35 éves kétgyerekes anyuka vagyok. 2009 októberének végén kezdődött, bizonytalan jellegű szédüléssel, először csak napi néhány órát, aztán folyamatosan. Annyira, hogy metrólépcsőre nem mertem fellépni, kisfiamat nem mertem lépcsőn kézben vinni.

Pár napig vártam, aztán orvoshoz mentem. Kerületi rendelőintézet, fül-orr-gégészet. Diagnózis: valószínűleg sclerosis multiplex. Ezt nem közölték velem, csak ráírták a papíromra, és mindenki rémülten futkosott. Ideggyógyászhoz kültek át, aki szorongásoldót írt fel, mert szörnyen néztem ki, bár nem jött rá, hogy a 10 perce megtudott diagnózis miatt, s nem a szédülés okaként. A gyógyszert ezért nem szedtem be. Az SM diagnózis egy hónap múlva tévedésnek bizonyult, de addig a poklok poklát éltem át, olyan tüneteim lettek, amiket már nem tudtam megkülönböztetni a szédüléstől (hányinger, álmatlanság, arcidegrángás). Munkaképtelenség, gyerekek ellátásának képtelensége.

Bajcsy, neurológia, szerintük szorongással kevert depresszió a diagnózis (mindnekinek ezt mondják, 3-an feküdtünk bent, mindhármunknál ezt diagnosztizálták). Szerencsére az itt felírt antidepresszánsokat orvos ismerősöm tanácsára nem szedtem be, hiszen tudtam, hogy miért vagyok szorongós (SM diagnózis), és azt is tudtam, hogy nem ez okozza a szédülést. Bíztam benne, hogy magam is felül tudok kerekedni a félelmeimen, autogén tréninggel relaxáltam, elmentem pszichológushoz beszélgetni, amikor már tudtam járni, jógázni is. A családom rengeteget segített. Szerencsém volt, mások beszedték a bogyókat, és hónapokig tartott lejönniük róla, dehát nehéz egy orvosnak ellentmondani.

A létező összes vizsgálaton átestem, egyetlen eltérést találtak egy hideg/meleg levegő befújásos vizsgálattal: canal paresis, amit vérellátási zavar okozhat. Végül 2 hónap múlva bejutottam a fül-orr gégészeti klinika Szédülésambulaciájára. Ők legalább értenek a dolgukhoz a rendelőintézettel és a Bajcsyval szemben, bár idejük nekik sincs sok a betegekre. Legvalószínűbb a kezelőorvosom szerint, hogy egy banális vírusfertőzés (inluenza) okozta az egyensúlyközpontom zavarát. Ez fiataloknál 2-3 hónap alatt, időseknél 5-6 hónap alatt magától regenerálódik. Feltéve, ha a beteg ezt elhiszi, és nem alakul ki a szédüléstől való szorongás talaján valami egyéb pszichiátriai kórkép, ami már állandósulhat az eredeti okok megszűnte után is.

3 hónap alatt 95%-osan elmúlt a szédülés, utána jött egy visszaesés, kezelőorvosom szerint vszínleg melegfront miatt, ami nyomtalanul elmúlt, ma már 5 hónapja tünetmentes vagyok.

Tehát azt javaslom a hasonló tünetekkel küzdőknek: ne higyjék el, hogy szükségük van a pszichiátriai gyógyszerekre. A szédüléssel járó félelmet enyhébb, mellékhatás nélküli módszerekkel is kezelni lehet (autogén tréning, jóga, pszichológus, meditáció). Várják ki türelemmel azt a néhány hónapot. Nagyon nehéz persze, hiszen ha az ember úgy ül a pszichiáterrel vagy neurológussal szemben, hogy annyira szédül, hogy nem tud a szemébe nézni vagy egyenesen ülni, és úgy érz, hogy másnak a feje van a feje helyén. Ilyenkor nehéz elhitetni, hogy épelméjűek vagyunk. És még valami: 5-6 orvossal találkoztam, közülük egyetlen mondta csak, hogy meg fogok gyógyulni. Pedig rengeteget segített, szárnyakat kaptam tőle.

Szóval, lassan álatorvosi ló leszek! ( az olyan, amit bemutatnak az álatorvoslást tanulóknak).

Van hippertoniám ( magán diagnózisom: nevelési áralom, Apukám német drill alapelméletű nevelésének következménye ). Életem most már nyugodt, nyugdíjas, elégedett azzal ami van, a gyógyszereket szedem, de lelki defekt tartósan kiugrasztja máig is tenziómat.Szó se róla!

Volt magas koleszteri szintem, erre is jó gyógyszert kapok, amit hűségesen eszem.

Kiderült egy, az alapesethez tartozó szemfenék vizsgálatnál, glaukoma gyanúsított lettem, félévente komtrollra járok. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert a Meniere betegség inputját a látás inputja a köztagyamban nappal korrigálja. Így az output elviselhető eredményű. Kivéve sötétben.

A legkeményebb a Meniere szindróma. Erre szigorúan szedem a Betaserc nevű csoda gyógyszert, ami nagyon hatásos. Azonkívűl sokat mozgok, naponta minimum 20 km-t biciklizek, nyáron úszok a Balatonba, köszönöm jól vagyok, csak a baro(m) méter változásait követem hűségesen. Általában a melegfront van rám szédítő hatással. Olyankor a jó hűs, sötést szobában, van, hogy egy délutánt s a rákövetkező éjszakát átaluszom, lehetőleg mozdulatlanúl.

Nemrég kiderűlt vese homokos vagyok. Észrevétlenűl, csak a vizeletemben találtak, szintén az éves általános kontroll vizsgálaton.

Ja! És magas volt a húgysavam, pedig bár szeretem a húst, nem tellik rá. No, az erre adott gyógyszert is szorgalmasan szedem, normál szintre is süllyedtem.

Most viszont azt rakta össze kreatív agyam: nincs összefüggés a dolgok közt?

Ha a húgysav kalcit kristályokat rak le izületeimben - persze csak ha hagyom! - és ne adj Isten ennek következtében királyi betegségem, azaz köszvényem lenne, nem lehet a fülem labirintjaiban ugyanezen kémiai folyamat hozza létre azokat a fránya kristályokat?

Márpedig, hm.... bocsánat, egy bugyuta laikus kérdése: ami jó a húgysav csökkentésére nem jó a Meniere betegség kialakulásának lassítására?

Hála Istennek a szédülgős állapotom stagnál, mióta a Milurit nevű húgysav elleni gyógyszert eszem.

A jó Isten ide vezérelt közétek tisztelt sorstársaim:

2009 június 25-én sétáltam kisleány unokámmal, aki másfél éves. Kocsiban tologattam, hirtelen elkezdett futni a szemem előtt minden, nem tudtam követni a tárgyakat ezért behunyt szemmel elvánszorogtam a keritésig és közben  a babakocsiba kapaszkodva leültem a kerités betonjára, többen is segítettek alig 5 percen belül jobban lettem és ráfogtam a melegre, valamint a vérnyomásomra. Hazaérve azért jobban elgondolkodtam az eseten, minden ami lehetséges volt felmerült, a diabetes, gerincsérv, szívritmus zavar és az utolsó műtét agyalapimirigy daganat. Kérdeztem orvosom aki MRI-t készitett, de nem volt ráutaló jel.

Lassan elfeledtem és ment minden tovább 2010.02.05 éjfélkor a baloldalamra fordulva elkezdtem forogni és zuhanni a mélységbe, kétségbeesett segélykiáltások közepette mesélte nekem később feleségem aki még nézte a TV-ét mivel Ő sem tud aludni. Llassan felültetett, ez volt talán a szerencsém és szép lassan elmúlt, azonban a vérnyomásom 197/97/100 lett. Másnap kórházba kerültem kaptam 4 infuziót és azóta könnyebben tudok aludni, de még mindig szédülök és nem tudok sétálni sem. Időközben eszembe jutott 2009 feruári nap hajnal arra ébredtem iszonyúan fáj a bal fülem belül az agyam közepén. Elmentem a rendelésre egy vidéki kórházba, ahol  az ügyeletes orvos semmit nem tudott a fülfájásról, egy kölcsönkért tölcsérrel visszatérve belenézett és közölte velem ki lukadt a dobhártya. Felírt egy 5000 ft-os gyógyszert és elengedett. Kifelé menet (már késő este volt) a korház kaput ahol bementünk bezárták de kapu őr sehol ezért az unokámmal együtt ki ugrotunk a kerítésen. Hiba volt számomra most már tudom. Én úgy érzem akkor sérülhetett meg az a bizoyos egyensúlyi szerv. éreztem egy erős nyillalást az agyamban, de  végül is hazértünk rendben. Attól kezdve egészen május 6-ig egy Budapesti kórházba jártam minden héten kétszer mivel a másik fülre is ráhuzodott az a gyuladás és a hallásom is elment. A CT eredmény lesújtó volt. Nem fogok hallani írta a jentés. Visszautazva otthon elővettem a bibliát és attól kezdve imádsággal telt sok időm, ma már tökéletes a hallásom és most teszem ugyanezt erre a szörnyü betegségre

Megjegyzem az ugrásról, nem biztos hogy ettől erre csak én gondolok. Az imádság segít, én úgy érzem a félelem már nem nagyon dominál mert az ima közben mindig bevillan egy gondolat ˇ"csak ajándékba kaptad életed" és ez sokszor nagyon megnyugtat és utána elalszom. Talán ha  valakinek tudtam segíteni már ezért is megérte  írnom.