A történetem lehet hogy hosszú lesz,aztsem tudom hogyan kezdjem.Félárvaként nevelkedtem,Édesanyámmal.Apámat 6 éves koromban  veszitettük el.Itthon halt meg,félltem sokáig bemenni a szobába ahol feküdt,fehér lepedővel letakarva.Anyu megörökölte a nyugdiját,és napszámba járt hogy engem fel tudjon,nevelni.Annak ellenére hogy keveset voltunk együtt,mégis nagyon"anyás"lettem.Az iskolába senkinek sem volt olyan öreg az anyukája mint nekem,igazsághoz tartozik az is hogy 40 évesen szült engem.Egyszer voltam kiránduláson 2 hétig,azt is végigsirtam,attól féltem mire hazaérek anyu is meghal.De ezt soha senkinek nem mertem megmondani.Van még 2 élö növérem az egyik most 60 éves,amásik 58, aki meghalt ö lenne 51...Szerelemből mentem férjez,ugyanolyan 4-edik gyerekhez mint nálam,csak neki férfi báttyjai voltak.Pont esküvönk elött meghalt apósom,Mi anyuhoz költöztünk,lehúztunk nála jó pár évet,de a korosztálykülömbség,a helyszűke és még sok minden más miatt elköltöztünk anyósomhoz.Mondhatnám csöbörböl vödörbe.Már a házasságom forgott kockán ugy döntöttem vissza anyuhoz!

A férjem persze jött utánam.Egy darabig elvoltunk,igyekeztem békét tartani,aztán beütött a villám.Meghalt a növérem,utánna a férjem legidösebb bátyja,3 évre rá a küzépsö,majd ujjabb 3 év mulva a legifjabb.Anyósom odakerült hozzánk,azzal hogy anyut megkérdeztük,megbeszéltük hogy legyen mivel mégis övé a ház(az államé mai napig).Beleegyezett,és itt nekem mindennek vége lett.Nem jött ki a két anyós egymással,amennyire a hely engedte külön szobát biztositottunk nekik,fűtöttem rájuk,inkább én szorultam a hideg folyosóra fözni,de ez sem lett volna baj,csak megértették volna egymást!Egyik sem tudott önállóangondoskodni magárol,anyu Parkinson kórban szenvedett,anyósom félrebeszélt,állandóan ment volna valahova,alig birtam megnyugtatni,anyu az asztalt verte -minek hoztad ide!?Férjem reggeltöl estig dolgozott,én nem mertem kimozdulni mert nekimennek egymásnak,segitségem nem volt,növéreim:te vagy a legkisebb,neked kell elrendezned...Sirogörcsöt kapam elmentm az orvoshoz megkaptam az antidepresszánst,nyugtatot.Akor sem tudtam aludni,állandóan félltem ma mi fog történni-és aztán felvágtam az ereimet.3 hétig kórházban voltam gyógyszerváltás, orvosi  tanácsok:nem tehessük elevenen a föld alá öket,magát tönkretették a mamák csak tákolgatni tudjuk.oldja meg,stb. A vége 7 év szenvedés után tavaj januárban meghalt Édesanyám a karjainban,ugyanez év szeptemberében anyósom a kórházban.

ÉS HIGGYÉK EL NEKEM,NEM A FIZIKAI RÉSZE VOLT A NEHÉZ,A PELENKÁZÁS A FÜRDETÉS AZ ETETÉS TAKARITÁS,AZ ORVOSÉRT SZALADNI STB.NEM,HANEM A SZELLEMI HOGYNEMSIKERÜLT MEGÉRTETNEM VELÜK SEMMIT,HOGY MOST 40 ÉVESEN 100 NAK ÉRZEM MAGAM!Ketten maradtunk a férjemmel,nem lehetett család,és nem tudom magam helyretenni,nincs életcélom,feladok mindent,a szobába zárkózom,félek kilépni még az utcára is.Ennyi volt,halál utáni vágyaim vannak,mert mire várjak? N EMTUDOK NEVETNI  ÖRÜLNI SEMMINEK.A lelkiismeretem tiszta,kötelességemet amennyire tölem telt,erön felül teljesitettem.Nincs tovább.KÖSZÖNÖM HOGY ELMONDHATTAM!

Leszeretném irni,mi történt drága növéremmel aki elhalálozott.2011.02.03.án. 2010.augusztus 10.én ment növérem a körzetiorvoshoz,mert fájt a gyomra ,kapott beutalót tükrözésre,ahol a kedves doktor úr azt mondta gyomorfekély,mindenfajta savlekötót ajánlott.Növéremnek csak nem múlt a fájdalom,ujabb tükrözés,növérem hiába mondta,hogy 10kg,ot fogyott  még ez sem hatotta meg a kedves doktor urat,hiába hányt,rosszul volt.Végül november 8.án annyira rosszul volt,hogy fia mentöt hivatott,és a  Gyöngyösi Bugát Pál kórházba szállitották.Másnap megmütötték,kiderült, hogy daganat.Doktor úr aki megmütötte azt mondta nem lehetett a daganatott eltávolitani,mert nagy volt kemoterápiával zsugoritani kell,és utánna ujra mütét.Budapestre utalták megbeszélésre decemberbe,itt megnézték a zárójelentést,jöjjön vissza,3hét mulva,telt az idö ,az állapota csak egyre rosszabodott,fogyott,és hányt eltelt a 3hét,ujra megnézték,ujabb 2 hetet kellett várni,mütét után a lába egyre dagadt,fehérjét javasoltak a Gyöngyösi kórházba,közben vér csere is történt,reggel lecserélték a vért délután már ki is dobták a kórházból.Végre eltelet a 2hét,amit nagyon várt már, hátha Budapesten meggyógyitják. Baross utcai klinikára utalták a sebészetre,sajnos itt közölték másnap,hogy nem maradhat,mivel dagadt a lába,és ez igy már nem sebészetre,hanem belgyógyászatra tartozik,közölte a kedves doktor ur,hogy vissza kell szállitani Gyöngyösre,mert oda tartozik.február 3.án hivott a növérem telefonon de. 10 órakor,nagyonsirt,mert közölte vele  a doktor úr,itt sem maradhat. Doktor úr  február 3.án 12 órakor hivott minket menjünk be a kórházba mert növérem haldoklik.Kérdem én ki a hibás a növérem haláláért,aki itthagyta a gyermekeit,és a családját.Egy beteg ember aki fogyott,hányt és húzták az idöt a kedves orvosok.Elkeseredett gyerekek,és elkeseredett testvérek.