A jó Isten ide vezérelt közétek tisztelt sorstársaim:

2009 június 25-én sétáltam kisleány unokámmal, aki másfél éves. Kocsiban tologattam, hirtelen elkezdett futni a szemem előtt minden, nem tudtam követni a tárgyakat ezért behunyt szemmel elvánszorogtam a keritésig és közben  a babakocsiba kapaszkodva leültem a kerités betonjára, többen is segítettek alig 5 percen belül jobban lettem és ráfogtam a melegre, valamint a vérnyomásomra. Hazaérve azért jobban elgondolkodtam az eseten, minden ami lehetséges volt felmerült, a diabetes, gerincsérv, szívritmus zavar és az utolsó műtét agyalapimirigy daganat. Kérdeztem orvosom aki MRI-t készitett, de nem volt ráutaló jel.

Lassan elfeledtem és ment minden tovább 2010.02.05 éjfélkor a baloldalamra fordulva elkezdtem forogni és zuhanni a mélységbe, kétségbeesett segélykiáltások közepette mesélte nekem később feleségem aki még nézte a TV-ét mivel Ő sem tud aludni. Llassan felültetett, ez volt talán a szerencsém és szép lassan elmúlt, azonban a vérnyomásom 197/97/100 lett. Másnap kórházba kerültem kaptam 4 infuziót és azóta könnyebben tudok aludni, de még mindig szédülök és nem tudok sétálni sem. Időközben eszembe jutott 2009 feruári nap hajnal arra ébredtem iszonyúan fáj a bal fülem belül az agyam közepén. Elmentem a rendelésre egy vidéki kórházba, ahol  az ügyeletes orvos semmit nem tudott a fülfájásról, egy kölcsönkért tölcsérrel visszatérve belenézett és közölte velem ki lukadt a dobhártya. Felírt egy 5000 ft-os gyógyszert és elengedett. Kifelé menet (már késő este volt) a korház kaput ahol bementünk bezárták de kapu őr sehol ezért az unokámmal együtt ki ugrotunk a kerítésen. Hiba volt számomra most már tudom. Én úgy érzem akkor sérülhetett meg az a bizoyos egyensúlyi szerv. éreztem egy erős nyillalást az agyamban, de  végül is hazértünk rendben. Attól kezdve egészen május 6-ig egy Budapesti kórházba jártam minden héten kétszer mivel a másik fülre is ráhuzodott az a gyuladás és a hallásom is elment. A CT eredmény lesújtó volt. Nem fogok hallani írta a jentés. Visszautazva otthon elővettem a bibliát és attól kezdve imádsággal telt sok időm, ma már tökéletes a hallásom és most teszem ugyanezt erre a szörnyü betegségre

Megjegyzem az ugrásról, nem biztos hogy ettől erre csak én gondolok. Az imádság segít, én úgy érzem a félelem már nem nagyon dominál mert az ima közben mindig bevillan egy gondolat ˇ"csak ajándékba kaptad életed" és ez sokszor nagyon megnyugtat és utána elalszom. Talán ha  valakinek tudtam segíteni már ezért is megérte  írnom.

Üdvözlök mindenkit, Zsuzsi vagyok

Azért regisztráltam erre az oldalra, mert hiszek abban, hogy egymás tapasztalataiból tudunk tanulni, hiszek a közösség erejében és hogy az ért meg a legjobban, aki maga is átéli és persze hiszek abban, hogy tünetmentessé válhatok.

Július elején jelentkezett az első rohamom, 4 nappal azután, hogy meggondolatlanul felültem a vidámparkban a break dance nevű szörnyűségre. Nem vagyok egészen biztos persze, hogy emiatt van, de akkor kétszer is ostorcsapásszerűen megnyekkent a nyakam, émelyegtem is. 54 éves vagyok, ált. elég óvatos, csakhogy miután túléltem az óriáskereket, megkönnyebbülésem ezt elfedte.

Az első roham volt a legszörnyűbb, hányás, émelygés, erős imbolygó (nem forgó) szédüléssel. Az egyik fülemnél éreztem teltség érzést és dugulást, és pattogott is.E mellett falfehér volt az arcom, aritmiát éreztem és olyan gyengeséget, hogy szó szerint lépni alig volt erőm.  Akkor a körzeti orvos nyakproblémára gyanakodott, röntgenre küldött és Betarevint adott Myoflexinnel és Magne B6-tal. Közben kb.hetente voltak ennél gyengébb rohamaim, amik nagyon kellemetlenek voltak, a gyengébb inkább arra utal, hogy nem jutottam el a hányásig, minden egyéb tünet megvolt. Egyszer volt szemtekerezésem (ezt az interneten tanultam), reggel kinyitottam a szemem és forgott az ablak. Nem azt éreztem, hogy én forgok, vagy velem a szoba, hanem az ablakot láttam forogni. A szemmozgást nem éreztem. Amióta tünetezek, érzékeny vagyok a hangokra is, a családdal lehallkíttatom a tévét, de leginkább a csöndet szeretem.

Fülészhez is kaptam beutalót, aki megállapította a meniere szindrómát. Állítólag fülreflexem sincs.

Úgy tünt traumára gyanakszik és HUMA Zolamidot adott és napi 3x kellett kb 2 keresztujjnyi glicerint innom. Voltak teljesen 100-as napjaim (100as skálán jelzem a jólléti állapotomat). De kb 4-5 naponként jöttek szédülések, amik nem voltak annyira elviselhetetlenek, úgyhogy jártam dolgozni. Lelkileg is azért megviseltek. Egy hónap után leállított erről és azt mondta egy hónapot próbáljak meg minden nélkül lenni, ha még lesznek tünetek, vagy ezek erősek lesznek, akkor elküld MR-re. Most 10 napja vagyok gyógyszer nélkül.

Egy kicsit módosultak a tüneteim. Most is kb 4-5 naponként jön felkelés után egy imbolygó szédülés émelygéssel, kb. fél-1 óra elég nehéz, aztán 7-8 órán keresztül van egy 80-90 %-os állapotom. Ezzel tudok dolgozni, de a figyelmem szétszórt, energiába kerül a koncentrálás és nagyon ki is merülök a nap végére.Ugyanakkor ez a kezdeti tünetekhez képest javulás. Fülzúgásom nincs. Nem tudom, csak reménykedem benne, hogy a szervezetem megtanul ezzel együtt élni.  Az MR eredményre nagyon kiváncsi vagyok. A tornával bizonytalan vagyok, ellentmondó dolgokat olvastam. Én tünetek közben pihenek, amikor megpróbáltam javasolt gyakorlatot csinálni, rosszabb lett. A tünetmentes állapotaimban tervezek azonban a tornát, vagy jógát.

Azt én is észrevettem, hogy a stressz (ami jelentős az életemben) előhívhat tüneteket és a meglevőt erősíti. És magamtól is volt egy olyan érzésem, hogy vérellátási gondok lehetnek a fejemnél. Pl a homloklebenyi részen és időnként a kisagynál is érzek nyomó, zsibbadó érzéseket.

Kicsit sok lett, de ezeket szerettem volna elmondani.

Minden társamnak javulást és optimizmust kívánok! És együttérzek!  Zsuzsi

Kedves Mindenki!

Olvasgattam történeteiteket, úgy tűnik, egy családtagom szintén hasonló cipőben jár.

Meniere szindrómáról beszélnek az orvosok, tavalyi évben gyakorta voltak ájulásra emlékeztető összehullásai, de mivel nem orvos-kedvelő, sajnos nem fordult azonnal orvoshoz.

Idén májusban jelentkeztek nála az első tünetek: szédülés (hol erősebb, hol gyengébb, hosszabb-rövidebb ideig tartó), fülzúgás (+zavarta a hang, bármiféle is legyen, pl. tévé), hányás (ami több napon keresztül gyötörte). Nos, azonnal orvoshoz ment, fül-orr-gégészhez, aki előbb fülmosást végzett (kiskorában is volt néha fül-problémája, gyakran be volt dugulva, emiatt ki kellett mosni). Egy másik orvos a tünetekről és egyensúly-vizsgálat elvégzése után diagnosztizálta a Meniere szindrómát. (Közben neurológiára is elküldték, ahol megállapították, h. nincsenek pszichés zavarai.) Mivel állapota gyógyszeres kezelés után nemhogy javult volna, hanem romlott (végig ágyban töltötte azt az időt, segítséggel közlekedett a lakásban, teste erősen legyengült, minden jellegű mozgástól hamar elfáradt). A szédüléses fülzúgása néha merevedéssel társult: ajka lemerevedett, egyik karja is, (azt hiszem a jobb karja), mentőt hívtak, korházban 4 napig bennmarasztották. A korházi kezelés alatt infúzióra helyezték, állapota jelentősen javult. Elmúlt a szédülés, a fülzúgás. Otthoni kezelésre egy rakás gyógyszert írtak fel. Nemsokkal a korházi kezelés után kénytelen volt újra munkába állni, nem tudta teljesen kipihenni az elmúlt időszakot (kb. 2,5 héten keresztül tartott a szédüléses-hányásos fülzúgás, minden 2. nap jobban volt).

Sajnos tegnap újra elkezdett szédülni. Újra orvos, szédülése csak az infúziózás következtében szűnt meg.

Többen említettétek a tornát. Érdekes módon neki nem ajánlottak semmiféle tornát, viszont ha segíthet, akkor szeretném erről tájékoztatni. Milyen jellegű mozgásról van szó? Hol lehet anyagot találni erről a tornázásról az interneten? Tudom, hogy ami A-nak segít, az B-nek lehet, h. semmit sem használ. Viszont kipróbálná, és ha nem segít, persze abbahagyná (amúgy sem nagy sportrajongó:)).

Segítségeteket köszönöm!

Üdv

granada.