A méhnyakrák elleni műtéti terápia legradikálisabb módja a Wertheim-műtét. Ezt a beavatkozást javasolták Tóth Icónak, miután második kislánya születése után három és fél hónappal kiderült, hogy ebben a betegségben szenved. Régebben író szeretett volna lenni, csak elragadták az élet dolgai – férj, költözés, gyerekszülés, munka – de ebben a kiélezett helyzetben újra előjött a régi késztetés és párosult egy elhatározással – tapasztalatait lejegyezve segít azoknak, akik hasonló problémával szembesülnek életük során.

Tóth Icó ma már jól van, az operáció előtti és utáni napokat híven bemutató könyve a boltokban. Mindenkinek, de elsősorban a méhnyakrákkal diagnosztizált nőknek, hozzátartozóiknak, valamint bármilyen operáció előtt-után álló vagy komolyabb kórképpel szembesülő embernek érdemes elolvasni. 

Egyéni stílus
A szöveg sajátos szerkezete és az író egyéni, (a téma ellenére) élvezetes stílusa mássá teszi ezt az alkotást, mint amilyenek az eddig látott betegség-beszámolók. Icó nem csak a vele történt dolgokat vetette papírra és nem elégedett meg azzal sem, hogy az ezekkel kapcsolatos érzéseit megosztja olvasóival, hanem verseket, imákat, többször elismételt mondatokat (amikor beleinek műtét után megváltozott helyzete miatt már több, mint egy hete nem tudott székelni, önmagát szuggerálta a következő szavakkal: “Tudok egy nagyot kakilni”), sőt, az olvasó gondolatainak fenntartott üres oldalakkal is tarkítja mondandóját.

Objektív tájékoztatás
A szerzőt megdöbbentette, mennyire nem tud semmit saját testéről és ezen belül aktuálisan betegségéről, ezért beszámolójának szubjektív elemei mellett az alkotás egyben precíz leírást is tartalmaz arról, hogy mi vár(hat) ránk hasonló diagnózissal, mit kell elviselnünk és mik a kilátásaink.
A hitelesség jegyében mindezt nem csak saját szavaival teszi – külön fejezetet kapott  dr. Bartha Tünde nőgyógyász írása, melyben a méhnyakrákról és kezeléséről ad közérthető információkat és Kriston Andrea értekezése, akinek intimtorna programja rengeteget segített a Wertheim-műtét után Icónak a vizelés és a székelés újra-tanulásában. Ezek a folyamatok is részletesen megjelennek a lapokon.
Az író sok lelki szenvedést spórolt volna meg azzal, ha előre tisztában lett volna pl. a kakilási nehézségek “normális időtartamával”, és nem kellett volna olyan dolgokon aggódnia, amelyek a gyógyulás természetes részei. Olvasóinak külön felhívja ezekre a tapasztalataira figyelmét és további gyakorlati tanácsokat is ad: pl. hogy az önkatéterezésre több féle eszköz létezik, ő a kórházban vékonyabbat és hosszabbat kapott, mint amilyet orvosa otthonra felírt, tehát érdemes megkérni a gyógyítót, hogy azt a bizonyosat rendelje elő a recepten, amit a kórházban megtanultunk használni. A hazai egészségügyi ellátás mai arca is tükröződik a sorokból annak előnyeivel és hátrányaival együtt – a körülmények ellenére sok elhivatott orvos és nővér (és néhányan, akik nem ilyenek), kiemelkedő szaktudás, ugyanakkor nem megfelelő betegtájékoztatás, nem állandó és nem mindig a beteg testi-lelki állapotához igazodó figyelem, nehéz körülmények.

Hozzátartozók, figyelem!
A szerző mellett családját is megismerhetjük, hiszen ők is a történet részesei voltak. Ezek az emberek mind ötösre vizsgáztak szeretetből, türelemből, odaadásból, önmaguk háttérbe szorításából, ami rengeteget segített a beteg nő számára a terhek elviselésében, a gyógyulásban. Ez sajnos nem mindenkinek adatik meg, de mivel a könyv nem pontosan követendő recept arra vonatkozóan, hogy miként éljünk át és győzzünk le egy betegséget, hanem egy történet, amiből mindenki kiveheti, ami számára jelentős, ettől még ajánlott irodalom marad az egyedülállók vagy a kevésbé szerető családdal megáldottak számára is.

Ha test, akkor lélek is
Tóth Icó spiritualitása se rettentsen el senkit az olvasástól. A szerző hívő ember, az ima, a meditáció és a kórházban megismert pránanadi – energiákat mozgósító, gyógyító módszer Tibetből – szerves részei történetének, a könyvben azonban mindezeket csak finoman jeleníti meg, valószínűleg éppen azért, hogy a lelkiségre kevésbé nyitott emberereket se riassza el az egyébként is sok erőt adó soroktól. Tényleg csupán egy csepp tolerancia kell ezeknek a gondolatoknak a befogadásához még egy ateista világnézetű férfi vagy nő számára is. Egy jó könyv attól jó, hogy akkor is értékelni tudjuk, ha nem értünk egyet minden sorával, attól pedig még értékesebbé válik, ha valami olyanra nyitja rá szemünket életünk nehéz szakaszában, ami iránt addig vakok voltunk. 

Tóth Icó Mályvavirág néven mozgalmat hozott létre a méhnyakrákról való hiteles tájékoztatás és a megelőzés jegyében. A szervezet facebook oldalán a szerzővel és szakértőkkel is találkozhatunk. (http://www.facebook.com/malyvavirag)