A jó Isten ide vezérelt közétek tisztelt sorstársaim:

2009 június 25-én sétáltam kisleány unokámmal, aki másfél éves. Kocsiban tologattam, hirtelen elkezdett futni a szemem előtt minden, nem tudtam követni a tárgyakat ezért behunyt szemmel elvánszorogtam a keritésig és közben  a babakocsiba kapaszkodva leültem a kerités betonjára, többen is segítettek alig 5 percen belül jobban lettem és ráfogtam a melegre, valamint a vérnyomásomra. Hazaérve azért jobban elgondolkodtam az eseten, minden ami lehetséges volt felmerült, a diabetes, gerincsérv, szívritmus zavar és az utolsó műtét agyalapimirigy daganat. Kérdeztem orvosom aki MRI-t készitett, de nem volt ráutaló jel.

Lassan elfeledtem és ment minden tovább 2010.02.05 éjfélkor a baloldalamra fordulva elkezdtem forogni és zuhanni a mélységbe, kétségbeesett segélykiáltások közepette mesélte nekem később feleségem aki még nézte a TV-ét mivel Ő sem tud aludni. Llassan felültetett, ez volt talán a szerencsém és szép lassan elmúlt, azonban a vérnyomásom 197/97/100 lett. Másnap kórházba kerültem kaptam 4 infuziót és azóta könnyebben tudok aludni, de még mindig szédülök és nem tudok sétálni sem. Időközben eszembe jutott 2009 feruári nap hajnal arra ébredtem iszonyúan fáj a bal fülem belül az agyam közepén. Elmentem a rendelésre egy vidéki kórházba, ahol  az ügyeletes orvos semmit nem tudott a fülfájásról, egy kölcsönkért tölcsérrel visszatérve belenézett és közölte velem ki lukadt a dobhártya. Felírt egy 5000 ft-os gyógyszert és elengedett. Kifelé menet (már késő este volt) a korház kaput ahol bementünk bezárták de kapu őr sehol ezért az unokámmal együtt ki ugrotunk a kerítésen. Hiba volt számomra most már tudom. Én úgy érzem akkor sérülhetett meg az a bizoyos egyensúlyi szerv. éreztem egy erős nyillalást az agyamban, de  végül is hazértünk rendben. Attól kezdve egészen május 6-ig egy Budapesti kórházba jártam minden héten kétszer mivel a másik fülre is ráhuzodott az a gyuladás és a hallásom is elment. A CT eredmény lesújtó volt. Nem fogok hallani írta a jentés. Visszautazva otthon elővettem a bibliát és attól kezdve imádsággal telt sok időm, ma már tökéletes a hallásom és most teszem ugyanezt erre a szörnyü betegségre

Megjegyzem az ugrásról, nem biztos hogy ettől erre csak én gondolok. Az imádság segít, én úgy érzem a félelem már nem nagyon dominál mert az ima közben mindig bevillan egy gondolat ˇ"csak ajándékba kaptad életed" és ez sokszor nagyon megnyugtat és utána elalszom. Talán ha  valakinek tudtam segíteni már ezért is megérte  írnom.

Köszönöm mindenkinek, aki hozzászólásával és javaslataival segiteni próbált nekem!! A szédülésem amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen mult el négy nap után! Miután csak fekvő helyzetben szédültem rettenetesen a jobb oldalamon, igy tegnap megpucoltam az ablakaimat és ma délelőtt vettem észre, hogy megszünt a szédülés. Éjszaka még nem tudtam a jobb oldalamra fordulni, borzasztóan szédültem. Lehet, hogy  az ablakpucolásnak ehhez semmi köze, de én most nagyon szeretek ablakot pucolni!!!! Az epply manővert még előző este nem tudtam végigcsinálni olyan rosszul lettem közben, hogy után két órán keresztül borzasztó hányingerem és fejfájásom lett. Remélem nem fog vissaztérni ez a rettenetes szédülés!

Még egyszer köszönet mindenkinek, és nagyon jó egészséget kivánok!!!!!

Nem régóta van internetünk és most jutott ezembe megnézni a betegségemet.

Én még 2000-ben kaptam 1 szédüléses rohamot de ez 1 órás volt, amig ki nem jött a mentő és nem kaptam nyugtatókat. Olyan hirtelen jött, egyszercsak sárga karikák kezdtek ugrálni a szemem előtt egyre több és több végül nem láttam semmit, négykézláb csúsztam át az ágyra és megindult a lámpa, a bútorok minden forgott balról jobbra mintha egy körhintán ülnék csak épp nem tudok leszállni! Közben 5 percenként öklendeztem mert nem volt mit hánynom. Azt hittem ott halok meg. Jó hogy ott volt a volt férjem aki kihivta a mentőket. 1 hétig kórházban feküldtem, notropilt, infúziókat kaptam, CT-t csináltak stb. 1 hét után tudtam felkelni szédelegve, de itthon még 2 hétig feküdtem. Mikor először lementem a sarki közértbe olyan kacsázva mentem mint aki részeg. Notropilt szedtem, de kiderült hogy nem elég ideig és mennyiségben. 1 hónap is eltelt mire Szirmai doktornőhöz betudtam menni egyensúlyvizsgálatra. Egyensúlyideggyulladást állapitottak meg.

Dolgozni egyáltalán nem tudtam. Sokat feküdtem, mert délutánra estére már mindig szédültem -Ez igy ment évekig, ha front volt, ha fáradt voltam, ha nem aludtam ki magam, ha ideges voltam, vagy mentruációkor rögtön kezdödött a szédülés. Bár enyhébb formában és nem forgó jelleggel.

Félig meddig leszázalékoltak pár évre. Fele annyit birtam fizikailag és szellemileg is mint azelőtt. Az életem 5 évre tönkre tette ez a súlyos betegség. Massziv pánikbetegséget kaptam mert ha kezdődőtt rögtön féltem hogy jön a roham, azért antidepresszánsokat és nyugtatókat szedtem és ma is csak kevesebbet. Közben strummával is műtöttek és pokolian féltem az altatástól a szédüléses betegségem miatt. A nyáron megint elkezdtem szédülni fejmozgatáskor, nagyon megijedtem, mert nem tudtam az okát. DE valószinűleg huzatot kapott a fülem és egy picit begyulladt ez okozhatta, de 2 nap után elmúlt. Néha olyat érzek fekvés közben mint egy hirtelen zuhanás szerü szédülés de csak 1 másodpercre de heves szivdobogás is kiséri nagyon ijesztő, nem tudom mi lehet. Betasercet és frontint, ataraxot szedtem évekig. Egy pszihiáter felirt egy rexetin nevü antidepresszáns amitől szinte teljesen jól lettem és nem szédültem, valószinűleg a későbbi szédülések már a depressziótol vagyis a pánikbetegségtől alakultak ki. Szóval ez egy nagyon rossz és komoly betegség nehéz belőle kigyógyulni, mert mikor már azt hittem teljesen jól vagyok, újra jött és soha nem lehetett tudni mikor és mitől. Kb. szerintem a pánikbetegség sem gyógyitható teljesen, mert ha nincs olyan esemény teljesen tünetmentes az ember (és igy azt hiszi meggyógyult) de egy váratlan élethelyzet, rossz esemény ismét kihozhatja. Én évekig jártam az orvosokat, azért irom hogy ne törödjenek bele az ártalmatlan betegség jelzőbe mert az orvosok sokszor elbagatellizálják, elvégre nem ők szenvednek.