Kerekasztal-beszélgetésre invitálta az idei Oszteoporózis Világnap kapcsán az Oszteoporózisos Betegek Magyarországi Egyesülete tagjait Zalatnai Klára, az Egyesület elnöke. A téma az Európai Unió által meghirdetett “Idősek Éve” és a Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány “Az első törés legyen az utolsó!” idei jelszavakhoz kapcsolódóan az esésmegelőzés volt. Ennek a célkitűzésnek egyik legfontosabb eleme éppen az első törés utáni másodlagos megelőzés, mely elképzelhetetlen rehabilitáció nélkül. Dr. Bors Katalin beszélt a témáról.
Bár a csípőtáji törések száma nem növekedett az elmúlt 6-8 évben Magyarországon, az ilyen kimenetelű balesetet elszenvedettek száma azt megelőzően sem volt csekély, az elesés okozta halálozási arányban pedig az európai országok listájának végén kullogunk – tájékoztatott a hazai helyzetről Prof. dr. Bálint Géza, a világnapi kerekasztal moderátora.
Funkciójavítás és az újabb törés megelőzése egyben
Kettős tehát a helyzet: születtek jó eredmények a törésmegelőzésben, de azért 2010-ben az OEP legnagyobb mértékű kiadását a csípőtáji törések műtéti terápiája képezte, ami a tipikus csontritkulásos törések közül a legsúlyosabb fajta – tájékoztatott Bors Katalin. Ha testmagasságunkból elesve törik csontunk, tudhatjuk, hogy ez az oszteoporózis következménye, bármilyen okból fogtunk padlót – tudtuk meg a szakértőtől. Az első figyelmeztető esemény általában a csuklótörés, valamint a csigolyatörések, melyekről az érintettek sokszor nem is szereznek tudomást. Az orvostudomány megkülönbözteti a szimptomatikus (tünetekkel együtt járó) és asszimptomatikus (tünetmentes) csigolyatörést, melyek közül az utóbbi rontja leginkább a beteg életminőségét, éppen azért, mert a törés legtöbbször felismeretlen marad, így egyéb mozgásszervi betegségre gyanakodva félrekezelik. Hirtelen hátfájás jelzi a sokszor minden különösebb trauma nélkül, egy csavaró vagy egy előrehajló mozdulat során bekövetkező egészségkárosodást. Talán két-három hétig még érzi a beteg a fájdalmat, de nem foglalkozik a kellemetlenséggel, és hogy az lassan el is múlik, nem megy el orvoshoz sem. A nők rendkívülimód hajlamosak erre – hangsúlyozta a Főorvosnő. Az igazi, élettevékenységeket is beszűkítő fájdalom sokszor évekkel később jelentkezik.
Élni, mint azelőtt
A következő a tipikus csontritkulásos törések sorában a felkar-, majd a csípőtáji törés- Utóbbinak szövődményei vezetnek leggyakrabban rokkantsághoz vagy halálhoz, de megfelelő kezelés és rehabilitáció nélkül előbbi szintén súlyos következményekkel járhat. Ahogyan az ember öregszik, egyre nagyobb jelentősége lesz életében a szűkebb környezetében elvégzett tevékenységeknek – mondta Bors Katalin. A felkar törés ezt nagyon beszűkíti. A helyzet azonban nem mindenképpen tragikus. Az említett rehabilitáció célja az elérhető legteljesebb életminőség megteremtése. Mindenkinek joga van a létező legjobb színvonalon élnie életét. A kezelések során a funkcióveszteséggel élő embert az orvosok és a szakdolgozók visszahelyezik szűkebb és tágabb környezetébe, ha kell, segédeszköz biztosítása mellett. A rehabilitáció kizárólag team munkában képzelhető el – a csontritkulásos törést szenvedő páciens jobbulását kb. tíz különböző szakember segíti. Számos sherpa vesz részt ebben a munkában, de a hegyet a betegnek kel megmásznia!” – mondta Bors Katalin, aki a csapat legfontosabb tagjaként a páciens mellett annak családját is megemlítette. A mozgásszervi rehabilitáció mellett az idős oszteoporotikus betegek számára a geriátriai rehabilitáció is szükséges – ez a szakterület az idős szervezet fiziológiai sajátosságait és a társbetegségeket is maximálisan figyelembe veszi – utóbbit többek között a gyógyszerelés szempontjából.
A rehabilitáció királynőjeként Bors Katalin a gyógytornászt említette. A szakember kiemelte a kiscsoportos gyógytorna jelentőségét – vizsgálatok bizonyították, hogy az oszteoporózisos törés utáni gyógytornában többed magunkkal eredményesebbek vagyunk, mintha csak egyedül végeznénk a gyakorlatokat – és a víz alatti torna törés utáni rehabilitációban betöltött elengedhetetlen szerepét. Az eleséstől való félelem előbb-utóbb újabb balesethez vezet – ezt a félelmet vízben a legkönnyebb legyőzni.
