A közelmúltban a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete sajtóközleményben fejtette ki, hogy a perifériás érbetegséggel kapcsolatos alsó végtagi amputációk száma hazánkban jelentősen meghaladja a nemzetközi adatokat. A lehetséges okok megjelölésekor külön kiemelték a finanszírozás kérdését, legjellemzőbb adatként említve, hogy az alsó végtagi amputáció finanszírozása meghaladja a végtagmentést célul kitűző érsebészeti beavatkozásokért az OEP által kifizetett összeget. A közlemény szemmel láthatólag felkeltette a média figyelmét. A kérdés komplexitását azonban – vélhetően a terjedelmi korlátok miatt – a médiában megjelenő információk messze nem tükrözik. Véleményünk szerint ez helytelen következtetések levonásához vezethet, ami ráadásul nem segíti ennek a soktényezős problémának a megoldását.

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) vezetősége, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Érsebészeti és Angiológiai Tagozata és Tanácsa emiatt úgy döntött, hogy a téma pontosítása céljából összefoglalja álláspontját.

1. A kérdés felvetését alátámasztó vizsgálat eredményeit a szerzők az Európai Érsebészeti Társaság szaklapjában közölték. A kutatás a 2004-2012 közötti időszak teljes magyar népességére vonatkozó, alsó végtagi érbetegséggel összefüggő, boka felett elvégzett amputációs adatait elemezte.
2. A médiában megjelent „háromszoros” gyakoriság a nemzetközileg közölt hasonló adatok átlagához való viszonyítás eredménye.
3. A tanulmány emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy az amputált esetek több mint fele cukorbeteg.
4. Hazánkban kiugróan magas az ún. elsődleges amputációk gyakorisága (70% felett), ami azt jelenti, hogy ezekben az esetekben, bár az érintett betegek verőérszűkületben szenvednek, az amputációt megelőző években a végtagmentést megkísérlő ér beavatkozás nem történt, így az amputáció az állapot súlyossága miatt elkerülhetetlenné vált.
5. Az esetek súlyossága miatt a comb magasságában végzett amputációk számaránya ugyancsak jelentősen meghaladja a térd alatt végzett beavatkozásokét nemzetközi összehasonlításban, ami jelentősen rontja a rehabilitáció esélyeit.

Az áldatlan helyzet ismeretében Társaságunk, Tagozatunk és Tanácsunk a magyar népességre vonatkozó korrekt egészségügyi elemzést kiemelt fontosságúnak tekinti. Jelenleg annak felmérése folyik, hogy mi lehet a leghatékonyabb módszer az amputációs arány csökkentésére.
A Vezetőség, a Tagozat és a Tanács óva int attól, hogy a jelenséget egy tényezőre – a financiális kérdésekre – vezessék vissza.

A sajtóközleményben helyesen fogalmaztak, miszerint az amputációk hátterében számos tényező bonyolult együttese feltételezhető. Így felelősség terheli az ismerten alacsony egészségtudatosságú lakosságot (gondoljunk csak az érszűkület fő rizikótényezőire: a dohányzásra, illetve a diabetes mellitus kiváltásában alapvető szerepet játszó kövérségre, melyek népbetegségnek számítanak), de az ellátás különböző szintjén dolgozó orvosokat és a változó helyzetet nehézkesen követő egészségügyi kormányzatot is.

Tény, hogy az OEP jobban finanszírozza az amputációt, mint a végtagmentő érbeavatkozást, de az aggasztó számadatok oka nem egyszerűsíthető le erre, ez téves következtetések levonásához vezet. A MAÉT, a Tagozat és a Tanács kizártnak tartja, hogy bármely ellátó orvos, vagy kórházi vezetés finanszírozási szempontoktól indíttatva döntene az amputáció mellett a lehetséges ér beavatkozás helyett!

Mindemellett a rossz magyarországi amputációs mutatók javításának egyik igen fontos része a sajtóközleményben is felvetett nehézségek sürgős megoldása:

• érbetegség szűrés,
• a korai felismerés elősegítése,
• az érbeteg ellátó centrumok létrehozása,
• az érspecialista szakemberek elvándorlásának megakadályozása,
• az érbeteg ellátás finanszírozásának racionalizálása,

hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban Társaságunk, a Tagozat és a Tanács felvette a kapcsolatot a társszakmákkal. Emellett több alkalommal fordultunk az elmúlt években az egészségügyi kormányzathoz javaslatokkal, de a megoldás sajnos még nem született meg!
A kutatás, a megfelelő megoldások keresése jelenleg is folyik. Kiemelt fontosságúnak tekintjük az adatok szakmai, korrekt elemzését, mely oda vezethet, hogy az érbeteg ellátás szempontjából sikeresnek mondható hypertonia, infarctus és stroke programok után ezzel az igen súlyos népegészségügyi problémával is hatékonyan fogunk tudni foglalkozni.
A magyarországi amputációs adatok alapján szükségesnek tartjuk a széles társadalmi párbeszéd kezdeményezését, melyhez nagy segítséget nyújthat a média hathatós támogatása. Ennek kapcsán az érintett döntéshozók, egészségügyi szakemberek is megtalálhatják a legmegfelelőbb megoldásokat.
Ennek szellemében támogat a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság és az Egészségügyi Szakmai Kollégium Érsebészeti és Angiológiai Tagozata és Tanácsa minden, a megértést és jobbítást célul kitűző kezdeményezést.