Szeretném megosztani veletek,hogy mitől alakultak ki a pánik betegségeim,amit a terepautámmal fedeztünk fel.

Bezártságérzés:

Ikerként születtem én voltam a gyengébb és 2-diknak jöttem ki.(Mert állítólag ilyenkor is                                      kialakulhat. 4-en voltunk testvérek.azt játszottuk,hogy bezártuk egymást az ágyneműtartóba és engem jó sokára engedtek ki.

Az itthoni lift elakadt pár percre,úgy remegtem mint a kocsonya.Ha egy helységből nem engednek ki és elálják az utam.Járműveket rám zárják.Autómosó ahol menetközbe nincs kiszállás.Barlangba bementünk és bezárták az ajtót,alig vártam,hogy kiérjünk a végén,vért izzadtam.A gyerekeim kizárnak viccből a francia erkélyre,5-dik emeleten lakunk.Egyre több helyzetet tapasztalok meg amire nem figyeltem csak azon kapom magam jön a roham nem kapok levegőt.Ilyenkor az ember a menekülő útvonalat keresi,hogyan kerülhet ki ebből a helyzetből.

Tömegiszony:

Mikor kicsik voltunk a buszon utaztunk,tömeg volt.Ülőhelyet nem adtak át és a felnőttek között nyomorogtunk,ahol ismét alig kaptam levegőt.

Ha a járművön nincs ülőhely felsem szállok,várok másikat.A bevásárló központokba korán megyek amikor kevesen vannak még.A karácsony....:))) már novemberbe megveszem az ajándékot meg a fontosabb dolgokat.

Viziszony:

Iskolás koromba a Rudasfürdőben voltunk az osztállyal.A lépcsöről bukfenceztem a viz alá,míg egyszer nem tudtam feljönni és senki nem vette észre.Nagyon sokára tudtam feljönni,sok vizet nyelve.

Azóta a medence szélén uszom,a tó vizekbe besem merek menni a szélénél tovább,mert szédülök és rosszul lét fog el.

Tériszony:

Gyerek koromba mentem át az úton és azon kaptam magam,hogy 2 villamos közeledik 2 irányból.Ha előre lépek elüt,ha vissza lépek az üt el.Végül megálltak a villamosok és elengedtek.Hát paráztam rendesen.

Nem érzem a biztonságot a villamos,hév-metró megállókban,mert elkezdek szédülni és húz a sínek felé.Teraszról lenézve húz a mélység (na nem akarok leugrani).Ha téren kell átmenni szédülök,rosszul érzem magam,bizonytalan vagyok.

Zaklatások:

Ez a férfiakról szól kislány korom óta.A molesztálások,zaklatások,erőszakoskodásokról szól.Buszon,utcán és sajnos családi körből is.Ebbe nem folynék bele,mert nagyon hosszú lenne.

Miért kerülök ilyen helyzetbe?Az orvosom szerint az arcomnak olyan a kisugárzása (törékeny,kiszolgáltatott) amit a férfiak félre értenek.Hmmm.az is baj,hogy nagyon közvetlen barátságos vagyok,közel engedek nőt-férfit magamhoz,úgy beszélgetünk mintha ezer éve ismernénk egymást.Amivel vissza élnek.

Sziasztok!

Több mint 30 éve szenvedek ettől az állapottól.1997-ben szembesültem,hogy mi is a bajom,anyám előtte 1 éve halt meg,és 1 évre rá ami csak létezik főleg agorafóbia rám tört, a szokásos fulladás érzés és meghalok érzéssel.

Most már tudom,hogy gyerek koromba is megvoltak a félelmeim rosszul léteim csak nem tudtam mi a baj,csak annyit,hogy félek,nem akarok sehova menni,elájultam,rosszul voltam.A szüleimnek nem is tudom miért nem mondtam el,sajnos ezért került nagyon késői felismerésre és kezelésre.Kísérgetni kellett mindenhova.Gyógyszert szedek,de ez mellett jönnek a rohamok.Bevállaltam 2 gyerek mellett 3hónapos terápiát Tündérhegyen.Lelkileg nagyon megviselt,-10kg lement,de bent a biztonságérzés nagyon jó volt,hogy orvosok közelébe voltunk.Ez olyan hely mint a szanatórium,komoly betegek akiktől félni kéne,fel sem vesznek.Csoport terápiák,egyéni beszélgetések voltak.

Egész a gyökerekig vissza mentünk,amit már rég elis felejtettem és rossz volt előjött,amiből kiderült,hogy azek a tudatalattiban ott vannak és ez felnőtt fejjel tőrt rám.Egy kicsit jobb így,hogy tudja az ember miből keletkezett ez a bajunk,tehát értelmet ad a rosszul léteknek,hogy mitől is van.Talán könnyebb feldolgozni.Nekem nagyon mélyen bent él,hogy ki se lehet robbantani......sajna.

3 hónap után közölte az orvosom,hogy most kell megállni,mert tovább  nem lehet terhelni engem annyi rossz történt az életembe.És sajnos ennyi évet nem tudnak elmúlasztani.Haza jöttem nagyon megvoltam zuhanva a lelki turkálás miatt,sokat sírtam.Nagyon lassan lettem jobban,átmenetileg.

Most éppen megint megcsúsztam lefelé,félelmeim vannak,szorongok,rohamok jönnek.Nem éltem az életem eddig soha nyugodtan,hogy ne féljek mikor tőr rám és hol éppen.Ha valaki azt mondja menjünk valahova már a hányinger környékez és a pulzusom 100 fölött van.

Nem vagyok normális. Nem-va-gyok-nor-má-lis. Igen talán levegőt kéne venni. Zavarban vagyok.. Mit keresek én itt? Hogy kerültem ide?? Jaa, hogy én jöttem fel, regisztráltam, és most írok, úgy. Ha ezt bárki is elolvassa hülyének fog nézni.

Nem tudom mi történik velem. Csak mint a tenger hagyom magamt sodródni, morajlani.. morajlani? Na jó, azt azért csak tudom mi történik velem! Csak megfogalmazni nehéz. Valami van velem. Mindig másnak érzem magam. Például voltál már polip, Kedves Olvasó? Én voltam. Nem csak az, mindig más. Mindig mintha már csakazért is muszály lenne fölvenni valamit, bármit, mindig mást, néha elgondolkodom, vajon pl. 5 év múlva full skizofrén leszek?? Na nem, azt azért nem. Majd szépen kisimúlnak a dolgok. Mint a ruhák. Nem direkt húzok magamra folyton ruhákat. ŐK csinálják! Hipnotizálnak és kész. Viszont mindig kívülről látom magam. Észrevettem hogy mindig másképp nézek ki. Amőba. Azt hogy ember lennék, megkérdőjelezem. Azt hogy állat lennék, azt is. Egy szerep vagyok. Egy másolat. Egy gondolat. Állítólag 17 éves vagyok. Igazából nem. Igazából nagyon kicsi vagyok. Így gondolom, így érzem, sőt néha szeretek is rátenni egy lapáttal! A pszichiáterem már azelőtt rájött erre, mielőtt kimondtam volna. De van amiről még ő sem tud; egy lightos gyermek-kizsákmányolás páldája lehetnék. Már egészen kicsi kormban depi, kényszergondolat, önutálat.. 14 évesen jött a vagdosás. Egyre mélyebben. Így kerültem pszichiáterhez. Szélsőséges hangulat ingadozásra kaptam lítiumot, ugyhogy most jobb. Az életem nem folyó.. az életem te-le-por-tá-ció! Egyik pillanatban még itt vagyok, a másikban ott. Arról fogalmam sincshogy túlreagálom e ezt a molesztálás dolgot? Végülis.. így nőttem fel, vagy mi.. Azthiszem folyamatos szerepekben élek, mintha egy filmben lennék vagy mi.. Aztán meg - mindenki tökéletes csak én nem. Hogy miért? Mert ők bármikor képpesek önfeledten mosolyogni, jó pofát vágni, és szeretni, akármennyire nyomorult helyzetben vannak. És persze mert ők ŐK. Egy egészek.

Szoktam olvasni. ( Míly meglepő!) Olvastam a borderline-ról. Olvastam még sokmindenről, erről-arról. Megfulladok. Emlékszem tavaly nyáron beleverdestem a fejem a falba, meg......... Egyszerűen csak hisztis vagyok. Néha eszembe ötlik, mennyire defektes vagyok.. Nem lehetek személyiség zavaros... olvastam hogy az 18 év felettieknek nem alyánlott, ugyhogy!... Ugyhogy meg vagyok nyugodva! Hipohonder még lehetek. Az is csak egy sz+r másolás lenne. Hurrá. Hipohonder vagyok?? Vagy egyáltalán normális vagyok?? Mi a fene bajom van?? Mi történik velem?