekkel porszívózok, teregetek............

Szóval az is nagy baj, hogy kétlakiak vagyunk.  Ingázunk Bp. és vidék között, mert párom óraadó tanár, és úgy néz ki, ezt az életstílust a közeljövőben nem is szándékozik feladni.  Már próbálom lebeszélni, hogy adjuk el inkább a vidéki házunkat, csak mert belebetegszem, hogy nem bírok sehol sem kialakítani magam körül egy amolyan kismamás baráti kört, mert hol itt vagyunk, hol ott, ráadásul az az ott egy háromszázlelkes zsákfalu..............................

Majd még írok, arról is, hogy miből gondolom, hogy borderlein-betegség is dolgozik bennem.......

Puszi mindenkinek, olvasgassatok, gyógyulgassatok, föl a fejjel!

 

Zetor

Borderline és skizofrénia

Téma címkék: skizofrénia , Borderline , borderline személyiségzavar  

A nevem Andi, 25 éves vagyok, s 23 éves koromban regisztrálták nálam a borderlinet, rá egy évre a skizofréniát. Most már mindkettővel küzdök. Farcolom magam elég gyakran, apám rendszeresen ellenőrzi a karjaimat, anyámék nem engednek dolgozni, mert akkor be kellene költöznöm Miskolcra, magamhoz vennem  gyógyszereimet, félnek, hogy megint megteszem a tablettákkal, amit szeptemberben, amikor is másfél hónapra a pszichiátriára kerültem.

Anyámék gyakorlatilag nem engednek ki a házból egyedül, csak ha az iker öcséim is velem vannak vagy valaki más elkísér. Nem akarok gyereket, a gyógyszerek, az a tömeg, amit naponta felírtak, így nem jelent gondot, undorodom a szexualitástól, akár egy csóktól. A bátyám óvodás koromban molesztált, anyámék abban az időszakban kékre meg lilára vertek, aminek folyományaként kijött a jard és egy gyámügyes, de anyámnak hála, nem vittek el.

Egyetlen barátnőm öngyilkos lett. Nem akarok magam mellé senkit, csak egy hasonszőrűt, aki elviseli nehéz természetemet, dührohamaimat és elfogadja azt, hogy a nem sikerült öngyilkosságot egy napon még be fogom fejezni. Gyereknek érzem magam. Mivel gyakran hallucinálok is, leszázalékoltak, és most élem a nyugdíjasok "boldog" óráit. Amúgy novellákat írok.

2010.02.01 14:04 | gyomorfekely Hozzászólásai

Ördögi kör a borderline

Téma címkék: Borderline , borderline személyiségzavar  

34 éves , gyermektelen nő vagyok. 25 éves korom óta diagnosztizált Borderline. Többször voltam kórházban, évek óta különböző gyógyszereken élek: Xanax, trazodone, lorazepam, Zoloft, és már emiatt sem tudtam teherbe esni soha.

Van, hogy hónapokig tünetmentes vagyok, de nagyon szélsőségesen, szenvedélyesen viselkedek a párkapcsolataimban, ezért többször elhagytak. Általában ez generálja a betegségemet. Elhagynak, majd jönnek a gyilkos gondolatok: én idéztem ezt elő, én vagyok a hibás, jön a lelkiismeretfurdalás, az üresség, a szétesés: és őrlöm magamban ugyanazt: miért nem viselkedtem másképp? És a forgatókönyv minden szakitáskor nagyon hasonló: ülök egyedül, szinte szétrobbanok a belső feszültségtől és a tehetetlenségtől: aztán felöltözöm,kifestem magam olyan szépen, ahogy csak tudom és elmegyek  a barátaimmal szórakozni. Leiszom magam,amennyire csak tudom,aztán másnap jön a másnaposságnál is rettenetesebb üresség és magány érzés, amely annyira elviselhetetlen, hogy egyedül a  borotvapenge tudja enyhiteni.

Folyton tele van vágásokkal mindkét karom. Utána önvád és undor fog el. Értelmetlennek érzem az életet. Vágyom a szerelemre, de folyton szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy a szerelmet saját lehetetlen viselkedésemnek köszönhetően vesztettem el. Olyan ez, mint egy ördögi kör. Igy érzem magam kb. 3 napig, aztán lassan kezdek magamhoz térni. Látszólag túllépek a problémán, teljesen problémamentesen végzem a munkám és élem az életem, de a mélyben ott fészkel végig az üresség. Eltelik néhány hét és én újra ott ülök a kedvenc szórakozóhelyemen és az egész kezdődik előlről. Szeretném, ha vége lenne egyszer.

2010.01.31 22:53 | hanna

Borderline? Depresszió? Én???

Téma címkék: Borderline , borderline személyiségzavar  

21 éves lány vagyok. Talán nő. Nem tudom. Néha megakadok egy bizonyos szinten és újra gyerek vagyok. Ez jól esik. Anyámmal laktam két éves korom óta, sokszor a nagymamámnál voltam én és a 10 évvel idősebb nővérem is. Anyu 6 éve meghalt. Sajnos igen súlyos betegségekben szenvedett, mint a skizofrénia (ezáltal több öngyilkossági kísérletét kellett végignéznem, illetve megakadályoznom.) ezután jött a rák...Elvitte. Azt hiszem most tudatosult, hogy valami nincs rendben nálam. Mióta meghalt, rendszeresen iszom alkoholt, manapság már inkább csak egyedül és többféle nyugtatót is szedek. Persze kifejezetten csak egy fajtát, hátha megtörténik a véletlen halál. Nem is akarok meghalni, csak unom. Unom az egészet. Nincs életem. Nincs semmim. Már nem érdekelnek a "barátaim", családom, és sajnos már a párkapcsolatom sem. Magamat is hanyagolom. Vagdosom a karjaimat, mert jól esik, nem tudok róla leszokni. Azon gondolkodtam épp, milyen lenne, ha a nyaki verőeremet vágnám meg? Végülis mindegy. Sokszor vannak dühkitüöréseim és aztán jönnek a bocsánatkérések sorozata. Agresszív vagyok. Félek, hogy egyszer megölök valakit, úgy, hogy nem is tudok magamról. Voltam pszchiátrián majd' egy hetet, ott nagyon jól éreztem magam, de írtóra hiányoztak a nyugtatók. Nah jó...ott is beszereztem azért illegálisan párat :). Nem is tudom miért is írom le mindezt, úgysem érdekel senkit, valamint igen összefüggéstelen is lett a szöveg. Sajnálom. Senkit sem szeretnék terhelni a nem létező betegségemmel...Csak félek. Félek, hoigy már lassan nem is én vagyok hanem egy teljesen más valaki...

 

2009.12.16 20:57 | Vivike Hozzászólásai
Minden történet
 
webdesign: ydea.hu