Van-e már Magyarországon bőrtapasz a cukorbetegségre, és ha igen, helyettesíti-e az injekciót?

Jankának hívnak, 22 éves lány vagyok. Pszichológiát tanulok pécsen. Én 17 évesen lettem cukorbeteg és gimnazistaként éreztem, hogy egyre csak fogyok 46 kiló voltam mikor kiderült a cukorbetegségem, teljesen véletlenül, mert arcüreg gyulladásom volt és utána kezdtem érezni, hogy állandóan szomjas vagyok és hogy egyfolytában eszem, főként édességeket, amikért alapvetően nem is voltam oda (mindig a fűszeres, sós ételeket szerettem :) és hogy közben meg nagyon lefogytam. Az arcüreg gyulladás után minidig elkaptam vmi éppen új vírust,uh az apukám azt mondta, hogy kérünk egy labort és végigjárjuk, hogy mitől lehet ez, hát így derült ki. Nekem elég magas volt a cukrom mikor befektettek (36), így pár napig intenzíven voltam, aztán egy hetet feküdtem bennt, míg beállították a vércukrom, a napi 5 kajától meg az infúziótól meg elég sokat híztam, nagyon rövid idő alatt, 55 kiló voltam mikor kijöttem a kórházból. Furcsa változás volt mindez, nálunk egyeltalán nem volt genetikai háttér, szóval más cukorbeteg a családban, én elég rendszertelenül evő típus volt sok nass rövid időközök az étkezéseknél, uh nekem az okozott nehézséget, hogy be tudjam tartani az étkezések közötti időt, meg ezt a rendszerességet (életmódváltást), még ha őszinte lehetek 5 év elteltével sem tudom azt mondani, hogy sikerül betartanom mindent, de én az édességekkel jól boldogulok, meg tudom állni, hogy nem eszek cukrosat, az egész családom átállt az édesítőszeres főzésre és sütésre, nincs az, hogy ez a Janka sütije, az meg a családé.... amiért áltlában az emberek, nem bírják betartani a diétát. Szóval ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, meg az én drága nagymamámnak :) Én egy elfogadó típus vagyok, nem lázadtam az inzulin ellen mindig beadtam, viszont ez a kamasz kor a legrosszabb szerintem a betegség tényleges elfogadásában, én más módon lázadtam, pl bulikban nem tartottam be, hogy nem iszom alkoholt és egyszer volt is egy nagy hibám, egy szilveszterkor bekómáltam emiatt, mert nagyon stresszesen mentem el otthonról és nagyon rossz levezetési formát választottam (mindig úgy gondolom, hogy az alkohol egy hibás probléma megoldási stratégia :(), akkor mindenkit megijesztettem a barátaimat, a szüleimet, az egész környezetemet.... Utána sem ment minden zökkenő mentesen, de úgy érzem, hogy azért ezekből a hibákból tanul az ember.... Nekem olyan problémáim vannak most, hogy szeretnék tanácsokat kérni, hogy hogy tudnék fogyni. Mert próbáltam sok mindent, de a cukorbetegeknél általában ezek a kevés szénhidrátos fogyókúrák nem válnak be... mozogni sem sokat mozgok, igazából arra próbálom rávenni magam, hogy egy egészségesebb életmódot tudjak folytatni a cukorbetegségemmel, mert hosszú távon félek a szövődményektől. Akinek van vmi jó ötlete, elgondolása az életmódváltásra vagy úgy egyébként hozzászólása a történetemhez, kérem hogy írjon, mert nekem kevés ismerősőm van, aki cukorbeteg és aki van, az is később lett beteg nálam, szóval kevés tanácsot kapok tőlünk, meg inkább ők kérnek tanácsokat tőlem, mert úgy gondolják, hogy több a tapasztalatom. Én meg mindig úgy érzem, hogy még nagyon sok tanulnivalóm van a betegségről....

Édesanyám 1998 novemberében halt meg nem láttam halála előtt csak 2 hónappal amikor hazaengedték a kórházból. Leukémiás volt. Ekkor én 13 éves voltam. Nem volt mellettem senki a kicsilányból hirtelen nagy lány lett minden otthoni meló rámszakadt. 1999 áprilisában kórházba kerültem húsvét volt. Mai napig hálát adok az istennek hogy épp nővéremék voltam mert ha otthon vagyok már nem élnék mert a fiú testvéreim nem vették volna észre hogy kómába estem. 3 napig voltam kómába és amikor felkeltem az orvos megkérdezte tőlem tudom e mi az a cukorbetegség? Hogyne tudnám hisz báttyám is az gyerek kora óta nem volt számomra újdonság. Mikor kiderült a cukorbaj 42 volt a cukrom. 8 nap ito után átkerültem a belosztályra ahol a kezembe nyomták az inzulint hogy magamnak adjam be. Na én nem azt válaszoltam. Egy egész életen át szúrkálni magam na ne. Akkor a főorvos odaállt mellém és azt mondta ha élni akarok ezt kell csinálni. Tudták hogy nem újdonság ez számomra hisz bátyjám elég sokszor vendégeskedett náluk. Amikor hazamentem a kórházból éltem az én kis megszokott életem nem is nagyon törődve a betegséggel. Fordulópontott az jelentett az életemben amikor bátyjám a cukor szövödményei miatt meghalt 7 éve. Leállt mind a két veséje és megvakult a szemeire. Na akkor döntöttem el hogy na én változtatok és nem kerülök erre a sorsra. Igaz a cukrom most sem valami jó de sokat javult amióta Lantus-t használok. Azóta született két gyönyörű kisfiam is. Az első 2005. december 23-án 3100gr és 51cm-rel 36 hétre született. Hozzáteszem szigorú terhesgondozás mellett minden héten diab.szakrendelő. A második 2008. december 1-én Ő is 36hétre de ő nagyobb volt 3800g és 56cm. A két babát a szigorú ámde nagyon segítőkész orvosomnak és asszisztensének köszönhetem hogy vigyáztak rám és segítettek a terhesség alatt, ők akik amióta cukros vagyok kezelnek ismernek és segítenek. Neuwirth Gyula főorvos mondta nekem mindig hogy ott volt előtted az élő példa testvéred ne akarj az ő sorsára jutni. Köszönöm neki és a diab szakrendelő összes dolgozójának az eddigi segitséget.