Két új hatóanyagot fejlesztettek a hepatitis C-vírus okozta krónikus májgyulladás kezelésére, amelyekkel – a régi terápiákkal kombinálva – olyan betegeket lehet meggyógyítani, akiknél az eddig ismert készítményekkel nem értek el sikert az orvosok. A 8 millió forintba kerülő, Európa számos más országában 2011 óta támogatással igénybe vehető kezelés finanszírozásáról az OEP Magyarországon eddig még nem döntött.

A kérdés rendezésében érintett Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, valamint Egyészségügyi Minisztérium érdemben nem reagált a szakma és a betegszervezetek által közösen benyújtott petícióra. Az OEP ígéretet tett arra, hogy a szakmai ajánlást pozitív javaslattétellel továbbítja a döntéshozók felé, a gyógyszer befogadásának ügye  azonban nem kizárólag ezeken a pontokon vesztegel – a GYEMSZI Minőségügyi Főosztály is szerepel a bürokratikus körben. A Főosztály vezetője, dr. Kárpáti Edit és munkatársa, Muzsik Béla elfogadták a meghívást a befogadás témájában meghirdetett betegtalálkozóra és a tárgyalásra is nyitottak voltak, bár hosszú időbe telt, míg kiderült, végül is mi az, ami megakadályozza őket abban, hogy a Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Infektológiai Társaság által már tavaly kidolgozott, a gyógyszer befogadására és felhasználására vonatkozó protokollját jóváhagyják.

Kárpáti Edit arról tájékoztatott, hogy a GYEMSZI Minőségügyi Főosztálya egy éve indította el programját a szakmai irányelvek megújítására. Céljuk, hogy a betegség kezelésében résztvevő valamennyi szakmai területen egy protokoll szerint kezeljék a betegeket, ezért a hepatitisz C terápiájára vonatkozó irányelvet – ami alapfeltétele a finanszírozási protokoll kidolgozásának – csak akkor  hagyják jóvá, ha a háziorvosoktól kezdve a labororvosokon keresztül minden szakterület aláírta a Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Infektológiai Társaság által kidolgozott ajánlást. Lapunk kérdésére, hogy milyen lépés hiányzik még mindehhez, Kárpáti Edit a labororvosok nyilatkozatát említette, ám Prof. dr. Hunyady Béla, a Magyar Gasztroenterológus Társaság elnöke cáfolta azt a felvetést, miszerint a labordiagnosztikus szakma vezetői ne hagyták volna jóvá az általuk javasoltak szakmai tartalmát. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy minden, az új terápia befogadását halogató évvel mintegy 100 embert sodrunk életveszélyes állapotba, nem beszélve arról a jelentős tényről, hogy fertőző betegségről beszélünk, tehát valamennyi érintett környezetében további embereket teszünk potenciálisan beteggé. Lehet, hogy a régi terápiával nem gyógyítható betegek új gyógyszerekkel való kezelése költséges, de az biztos, hogy még mindig olcsóbb, mint amilyen anyagi terhet a hepatitisz terjedésével vesz magára az állam. A vita eredményeként Kárpáti Edit újabb egyeztetést javasolt a jövő hét elején Hunyady Bélának és munkatársainak. A kérdés azonban továbbra is az lesz, hogy az OEP vajon mennyi pénzt különít el új terápiák befogadására az elkövetkezendő finanszírozási évre.

A professzor a tárgyalt készítmények jelentőségéről szóló előadásában részletesen tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy kinek és miért lenne feltétlenül szüksége ezekre a gyógyszerekre.
Ma Magyarországon 70 000 honfitársunk lehet hepatitis C vírussal fertőzött, az érintettek száma nem csökken – közülük az orvoshoz is eljutó, újonnan kezelésbe vontak száma évente 500-600 fő. A gyógyításban az első érdemi lépés 2003-2004-ben, a jelenleg is alkalmazható kettős terápia (pegilált interferon és riabavirin hatóanyagú gyógyszerek kombinációja) bevezetésekor következett be, amikor a felismert páciensek 40-45 %-a meggyógyíthatóvá vált. Ezekkel a készítményekkel továbbra is ilyen eredményeket érhetünk el, ami azt jelenti, hogy az évente 5-600 orvoshoz jutó új betegből 300-an nem gyógyulnak meg.  A gyógyítók jelenleg 2500-3000, a korábban elvégzett kettős kezeléssel meg nem gyógyult páciens állapotán nem tudnak segíteni – közülük legalább 1500-an már előrehaladott betegségben szenvednek. Évente 40-50 fő szembesül közülük a hepatitisz szövődményeként kialakult májrák diagnózisával, további 40-50 fő pedig a súlyosbodó májbetegség miatt gyógyíthatatlanná válik, és várhatóan szintén rövid időn belül meghal. Azzal, hogy az új terápia befogadása késlekedik, évente 100 embert veszítünk el. Ha az orvosok szükség esetén bevethetnék az új molekulákat, a sikertelenül kezelt betegek több mint fele meggyógyulna. A még nem kezelt betegeknek 1,5-2 X-es hatékonyságot, a korábban sikertelenül kezelt pácienseknek 3-3,5 X-es hatékonyságot biztosíthatna ez a terápia. Az Európában 2011-ben törzskönyvezett gyógyszerek egyébként kizárólag Peg IFN+RBV-vel (korábbi gyógyszerek) kombinálva hatásosak, ezért nevük “hármas terápia” lett. Az alkalmazásra vonatkozó elvekre térve az MGT elnöke kiemelte – mivel a vírus könnyen mutálódik és rezisztenssé válik, szigorúan be kell tartani a gyógyszerszedési előírásokat. Ellenkező esetben a beteg már az új szerrel sem kezelhető állapotba kerülhet.  Mivel a molekulák számos súlyos mellékhatással rendelkeznek (pl. vérszegénység, bőrkiütés, hasmenés), amennyiben nem hozzák meg a várt terápiás sikert, azonnal abba kell hagyni alkalmazásukat.

A Professzor elmondta továbbá, hogy az eddigi gyógyszerek hatásossága az adott személynél négy-tizenkét hét alatt derül ki. Mivel mára 3000, ezekre a szerekre nem reagáló beteget tartanak számon, a hármas kezelés éves összköltsége az ismételt kezelésre várakozók miatt az első 3-5 évben lenne magas, ugyanakkor egy beteg meggyógyítása nem lenne drágább, mint eddig. Jelenleg a rászorulók körülbelül 40 %-a előrehaladott stádiumban van. A kezelésbe vonhatók száma máig nem ismert, mert a fertőzöttek több mint fele nem tud betegségéről. A terápiás válasz követése (PCR) szintén nem megoldott.
Kidolgozták ugyanakkor az alkalmazásra vonatkozó prioritási rendszert. Amennyiben a hármas kezelés eszközeit bevonnák az OEP támogatott szerek körébe, az első évben az előrehaladottabb stádiumban lévő betegek kapnák meg a kezelést. Az Interferon Terápiás Bizottság a betegek bevonására vonatkozó sorrend megállapításakor a betegség előrehaladottságát, a kezelési esélyeket és egyéb speciális szempontok sorát venné figyelembe. A gyakorlati megvalósításhoz szükséges központi regisztrációs rendszert már kialakították a szakemberek. A szakmai társaság elnöke hangsúlyozta, hogy Nemzeti Hepatitisz Programra lenne szükség, melynek keretében fel kellene kutatni a fertőzötteket (szűrés), el kellene különíteni egy, a korai felismerésre is fordítható közös büdzsét, mely évente ezer beteg kezelésére és az ehhez szükséges laboratóriumi vizsgálatokra is elegendő kellene, hogy legyen.

Az évente mintegy száz életét veszítő beteg érdeke mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy fertőző betegségről van szó, Magyarországon pedig nem csökken az össz fertőzöttek száma – ellenben pl. Franciaországgal és Romániával, ahol egyrészt létezik Nemzeti Hepatitisz Program, másrészt 2011-ben befogadták az új gyógyszereket a támogatásba. Nálunk így a betegség és szövődményeinek kezelése is egyre többe kerül majd – hívta fel a figyelmet Hunyady professzor.
Még ha meg is kapjuk a támogatást a hármas kombinációra, az F1, F2 fibrózissal élők a lista végén lesznek – mondta Dr. Werling Klára, a Vírusos Májbetegek Országos Egyesületének elnöke. Ezekben a stádiumokban egyébként érdemes többször is elvégezni a kettes kezelést, mert egyrészt van, aki a harmadik próbálkozásra gyógyul meg, másrészt a terápiára nem reagálók 36 %-ánál azért csökken a kötőszövet átépülés, tehát nem feleslegesek ezek a gyógyszerek sem. Az olyan negyven év alatti férfiak, akiknek magas a koleszterinszintje, jobban reagálnak a kettős kezelésre, a 6 fölötti vércukorszinttel rendelkező betegek, a 25 év felettiek, illetve a 25-30 évvel ezelőtt fertőzöttek pedig gyorsabb progresszióra számíthatnak, veszélyeztetettebbek májzsugor szempontjából – fűzte hozzá Werling főorvosnő.      

A találkozón egyéb problémák is felmerültek, például a szűrésre vonatkozóan. Jó lenne felfedezni a betegeket, hogy végre kezelésben részesüljenek, ám a 3000 Ft-ba kerülő szűrővizsgálat országos kiterjesztésére jelenleg nem látszik remény. “Tán cinikusan hangzik” – mondta dr. Nemesi Krisztina infektológus, a Vírusos Májbetegek Országos Egyesületének elnökségi tagja – “de nincs is értelme addig az átfogó szűrővizsgálatnak, amíg az OEP nem biztosítaná valamennyi érintett számára a terápiát.” A betegegyesület egyik tagja, egy egészségügyben dolgozó érintett hölgy azt javasolta, minél többen menjenek vért adni – az ő számára is így derült ki betegsége. Ezzel a felhívással a betegklub-tag megintcsak érzékeny témát pedzett meg. Az Országos Vérellátó Intézet nem mindenkit tájékoztat pontosan arról, hogy miért nem használható a vére – sőt, van akivel nem is közlik, hogy adománya nem volt alkalmas további felhasználásra, így csak többedszeri véradás után derül ki számára, hogy feleslegesen szánta rá magát az önfeláldozó tettre. További téma volt, hogy az újonnan kialakított GYEMSZI-Szakmai Kollégium honlapon a szakmai irányelvek a betegek számára is hozzáférhetőek lesznek – közérthető nyelvre fordítva.