A jó Isten ide vezérelt közétek tisztelt sorstársaim:

2009 június 25-én sétáltam kisleány unokámmal, aki másfél éves. Kocsiban tologattam, hirtelen elkezdett futni a szemem előtt minden, nem tudtam követni a tárgyakat ezért behunyt szemmel elvánszorogtam a keritésig és közben  a babakocsiba kapaszkodva leültem a kerités betonjára, többen is segítettek alig 5 percen belül jobban lettem és ráfogtam a melegre, valamint a vérnyomásomra. Hazaérve azért jobban elgondolkodtam az eseten, minden ami lehetséges volt felmerült, a diabetes, gerincsérv, szívritmus zavar és az utolsó műtét agyalapimirigy daganat. Kérdeztem orvosom aki MRI-t készitett, de nem volt ráutaló jel.

Lassan elfeledtem és ment minden tovább 2010.02.05 éjfélkor a baloldalamra fordulva elkezdtem forogni és zuhanni a mélységbe, kétségbeesett segélykiáltások közepette mesélte nekem később feleségem aki még nézte a TV-ét mivel Ő sem tud aludni. Llassan felültetett, ez volt talán a szerencsém és szép lassan elmúlt, azonban a vérnyomásom 197/97/100 lett. Másnap kórházba kerültem kaptam 4 infuziót és azóta könnyebben tudok aludni, de még mindig szédülök és nem tudok sétálni sem. Időközben eszembe jutott 2009 feruári nap hajnal arra ébredtem iszonyúan fáj a bal fülem belül az agyam közepén. Elmentem a rendelésre egy vidéki kórházba, ahol  az ügyeletes orvos semmit nem tudott a fülfájásról, egy kölcsönkért tölcsérrel visszatérve belenézett és közölte velem ki lukadt a dobhártya. Felírt egy 5000 ft-os gyógyszert és elengedett. Kifelé menet (már késő este volt) a korház kaput ahol bementünk bezárták de kapu őr sehol ezért az unokámmal együtt ki ugrotunk a kerítésen. Hiba volt számomra most már tudom. Én úgy érzem akkor sérülhetett meg az a bizoyos egyensúlyi szerv. éreztem egy erős nyillalást az agyamban, de  végül is hazértünk rendben. Attól kezdve egészen május 6-ig egy Budapesti kórházba jártam minden héten kétszer mivel a másik fülre is ráhuzodott az a gyuladás és a hallásom is elment. A CT eredmény lesújtó volt. Nem fogok hallani írta a jentés. Visszautazva otthon elővettem a bibliát és attól kezdve imádsággal telt sok időm, ma már tökéletes a hallásom és most teszem ugyanezt erre a szörnyü betegségre

Megjegyzem az ugrásról, nem biztos hogy ettől erre csak én gondolok. Az imádság segít, én úgy érzem a félelem már nem nagyon dominál mert az ima közben mindig bevillan egy gondolat ˇ"csak ajándékba kaptad életed" és ez sokszor nagyon megnyugtat és utána elalszom. Talán ha  valakinek tudtam segíteni már ezért is megérte  írnom.

Tisztelt BPPV-vel szenvedők !

Szerintem egy betegségnél meghatározó lehet, ki hogyan él és mivel foglalkozik,nem utolsó sorban,milyenek a gének.

Ezért,röviden az életútról: 66-éves férfi vagyok,9 évet egy multinacionális ipari cégnél voltam művezető,folytonos műszakban.Előtte is ezt csináltam,csak állami cég volt.Szüleim szegény földművesek voltak,nekem szakmát kellett tanulni,majd szakma mellett végeztem el a középiskolát a katonaság után és lettem gépésztechnikus.Aktívan fociztam megyei szinten.Családalapítás,két lánygyermek és az ezzel járó teendők.Erröl ennyit.

Seregben leestem a torneszerről pár perces agyrázkódással megúsztam.Régen volt,hogy csak ülve tudtam aludni,úgy fájt a hátam,Donalgin gyógyszer és azóta sem jött vissza.

Viszont itt van a nagy szédülés,BPPV : 1992 körül lehetett,a gyában történt, olyan annyira forgott velem a világ, jobbról balra,nagyon gyorsan,hogy le kellett feküdnöm az ötözőben egy padra a jobb oldalamra,mert csak így szünt meg elviselhetővé a szédülés.Orvos,keringésre gyógyszer,egy hét ágy,de csak a jobb oldalamon,mert ha balra fordultam,vagy fölkeltem,azonnal beindult minden körülöttem.Ezekután még egy hétig kóvályogva, de lábadoztam.Hányinger,hányás nem volt,csak rossz közérzet.Ezután még két alkalommal volt nyugdíjig, 2004-ig.talán ezek kisebb mértékben.

Azt hittem,hogy ezután teljesen el fog múlni,mondván,hogy a bonyolult munka,a számítógépes folyamatirányítás,a zajterhelés, az emberekkel való foglakozás, a fokozott idegi megterhelés megszünt, akkor megszünik a szédülés is.

De nem így történt :nyugdíj után két év elteltével,újra jelentkezett a nagy szédülés az udvar térövezése közben,pontosabban a reggeli fölkelésnél.A jelenség, a gyógymód ugyan az,lásd fent.Majd ezt követően, két kisebb,amiből éppen most épülök föl,de ezek is eltartanak bő egy hétig,csak nem olyan nagymérvüek,hogy ágynak dőljön az ember.

Összegezve: derült égből,villámcspásként jön és mindig a reggeli fölkelésnél jelentkezik.Bár előtte lévő napokban már lehet érezni,hogy nincs együtt az ember, rosszabb a közérzete,valami nincs rendben,instabil állapot van.Az intenziv szédülés reggel fölkeléskor jelentkezik,jobbról balra forgással,forog körülöttem minden tárgy,nagyon gyorsan.Ilyenkor vissza kell feküdnöm,cakis jobb oldalra,mert ha balra fodítom a fejem ismét beindul a forgás.Tehát ha bal oldalamon fekszem,nagyon gyors a forgás,ha lassan visszafordulok jobbra,teljesen megszünik.Ha a szédülés beindúl az biztos,hogy minimum egy hét ágy, lábadozás plusz egy hét,mire visszaáll az eredeti állapot.Egy biztos,csak a sok fekvés,pihenés,kialvás,nyugodtság akár altató,nyugtató szedésével kombinálva hatásos.Megjegyzem,ha tulhajszolom magam,fizikailag,szellemileg,idegileg és nincs meg a kellő regenerálódás,akkor előbb utóbb jelentkezik a szédülés.Az orvosom túl gyenge ehhez,bár most a legutóbbinál megkérdezte,hogy mennyit internetezek,-gondoltam,hogy ettől van a szédülésem-,mire kibökte,hogy BPPV-je van és ha van internet hozzáférése,akkor ott mindent megtalál róla.Ebben igaza volt:mindent elolvastam amit csak lehetett magáról a betegségről,orvosok, betegek véleményéről és a gyógymódokról.

El kell hinnem, a tudományok ez irányú felfedezését,a szédüléssel kapcsolatban,csak azt nem értem,hogy az eddigi vizsgálatok hosszú során miért nem jöttek rá semmire. Ilyenek voltak : Fül-Orr-Gégészet,EKG,CT,Idegosztály,laborvizsgálatok,stb.A végzős orvosok ez irányban nem tanúltak semmit?Vagy ezt egy legújabb felfedezésnek kell tekinteni? Amit még nem tanítottak?

Zárómondatként megjegyzem:elsősorban mindenki legyen a saját maga orvosa és gyógyítója,tegyen is meg érte mindent,hisz még ez esetben is tudomásúl kell venni,hogy a szervezetünk idővel elhasználódik,sok dolgot csak ideiglenesen tudunk kezelni.Valószinü ilyen a BPPV- is együtt kell vele élni és mindent meg kell tenni,hogy elviselhető legyen.

Sorstársi üdvözlettel,kívánok mindenkinek ehhez sok sikert.

pajas@citromail.hu

Imre

A fülzúgással kapcsolatban van 1 sztorim amitől kinyilt a bicska a zsebembe.Egy alkalmassági vizsgálaton voltam.Ott 1 doktornő volt mondom neki,hogy csöng a fülem.Erre oda hajol hozzám hallgatózni és azt mondja ő csak azt hiszi el amit ő is hall,én csak beképzelem magamnak,hogy csöng a fülem.Mert ő egyszer hallotta 1 betegnél a fülzúgást.Hát teljesen kiakasztott.

Rabbi!

Öregasszony volt a doktornő és barna.:))))A fejébe húztam volna az asztalt.

Van még ilyen orvosi történetem.Takarítottam az akváriumot itthon és amikor 1 morgó harcsát akartam kifogni,rá tettem a tenyerem a háló tetejére,hogy nehogy kiugorjon.Olyat szúrt a tenyerembe,hogy majdnem elájultam,fél óráig mostam az arcom hideg vízzel.Csuklóból a kezem lezsibbadt,iszonyatosan égett,fájt.Vártam 1 órát,nem múlt este átmentem a sebészetre.Egy kis jóddal lepamacsolta a nővér,semmit nem néztek esetleg az uszonya vége nem e tört bele.

Az orvos megkérdezi,hogy volt e foga a halnak......mire én,honnan tudjam doktor úr nem néztem.Ja és ő nem tudja milyen érzés,mert még nem harapta meg hal.:)))))Erre bevágott 1 tetanuszt.

Kb.5 órán keresztül tartott eza égő fájás a kézfejembe.Valami méreg anyag lehetett benne,ezt én mondom,mert az orvost még nem harapták meg.:)))